Csak egy újabb beszorult busz a Népszínház utca és a Csokonai utcán sarkán A legdörzsöltebb, legrutinosabb budapestiek is elvéreztek abban a közlekedési katasztrófában, ami az elmúlt napokban Budapesten, leginkább a belvárosban a lezárások miatt kibontakozott. Hétfő reggel Pestről Budára átjutni kimondottan komoly mutatvány volt, ha sikerült is valakinek, kétszer-háromszor annyi időbe telt, mint egy átlagosan forgalmas napon. Az egyébként is röhejesen túlterhelt belvárosban eddig sem volt egyszerű közlekedni; túl sok az autó, nincs bicikliút a nagykörúton, és robogóval is csak kisebb-nagyobb szabálytalanságok árán lehetett átvergődni mondjuk az Oktogon és a Margit híd budai hídfője között. Az amúgy is áldatlan és nagyon egészségtelen állapotot most a 4-6-os felújítása, a pótlóbuszok és a 3-as metró csúszása nehezíti - nehezíti, kit hülyítek? Megöli. Azt már jó ideje lehetett tudni, hogy rettenetes lesz a július, de az egyszeri budapesti lakos nem készülhetett fel a helyzetre, ugyanis hiába hagyja otthon az autót, biciklivel, robogóval sem egyszerűbb a közlekedés. De a főváros akár hozhatott is volna a gondokat legalábbis enyhítő intézkedéseket. Például az autós forgalom korlátozásával, vagy hogy messzebbre ne menjünk, azzal, hogy legalább átmenetileg kitiltja a belvárosból a fővárosiak számára amúgy is minden nap agyérgörcsöt okozó turista- és városnéző buszokat. A turistabuszok évek óta lassítják a forgalmat a legtúlterheltebb szakaszokon, a Teréz körúton például minden második sarkon rendszeresen a szállodák előtt parkolnak, egy-egy nyári napon nem ritka, hogy a Blaha Lujza tér és a Nyugati között akár 6-8 busz is parkol a belső sávban, ezzel atombiztosan megalapozva a reggeli dugó köbre emelkedését. Az, hogy ezek a buszok rendszeresen, büntetlenül akadályozzák a közlekedést, önmagában is minimum bosszantó, de ha önmagában nem lenne elég, erre a helyzetre ráeresztik az okádék káros anyagokat kipöfögő városnéző buszokat, így simán előfordulhat, hogy ha valaki reggel munkába indul, akkor a körúton beszorul egy városnéző - és egy turistabusz közé, melyek közös erővel blokkolják a közlekedést, nemcsak a zsúfolt pótlóbuszon lélegzetük visszatartva túlélők, az autósok, de a két jármű között elslisszolni nem tudó, kétkerekű járművek előtt is. Ráadásul ezek az amúgy is nonsztop dugóban tobzódó belvárosba egyáltalán nem való buszok, ha nem a forgalom kellős közepén basszák fel éppen a város lakóinak agyát, a nagy járművek számára túl szűk utcákba ragadva akadályozzák a forgalmat. A turistákat szállító buszok simán bemennek a nyolcadik kerület szűk utcáiba, csak hogy az utasoknak nehogy 10 percet gyalogolniuk kelljen. Hab a tortán, hogy teszik ezt nulla helyismerettel, így például napi program, sőt nyáron akár naponta többször is megtörténik, hogy a nyolcadik kerületi Csokonai utcából a Népszínház utcára kihajtani vágyó busz sofőrje szembesülni kényszerül azzal, hogy a végállomásnál várakozó buszok miatt egész egyszerűen nem fér ki. A pofátlanabb sofőr ilyenkor dudálni kezd az indulni még egyáltalán nem készülő BKV-buszra, vagy elbizakodottságában megpróbál mellette kikanyarodni, ami teljesen lehetetlen. Ilyenkor az van, hogy a turistabusz ott szerencsétlenkedik egy helyben, nincsen út se előre, se hátra, azok az autók pedig, amik mellé szorultak, csapdába kerülnek, ugyanis arrafelé már sehogy sem tudják kikerülni a kretén sofőr által kreált akadályt. Az se menekül, aki valahogy mégis kijut a körútra, ugyanis a Blaha Lujza tértől egészen a Jászai Mari térig nyomorítják az emberek életét az egyik sávot úgy 200 méterenként, tehát nagyjából minden szálloda előtt békésen parkírozgató turistabuszok. Aki valahogy átjut azokon a pontokon is, ahol a pótlóbuszok megfordulnak, és beér a pokolba, ami a Nyugatinál várja, jobb, ha nem lélegzik fel: lassan harmadik éve minden reggel áll egy turistabusz a Szent István körút buszsávjában. ami miatt a buszok, a pótlóbuszok kerülni kényszerülnek, és szépen, egyenként visszasorolnak az autósok közé. Nyári napokon szintén átlagos életkép Budapest életében: a Blaha Lujza térnél, a Rákóczi út a Keleti felé tartó oldalán, a szálloda előtt megáll egy turistabusz a buszsávban, és ott is marad, míg ki nem pakolják minden utas csomagját. Nem ritka az sem, hogy ilyenkor a sofőr egyszerűen közlekedési gúlákkal zárja körül a pakolóterületet, tehát nemcsak a buszsávot, de plusz egy svábot is azonnal megbénít. Különösen szerencsés, amikor ilyen az út második oldalán, a buszok számára túl szűk Osvát utcából kikanyarodik a körútra egy városnéző busz, és a rövid zöldnek köszönhetően szinte biztosan beszorul még egy lámpa erejéig a hatsávos út kellős kellős közepébe, fixen blokkolva ezzel az egész Rákóczi út forgalmát. A városnéző buszok sofőrjei amúgy sem szégyellősek; igaz, hogy ezek se nagyon férnek el egy csomó utcában, naponta ki tudja, hányszor fordulnak meg ezekben. Az Osvát utcában például a parkoló autók miatt többször is ragadt már be busz, de annyira, hogy se motorral, de még biciklivel se lehetett megkerülni őket. A turistabuszok miatt nemcsak a belső kerületekben szívnak a budapestiek. A rakparton évek óta abszurd állapotok uralkodnak, nehéz lenne például elfelejteni azt a napot, amikor egy iránytévesztő sofőr ott próbált megfordulni 13-18 tonnás járművével. Újlipótvárosban sem öröm az esti séta: a turistabuszok - elzárva a parkoló autók útját - hosszú sorokban, sokszor álló motorral várják, hogy a turisták visszatérjenek a fedélzetre. Budapest légszennyezettségi adatai amúgy is kétségbeejtőek, a lepattant pótlóbuszok, a járó motorral várakozó turista- és városnéző buszok pöfögése ezen a helyzeten nyilvánvalóan nem javít. És rontva a ronthatatlanon már a beerbike helyét is átvette a beerbus.  Nemzetközi jelenség, hogy a turisták miatt a helyiek életminősége romlik, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Budapesten tényleg bármit el kell tűrniük a lakosoknak, ha az több turistáz vonz a városba. Kezdve a járdán bénázó segwayesekkel, folytatva a sort az autósok között cikázó, idiótábbnál idiótább járművekkel.