2018 nyarán, amikor egymás után harmadszor is kétharmados többséggel kezdhette meg kormányzását Orbán Viktor, azt írtuk, hogy „Ebből tényleg rendszerváltás lett”, és megkíséreltük bemutatni az új rendszert, amiben élünk. Arra jutottunk, hogy az ország leginkább egy uradalomra hasonlít, élén a gazdával, körülötte intézőkkel, alattuk cselédekkel.2022 tavaszán ismét parlamenti választást rendeznek Magyarországon, és az ellenzéki előválasztással a kampány már most elkezdődik. Ez jó ürügy, hogy ismét felmérjük Magyarország politikai helyzetét.Ezt a helyzetet érzékletesen illusztrálja a parlamenti ciklus legkomolyabb kihívásának, a járványnak a kezelése, és annak következményei, hiszen egy válság mindig kidomborítja a kormány és az ellenzék képességeit. Zseniális járványkezelés halálozási rekorddalA 2021 augusztusi állás szerint lakosságarányosan Peru után Magyarországon haltak meg legtöbben a koronavírus miatt a világon. Magyarország úgy tartja ezt a szomorú helyezését, hogy az európai oltási programnak köszönhetően nyár eleje óta nem volt nap, hogy húsznál több honfitársunk hunyt volna el a betegségben, és július óta tíznél is kevesebb volt a napi áldozatok száma. Idén tavasszal alig néhány hónap elég volt a tragikus helyezéshez. A környéken másutt is nehéz volt a járvány, a listán Csehország a 4., Bulgária a 7., Szlovákia a 11., azaz a hozzánk hasonló földrajzi és anyagi helyzetű országokban is nagyon sok volt a halott. De mindannyiuk közül Magyarországon volt a legtöbb. Még úgy is, hogy a magyar kormány a környékbeli országoknál gyorsabban kezdte meg az oltások beadását, mert az EU-s programon felül Oroszországból és Kínából is vásárolt vakcinákat, ami közel két hónapig a világ élvonalába repítette a magyar oltási mutatókat. Továbbá a járvány kezdetén a magyar kormány lakosságarányosan több lélegeztetőgépet vásárolt, mint bármely másik ország a világon. Mégis, Európa legrosszabb halálozási statisztikája a miénk volt.Hogy ebben az emberéleteket követelő kudarcban mennyire számított az egészségügyi ellátórendszer gyengesége, és ezzel összefüggésben a magyarok rossz fizikai állapota, vagy éppen az itt élők fegyelmezetlen viselkedése, vagy a kormány által túl óvatosan elrendelt korlátozások lazasága, azt egyelőre nem tudjuk. A legvalószínűbb, hogy az egészségügy régóta tartó elhanyagolása, és a védekezési intézkedések elodázása együtt okozták a tragédiát. Ennek ellenére a kormány kiugró sikerként értékeli a járvány kezelését, Orbán Viktor például azt mondta, hogy „a járvány kezelésének, bár ebben nem osztanak érmet, az egyik dobogósa biztosan Magyarország”. És ezt igen sokan el is hiszik. Tavasszal, amikor a legtöbb halálos áldozatot szedte a járvány, akkor is úgy vélekedett a lakosság többsége, hogy a kormány jól, vagy inkább jól kezelte a járványt. A sok elveszett életért politikai felelősséget senki sem vállalt, az egészségügyért felelős miniszter és a stábja is a helyén van. Két kórházigazgató bukott csak bele a járvány körüli nehézségekbe: mindketten azért, mert ellenálltak, amikor a nem kovidos betegeik hazaküldésére utasították őket 2020 tavaszán. A járvány leginkább pusztító harmadik hulláma nem rontotta érdemben a kormánypárt megítélését, illetve nem erősítette meg az ellenzék pozícióit. Pedig ennél megrázóbb, szó szerint életbevágóbb kérdés aligha rendíthette volna meg békeidőben a társadalmat.Ez arra utal, hogy a kormányzati propaganda rendkívül erős, illetve a politikai elkötelezettség olyan hitkérdéssé vált, amelyet nem nagyon változtathat meg semmilyen, még brutális tapasztalás sem. A most induló kampányban a pártok a túloldalról aligha lesznek képesek meggyőzni tömegeket, hogy álljanak át. Annyira elutasítóak a másik oldallal szemben az elkötelezett szavazók, hogy ha csalódnának is, legfeljebb otthon maradnának, de a túloldalt aligha támogatnák. Egyetlen lehetőségük marad ezért a pártoknak: a kevésbé elkötelezett szimpatizánsok mozgósítása, feltüzelése. Ezt a feladatot az tudja jobban