Másfél évvel a koronavírus-világjárvány kezdete után a világ agykutatói és neurológusai végre komolyan is elkezdhették feltérképezni, hogy milyen hatással van a vírus az emberi idegrendszerre és központi szervére, az agyra. Az, hogy a vírus valamit az emberi aggyal is művelhet, már a járvány elején felvetődött. A betegségről még alig tudtunk bármit, de már világos volt, hogy az egyik legsajátosabb tünete a szaglás ideiglenes elvesztése, ami egyértelműen valamilyen neurológiai jelenségre utalt.A jelenség vizsgálatát azonban számos tényező nehezítette. Eleve, az esetleírások javarészt anekdotikusak voltak. "Százával érkeztek beadványok" egyedi esetek leírásával, mesélte a Washington Postnak S. Andrew Josephson, az amerikai orvosi kamara neurológiai szakfolyóirata, a JAMA Neurology főszerkesztője. Csak hát akkor még lehetetlen volt azt is eldönteni, hogy a felsorolt tüneteknek - hallászavarok, szédülés, zsibbadás, látástorzulás, szaglásvesztés, az idővel agyködként leírt szellemi tompaság - egyáltalán bármi közük van-e a covidbetegséghez.A jelenség vizsgálatát megnehezítette, hogy elenyészően csekély számban vannak olyan betegek, akikről a covid előtti időből rendelkezésre állnak összevetésre alkalmas adatok. Hogyan vizsgálható, hogy valakinek tompult a szellemi teljesítőképessége, ha saját elmondásán kívül semmit se tudunk a betegség előtti kognitív képességeiről?A szervi okok vizsgálatát pedig a járványtól való félelem nehezítette. Eleve, agymintát csak már elhunyt, vagyis a legsúlyosabban megbetegedettektől vehettek, de ehhez szét kellett volna fűrészelni a koponyájukat. A koponya szétfűrészelése közben viszont finom, szálló por keletkezik, aminek a belégzése kimondottan ellenjavalt egy amúgy légi úton terjedő vírus okozta járvány közepén. A világ járványügyi hatóságai - így a magyar NNK és az amerikai CDC is - elővigyázatosságból inkább ellenjavalta a koronavírusos áldozatok boncolását.2020 márciusában végül a New York-i Columbia Egyetem neuropatológusai mégis arra jutottak, hogy a szó szoros értelmében belevágnak. Egy izolációs szobában felnyitották egy covidáldozat kopnyáját, majd a következő hónapokban még több tucatnyi áldozat agyából vettek mintát. A világ más tájain is akadtak követőik, német kutatók a hatósági ajánlás ellenére hasonló vizsgálódásba kezdtek.Az áldozatok agyát két okból is vizsgálni kezdték. Egyrészt agykárosodás nyomait kutatták, másrészt magáét a vírusét. A Post cikkében összefoglalták, hogy majd másfél évvel a járvány kezdete után mit sikerült eddig kideríteni arról, hogy hogyan hat a vírus a központi idegrendszerre, milyen károkat okoz, és hogy egyáltalán fertőzi-e az agyat.VírusvadászatA neuropatológusokat, agykutatókat leginkább izgató kérdés az volt, hogy a koronavírus képes-e megtelepedni az agyban. Ez kulcskérdés, mert az agyunk különleges szerv, gátrendszer választja el szervezetünk többi részétől, így ha egy vírus oda bekerül, és szaporodni is tud, egyfajta rezervoárként szolgálhat a fertőzésnek, mert nagyon nehéz onnan kiirtani a vírust. Másrészt az agyunkban keletkező gyulladásokra adott immunválasz önmagában is életveszélyes lehet. A gyulladt szövet megdagad, ám a koponya nagyon is behatárolt terében nincs hova dagadniuk a szöveteknek. Ezért is különösen veszélyes betegség az agyvelőgyulladás, amit leggyakrabban vírusfertőzések okoz. Az ilyen gyulladások ráadásul újabb, akár hetekkel. hónapokkal késleltetett immunválaszt is kiprovokálhatnak, így végső soron a beteg állapota nem is a vírusfertőzés, hanem az immunreakció miatt indul romlásnak.A gondolat, hogy a koronavírus az agyat is megfertőzheti, az részben a fertőzés mechanizmusából is fakadt. A koronavírus tüskefehérjéje kulcsként illeszkedik a légutak sejtjeiben nagy számban előforduló ACE2 receptorokhoz, így a fertőzés leggyakoribb útja az orr nyálkahártyáján át vezetett. Ezt a nyálkahártyát a szaglószervünknél csak egy vékony, lyukacsos csont választja el az