Apokaliptikus képek és videók készültek idén tavasszal Mongóliában és Kína északi részén. A Góbi-sivatagból érkező tavaszi homokviharok a szokásosnál jóval durvábbak voltak, rengeteg kárt okoztak, emberek és állatok halálát okozták.Ami március és május között történt ezen a vidéken, tökéletesen modellezi, hogy hova vezetnek azok az emberi tevékenységek, amelyekkel saját környezetünket romboljuk. A világnak ennek a részén mindig is voltak homokviharok, és korábban se voltak bájosak, de közel sem volt olyan katasztrofális hatásuk, mint ezeknek az új, felturbózott verzióknak.A Góbi-sivatagból induló homokvihar menetrendszerűen el szokta érni a majdnem 1000 km-re fekvő Pekinget is. Kína jó ideje igyekszik felvenni a harcot a narancssárga portengerrel, és próbálják is aktívan visszafásítani a határvidéket. Ez az elmúlt években működni látszott, de az idei tavasz világossá tette, hogy az új típusú viharok ellen kevés lesz. A témát alaposan feldolgozó NPR által megszólaltatott pásztorok leírása alapján tényleg nagy a baj. Egy az ötvenes évei elején járó mongóliai pásztor, azt mondta, azt hitte, meg fog halni, amikor birkáival a márciusi homokvihar közepén találta magát. Az a vihar jószágai ötödét, több mint kétszáz birkát elpusztított. De nemcsak állatok lelték halálukat a homokban: kilenc pásztor sem élte túl azt a napot.Ez a vihar, ami másnap ért Pekingbe, tulajdonképpen egy tökéletes kreatúra volt. Ahhoz, hogy ilyen kegyetlen szörnyeteggé változzon, sok minden kellett. Például extrém időjárás, klímaváltozás, elsivatagosodás, és tulajdonképpen minden olyan emberi tevékenység, ami lassan, de biztosan lakhatatlan hellyé teszi a bolygót. A sivataggal határos mongóliai és kínai területeken a sorozatos homokviharok nagyon komoly károkat okoztak, a levegő pedig rendkívül szennyezett lett. Mongólia déli részén a becslések szerint 1,6 millió haszonállat pusztult el az extrém viharok következtében, ami sok pásztort gyakorlatilag földönfutóvá tett.Mongol klímakutatók szerint a szokatlanul száraz év (nem volt se hó, se eső nagyon) vezetett a rendkívüli homokmennyiség felhalmozódásához. A Góbi területe közben rendületlenül növekszik, a Dulamsuren Intézet adatai szerint évente átlagosan mintegy 120 km-rel tolja kijjebb a határait. Mongóliában még a hőmérséklet is jóval szaporábban növekszik, mint a világ más részein. A felmelegedés általános jelenség, de Mongóliában az átlagosnak mondhatónál két és félszer nagyobb mértékben nő a hőmérséklet. A nagy porral járó, környezetszennyező tevékenységek, mint a bányászat, szintén nem segítenek a helyzeten. Pedig Mongóliában sok mindent, például aranyat és rezet is bányásznak. Ez viszont a tavak és folyók kiszáradásához vezet, ami kedvez az elsivatagosodásnak. Ugyancsak problémát jelent a túllegeltetés. Az elmúlt harminc évben megháromszorozódott a haszonállatok száma, köztük is kiugró mértékben nőtt a kecskék száma: 5 millióról 27 millióra. Mivel sokkal több füvet legelnek, mint a juhok, jóval nagyobb károkat is okoznak. A márciusi homokvihar erejét mutatja, hogy amikor az egyik pásztor az istállóba terelte a juhokat, hogy átvészeljék a közel 20 órás tombolást, az állatok végül abba haltak bele, hogy a homok súlyát nem bíró tető rájuk szakadt, és agyoncsapta őket.Kínát nemcsak Mongólia felől érik homokviharok: áprilisban és májusban Ninghszia-Huj és Kanszu tartományokból, illetve Belső-Mongóliából érkezett a porfelhő. Az országnak már a hetvenes évek végén volt terve a homokviharok elleni küzdelemre: a Góbival határos területre 66 milliárd (!) fát ültettek (ezt szokták Nagy Zöld Falnak nevezni). De most bebizonyosodott, hogy nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség.Kínai tudósok nemzetközi összefogást sürgetnek. Felhívásukban említik, hogy a homokviharok nagyban növelték a légszennyezettséget, és hogy az éghajlatváltozás egyre inkább kedvez azok kialakulásának.