végrehajtani, aki inkább képes a célcsoport érzelmeire, indulataira hatni. Úgyhogy a következő hónapokban sem a racionális vita lesz a meghatározó eszköze a politikai vetélkedésnek. A teljesítmény senkit sem érdekelÍgy aligha lesz szó a negyedik Orbán-kormány valós teljesítményéről sem. Amit eddig láttunk a kampányból, az a kormány részéről kimerült a szexuális tabuk kéjes ünneplésében, illetve az ellenzék részéről az elszámoltatási ígéretek licitjében. Holott a járvány okozta tragédia egyébként kidomborította az Orbán-kormányok egyik legfőbb gyengeségét: azt, hogy a tömegeket érintő közpolitikai ágazatokban, mint amilyen az oktatás, egészségügy, szociálpolitika, versenykepésség javítása, környezetvédelem, alig vannak látható eredményei. Ezek a nem fontos ügyei a kormányzásnak, nem törődnek ezekkel a feladatokkal, alig fordítanak pénzt rájuk. Az elmúlt másfél évben az egészségügy esetében ez nagyon feltűnővé vált.Olyannyira nem fontosak e területek, hogy az állam sorra adja le ezeket a feladatokat:a közoktatásban megduplázódott 2010 és 2019 között az egyházi fenntartású intézmények száma (az általános iskolák több mint 15, míg a gimnáziumok 29 százaléka volt már abban az évben egyházi kézben); idén elajándékozta szinte az összes vidéki, és a legtöbb fővárosi egyetemét is az állam; a 300 legnehezebb helyzetben lévő település felzárkóztatását a Máltai Szeretetszolgálatra bízta; az árvaellátást a legtöbb megyében szintén egyházak feladata lett; a tehetséggondozást pedig alapítványokhoz tartozik már . Folyamatosan vonul ki az állam a közszolgáltatásokból, nemrégiben az utak koncesszióba adása merült fel, illetve törvény született már a hulladékkezelés kiszervezéséről is. A sport és az erőszakszervezetek irányítása maradt csak olyan nem profitorientált feladat, aminek finanszírozásában és szervezésében a kormány komolyan érdekeltnek látszik. Ahol viszont van pénzbevételi lehetőség, ott van kreatív energia, például az adószedés hatékonyságát érdemben sikerült növelni a rendszer digitalizálásával.A bűnüldözés tűnik még a legsikeresebb ágazatnak a hagyományos állami feladatok közül, hiszen 2013 óta folyamatosan csökken a regisztrált bűncselekmények száma. Bő tíz éve még 450 ezret regisztráltak Magyarországon egy év alatt, tavaly nem egészen 170 ezret. A statisztika egész Európában látványosan javult ebben a 10 évben. A városok bekamerázása, a készpénzforgalom csökkenése, a háztartásokban használt technikai eszközök olcsóbbá válása, illetve személyre szabása mind hozzájárultak ahhoz, hogy a betörések és a rablások megritkuljanak. A fiatalok tömeges kivándorlása és a társadalom öregedése is segíthette a statisztika javulását, és részben a közmunkarendszer sikere is állhat a háttérben. Nem véletlen, hogy a rendvédelemért felelős belügyi tárca alá tartozik a közmunka, amit a kormány a nincstelenek fegyelmezésére is használ. A legleszakadtabb környékek, nyomortelepek lakóinak elcsendesüléséhez hozzájárul, hogy olcsón, sok kábítószerhez juthat a lakosság. A herbál vagy biofű néven terjesztett szintetikus drog napi adagja néhány száz forintért a kistelepüléseken is könnyen beszerezhető, a hatóságok alig foglalkoznak a terjesztők üldözésével; míg a házi pálinkafőzést kifejezetten szorgalmazza az állam. Bár a kormány a gazdaság növekedését a legnagyobb sikerei között szokta emlegetni, az itt elért eredmények szakmai körökben meglehetősen vitatottak. Még a miniszterelnök feltétlen hívének számító Matolcsy György jegybankelnöknek is az a véleménye, hogy a magyar kormány gazdasági teljesítménye csak közepes volt 2010 óta a régiós országokéhoz képest (helyzetértékeléséhez hozzáteszi, hogy ha 2013 után is miniszter maradhatott volna, a teljesítmény jobb lett volna). Az életszínvonal ezzel együtt is növekedett, ahogy egyébként az egész régió virágzásnak indult a 10-es években. A globális gazdaság pénzbősége által vezérelt befektetések, továbbá a kivándorlás az EU nyugati országaiba komoly munkaerő-hiányhoz vezettek. Ez a