agyunktól - a lyukacsokon át futnak az ingereket az agy felé közvetítő idegek. Mivel a koronavírus jellemzően ezen a területen telepedett meg a legnagyobb sűrűségben, adta magát a következtetés, hogy itt, az idegeken és a lyukacsos csonton át juthat be a vírus magába az agyba.A hipotézist csak erősítette, hogy laboratóriumi körülmények között, a Petri-csészében a koronavírus hatékonyan volt képes megfertőzni az agysejteket. De a gyakorlatban nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint a Petri-csészében, a Columbia Egyetem kutatócsapatának egyik tagját, James E. Goldmant nem is igazán győzték meg a laborkísérletek. Megérzése igaznak bizonyult, egy valódi covidáldozat agyából vett mintában nem is találták nyomát a koronavírusnak. Ahogy aztán a további vizsgálatok során sem.A valós minták vizsgálata alapján most úgy tűnik, hogy bár a szaglószerv nyálkahártyáján nagyon sok vírus képes megtelepedni, és ezek egy része magukat a szaglóidegeket is megfertőzi, az agy felé haladva a vírusterhelés folyamatosan csökken. Ha pedig a vírus be is jut az agyba, ott nem képes megtelepedni és szaporodni.Az, hogy a vírus nem telepszik meg az agyban, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a covid ne károsítaná azt. A Columbia kutatói a vírus nyomát ugyan nem találták, de két igen súlyos problémát igen. A felboncolt covidáldozatok agyában egyrészt agyi infarktusokra utaló sérüléseket találtak a szürkeállományban, ami arra utalt, hogy a betegek agyában apró vérrögök keletkeztek, megbénítva ezzel egyes agyterületek vérellátását, az agyállomány halálát okozva. Ezek némelyike csak mikroszkóppal látható sérüléseket okozott.A másik komoly problémát a kisagyban, agytörzsben, egyéb agyállományokban figyelték meg, amikben felhalmozódtak a microgliasejtek. Ezek a sejtek normál esetben az agyban és a gerincvelőben inaktívak, ám a központi idegrendszer gyulladásos megbetegedése esetén falósejtekké alakulnak át, felfalják a sérült vagy halott neuronokat. A jelenség az agyvelőgyulladáskor jól megfigyelhető. A covidbetegeknél kevésbé súlyos gyulladásra utalt a jelenlétük, de igazán az volt a furcsa, hogy a microglia-sejtek által megtámadott neuronokban nem volt nyoma a koronavírusnak. Hogy ez esetben miért támadják meg a microgliasejtek a neuronokat, azt egyelőre nem sikerült kideríteni, a tudósok autoimmun választ gyanítanak a jelenség mögött.Korlátozott tudásA covid agyra, idegrendszerre gyakorolt hatása vizsgálatának, illetve annak, hogy abból mire következtethetünk, vannak még objektív akadályai. Konkrét, bár mint láttuk, így is hiányos ismereteink egyelőre csak arról vannak, hogy a koronavírus hogyan hatott a legsúlyosabban megbetegedettekre, akik életüket is vesztették a betegségben. Ezért most a kutatók olyan utóvizsgálatokra készülnek, melyek során a covidból felépült, ám azóta más okból életüket vesztők agyát vizsgálnák. Így talán kideríthető lesz, hogy az enyhe, vagy legalább enyhébb lefolyású covidbetegség okozott-e hasonló sérüléseket a betegek agyában.Ezek a vizsgálatok azonban még évekig elhúzódhatnak, mire egyáltalán elegendő mennyiségű adatot lehet majd elemezni. Ez aligha nyugtatja meg azokat, akik akár hosszú hónapokkal a betegségből való felépülésük után is agyi és neurológiai tünetekre panaszkodnak. Őket pillanatnyilag az nyugtathatja, hogy az orvoslás ezen ágának képviselői immár abban nem kételkednek, hogy tüneteik valósak és összefügghetnek a covidbetegséggel. A már idézett S. Andrew Josephson, a neurológiai szakfolyóirat főszerkesztője szerint "immár meggyőződésünk, hogy van ott valami neurológiai probléma, úgy akut, mint nem akut formában. Ő maga az alapesetben csak ártalmatlan, de kellemetlen bőrsebeket okozó herpeszvírust, a herpes simplexet használta analógiaként, ami ritka esetben képes agyvelőgyulladást okozni, ami végső soron autoimmunválaszt ingerelve károsítja igazán az agyat és a központi idegrendszert. (Via The Washongton Post)