fizetések emelkedését hozta, még akkor is érezhetően javítva a háztartások jelentős részének a helyzetét, ha a forint folyamatos gyengülése miatt a bérnövekedés értéke közel sem nem volt akkora, mint az forintban kifejezve évről évre látszott. Az életszínvonal folyamatos, kismértékű emelése az Orbán-kormányok népszerűségének egyik záloga volt, erről a miniszterelnök is megemlékezett tavaly februárban Rómában, amikor azt mondta, hogy a gazdasági siker a kormányzati rendszerének az előfeltétele, és ha a mutatók rosszabbodnak, akkor őt másnap „megölik”. A növekedést 2013 és 2019 között végig sikerült tartani, nagyjából hasonló pályán, mint az EU többi posztkommunista országának, bár az élbolytól leszakadtunk. Ez az emelkedés azonban a járvány miatt megbicsaklott, és hogy ezt sikerül-e a választásig elfeledtetni a Fidesz szavazóival, az a kampány egyik legfontosabb kérdése lesz. Világszínvonalú eredmények: saját zseb, propagandaAz európai és regionális trendek által meghatározott pályán túlmutató sikereket két területen ért el a kormány. A legjobb teljesítményt a politikai vezetők személyéhez kötődő gazdasági társaságok felvirágoztatásában, illetve a kommunikációban mutattak fel.Ezeken a területeken valóban látványos, világszinten is feltűnést keltő eredményekre volt képes Orbán Viktor kormánya.A Korrupciókutató Központ augusztus elején közölt adatai szerint 2020-ban már a közbeszerzések összértékének közel 40 százalékát nyerték el a kormányzathoz közvetlenül köthető cégek (Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István illetve Simicska Lajos egykori érdekeltségeit vizsgálták), ami 2010 óta a legnagyobb arány. A magyar gazdaság egyre nagyobb részét ellenőrzi ez a kör. Csak egyetlen brutális példa: a Mészáros és Mészáros Kft. növekedési üteme az elmúlt másfél évtizedben meghaladta a Google és YouTube mögött álló Alphabet Inc-ét. Egy olyan gazdasági erőközpont alakult ki a miniszterelnök körül, aminek köszönhetően mostanra Orbán Viktor nemcsak a politikai, hanem a gazdasági szféra legerősebb szereplője is. Magyarországon nem a mágnások befolyásolják a politikai folyamatokat, hanem a politikai hatalmat gyakorlók lettek a mágnások – ez a sajátos helyzet nagyban hozzájárult a rendszer stabilitásához, és emiatt hasonlíthatjuk uradalomhoz az országot. A kommunikációs sikerhez részben ugyanaz kellett, mint a legfontosabb politikusok körüli cégek felvirágoztatásához: elképesztő mennyiségű állami pénz. Az Orbán-kormány elsősorban nem cenzúrával vagy bürokratikus eszközökkel alakította át saját érdekei szerint a sajtópiacot, hanem felvásárolta a szerkesztőségeket, sok esetben a piaci áruknál is többet fizetve értük, majd állami hirdetésekből fenntartva átállították őket a propaganda terjesztésére. Ezen felül az állam maga is kampányol, plakátokon, konzultációnak nevezett reklámkampányokkal, online felületeken, lényegében mindig és mindenütt. A kormányzati kommunikáció legfontosabb eszköze, hogy jól felépített, sok elemében fikciós történetbe ágyazza a kormányzati munkát, és elhitesse, hogy e történet határozza meg Magyarországot és a világot. E történet alapmotívuma kezdetektől az „ostromlott vár” képe, amelyet meg kell védeni a fenyegető és viszolyogtató ellenségtől. A támadóknak sokféle álarca lehet, jöhettek rezsi, Soros György, színesbőrű hontalanok, Világbank, markukat tartó börtönlakók vagy éppen transzneműek képében, de a lényeg mindig ugyanaz volt: veszélyesebbnek nézzenek ki a valóságosnál, és a lakosság jelentős részét érzelmi szinten érintse a fenyegetés, amit tulajdonítanak nekik. Fontos volt az is, hogy a velük vívott küzdelem elemi felháborodást váltson ki abban a liberális - kozmopolita rétegben, amely egyébként is gyanakvással viseltetik az Orbán-rendszerrel szemben. A 2018 óta tartó kormányzati ciklusban Orbánék különösen nagy figyelmet szenteltek ennek a rétegnek, azzal, hogy a kultúra- és a tudomány finanszírozásának radikális átalakításával intézményi hátországukat jórészt teljesen megsemmisítették. 2010-14 a hatalomátvétel stabilizálásának a ciklusa volt, amikor az alkotmánytól a választási törvényig, a médiafelügyelettől az adóhatóságig minden fontos intézményt és szabályt átalakítottak; 2014-18 a gazdasági erőtér kialakításának ciklusa volt, amikor felépült az Orbán-család köré épült államkapitalizmus, az általunk uradalomnak nevezett berendezkedés; míg a 2018 óta tartó időszak már lehetőséget adott arra, hogy ideológiai-kulturális-oktatási kérdésekre is figyelmet szenteljen a kormányzat, és az MTA, az egyetemek, a tehetséggondozás és művészeti támogatások radikális átalakításával a kulturális szféra irányítását is teljesen átvegye. Sima ügy a folytatás?A 2018-as választási kampány idejéhez képest négy alapvető különbség tapasztalható:A nemzetközi környezet ezúttal kevésbé kedvez a Fidesznek.2022-ben valamivel elutasítóbb közegben megy neki a Fidesz a választásnak, mint 2018-ban. Az új amerikai kormány ugyan eddig nem sokat foglalkozott Magyarországgal, de a Biden adminisztráció a korrupt, önkényeskedő, illiberalizmust hirdető vezetők megszégyenítését ígérte. A Fidesz számára figyelmeztető példa lehet, hogy a júliusi bolgár választás előtt nem sokkal két igen befolyásos politikus-üzletember-maffiózót is szankciók alá vont az amerikai kormány. Nem véletlen, hogy néhányan a Fideszen belül azt gondolják, hogy a Pegasus-ügy sem égett volna rá a magyar kormányra, ha Washingtonban nem lett volna ilyen szándék, Bayer Zsolt például egyenesen az USA nagykövetsége elé akarja szervezni a következő Békemenetet. Az Orbán-kormány Kínához fűződő túlságosan szívélyes kapcsolata miatt is lehetnek kényelmetlenségei a Fidesznek a kampány alatt.A Fidesz és az Európai Néppárt februári szakítása pedig azt mutatja, hogy Orbánéknak nem sikerült a saját képükre formálniuk a brüsszeli politikát, és jelenleg a lengyel kormány jelenti az egyetlen érdemi szövetségest számukra. Egy új, a néppárttól jobbra álló, több mint száz EP-képviselőt felmutató európai frakció létrehozásáért tett fideszes igyekezet egyelőre eredménytelen maradt. Az Európai Bizottság idéntől lényegében nem küld pénzt Magyarországra – egészen pontosan csak a korábban már jóváhagyott, kifutó programokra küld. Az újjáépítési alap (RFF) magyar terveit nem fogadták el határidőre, az új operatív programok (2021-28 közötti támogatások) elfogadása szintén lassan megy, és közben a norvég alapnak nevezett támogatási keret is befagyott. Egyelőre a magyar kormány saját forrásból megelőlegezi a visszatartott pénzeket, de a helyzet mindenképpen kellemetlenebb, mint 2018-ban volt, amikor egy EU-s pénzügyi ciklus kellős közepén bőven érkezett az euró az országba. A Fideszben lévő belső konfliktusok kevésbé látszódnak, Orbán pozícióját belső ellenfél nem veszélyezteti.A 2018-as választás előtt Simicska Lajos lázadása, a meglehetősen nyíltan vívott Lázár–Rogán háború, a fideszes sajtóbirodalom szétesése arra utaltak, hogy a Fideszen belüli feszültségek megnehezíthetik Orbán Viktor dolgát. A 2018-as kétharmados győzelem után ezek a gondok eloszlottak. Simicskának nem sikerült a 2015-ös nyílt szakítás után magához vonzania a Fideszből senkit sem, és Orbán Viktor elleni küzdelmét már a választás előtt néhány hónappal végleg feladta. Lázár János elfogadta, hogy erre a ciklusra háttérbe kell vonulnia, míg Rogán Antal a nyilvánosságtól visszahúzódva folytathatta a kormányzati munkáját. A párton belüli vetélkedések kifelé alig látszanak már, ennyire fegyelmezetten talán még sosem működött a gépezet, amikor valaki megsértődik, kifelé ő is mosolygós képet vág. A járvány és a nyomában járó gazdasági nehézségek és a régóta nem tapasztalt mértékű infláció labilisabbá teheti a közhangulatot.2013 és 2019 között folyamatosan erősödött a magyar gazdaság, az előző választást egy több éve tartó felívelő szakasz idején tartották. A járvány miatti jelentős visszaesést idén ugyan ismét növekedés követi, de az ország még nem érte utol önmagát, a 2019-es szintet idén sem éri el az ország. Az idén meglódult inflációt azok is megérzik, akiknek bevételeit nem csökkentette a 2020-as recesszió. A következő hónapok fontos kérdése lesz, hogy ez a helyzet elbizonytalanítja-e a fideszes tábor egy részét, illetve mennyire szül dühöt, elégedetlenkedést. Az is kérdés, hogy az ellenzék ezeket az indulatokat mennyire lesz képes a kormányközeli üzletemberek és a dúsgazdag politikusok ellen fordítani. Nem véletlen, hogy a „gyermekvédelmi–átoperálós” népszavazással a Fidesz a hétköznapi tapasztalástól egészen távoli történetre igyekszik fókuszálni az emberek figyelmét, inkább legyen szó bornírt vitákról, mint a valóságról.Az ellenzék pártjai összefogtak, és elevenen él még emlékezetükben, hogy 2019 őszén a nagyvárosokban sikeresek voltak ezzel az összefogással.A négy újdonság közül az összefogás a legnagyobb jelentőségű. Alapvetően fontos lesz, hogy az ellenzéki vezetők elhiszik-e, hogy nyerhetnek 2022-ben. 2018-ban a jobbikos vezetők egy részén kívül egyikük sem hitt ebben igazán, és ha most sem hiszik el, akkor az ellenzéken belüli pozíciójukért küzdenek majd a mostani kampányban is, és ebből a közös lista összeállításakor az év végén elviselhetetlen botrányok és konfliktusok következhetnek, ami akár szövetségük felbomlását is jelentheti. Ha viszont a közös miniszterelnök-jelölt megnevezése után is képesek maradnak az együttműködésre, és lesz végre egységes kampánya, kommunikációja a színes koalíciónak, akkor a küzdelem a kormányalakításért nyílt maradhat 2022-ben is. Az ellenzéki összefogás a 2019-es önkormányzati választáson már bebizonyította, hogy a centrális erőtér logikájának megtörésével Budapesten és a nagyobb városok legalább felében legyőzhető a Fidesz. A matek működött, a különböző ellenzéki pártok szavazói képesek voltak egy közösen támogatott indulóra szavazni. Óriási Fidesz-előny a kistelepülésekenAz is látszott viszont 2019-ben, hogy a kisebb településeken továbbra is akkora a Fidesz előnye, hogy egy országos választás esetén továbbra is a fő esélyesnek számít. Ráadásul erőforrásokban (pénz, kiadványok elérése, kistelepülési önkormányzatok csatasorba állítása, állami intézmények és hivatalok politikai irányítása, határon túli kettős állampolgárok szavazatai) akkora előnye van továbbra is a kormányoldalnak, ami alapján még hat darab párt összefogása is sokkal gyengébb, az erőviszonyok távolról sem kiegyenlítettek. Ráadásul a hat együtt induló párt közül legalább kettőnek alig van érdemi támogatottsága, és a szövetség egyik tagjának sincs országosan 10–15 százalékot meghaladó népszerűsége. A sokféle, egymást bizalmatlanul méregető, október végéig az előválasztási sorozatban egymás ellen is kampányoló szövetség tagjainak egyelőre alig futotta érdemi kampányra, erőfeszítéseiket szinte teljesen kimeríti a koalíció egyben tartása, és az előválasztási alkudozás. Utóbbi szépen mutatja, hogy az ideológiai különbségek mostanra senkit sem érdekelnek az ellenzéki oldalon. A választókat már négy éve sem érdekelték, és most már a politikusok sem törődnek velük. Erre utal, hogy minden lehetséges megegyezési változatot létrehoztak az előválasztáson induló jelöltek támogatásakor: több helyen például DK–Jobbik összefogás alakult az MSZP–LMP–Momentum ellen, de az összes lehetséges permutáció előfordul a jelöltek mögött felálló koalíciókban. A személyes bizalom és a haszonelvűség a legfontosabb mértékei az együttműködésnek az ellenzéki oldalon, nem pedig az, hogy ki mit gondol a javak újraelosztásról, vagy a magánegészségügy lehetőségeiről. A különböző kutatások szoros eredményt ígérnek 2022-re. A választási rendszer miatt egy döntetlen-közeli eredmény a Fidesznek kedvezne, ugyanakkor a gazdaság gondjai, a nemzetközi környezet változása, és a járványkezelés tapasztalatai, illetve a szinte teljes ellenzéki összefogás megvalósulása olyan lehetőséget jelent az ellenzék számára, ami egyedülálló 2010 óta. Élni vele mégis nehezebb, mint elszalasztani.(A címlapképet Kiss Bence készítette.)