Ez nem a Fidesz zöld fordulata, hanem a leépített természetvédelem csődje

Elolvasom a forrásnál · 444 ↗ Link másolása
Kedd estére nemcsak a körzetben kampányoló Vitályos Eszter államtitkár kapcsolt, hogy vannak gondok a kisoroszi szigetcsúcs strandfejlesztésével, hanem Nagy István agrárminiszter is kiírta az oldalára, hogy leállítja a beruházást és jogilag rendezi a terület helyzetét. Míg az államtitkár a társadalmi egyeztetést hiányolta, a miniszter arra a 24 évvel ezelőtti adminisztrációs hibára mutogat, ami miatt máig nem rendezett a Dunakanyar legszebb ártéri erdejének természetvédelmi besorolása.Mivel itt csak egy 370 milliós projektről van szó, a kormánynak ez megér annyit, hogy ezután zöldebbnek állíthassa be magát, pedig az utólagos kapkodás pont azt mutatja meg, milyen simán át tudnak menni az ilyen projektek a teljesen leépített természetvédelmi intézményrendszeren. Eddig ezerrel nyomtákA most leállított fejlesztésre még az állam adta a pénzt 2017-ben, a tervek mellé pedig annyira beálltak, hogy 2019-ben Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség vezérigazgatója pont a kisoroszi szigetcsúcson hirdette meg kormány strandfejlesztési programját. Ezek után nem túl meglepő, hogy a Pest Megyei Kormányhivatal úgy látta, nem kell külön környezeti hatásvizsgálati eljárást folytatni a területen, ezért nem vizsgálták azt sem, hogy a leaszfaltozott úton megnövekvő forgalomnak milyen hatása lehet. Az erről szóló dokumentumokat csak 71 ezer forintért adták volna ki a Telexnek. És a kormányhivatalt az sem hatotta meg különösebben, amikor a Duna-Ipoly Nemzeti Park kérte számon a hatásbecslés hiányosságait. A projekt csont nélkül átment az egész magyar intézményrendszeren, hétfőn már át is adták a területet a kivitelezőnek. Aznap Molnár Csaba polgármester még arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy az építkezés „a szükséges engedélyek és a forrás birtokában kezdődhet meg”.Ez történik, ha kivéreztetik a természtvédelmetAz alaposabb vizsgálatot többek között azért lehetett megspórolni, mert egy adminisztrációs hiba miatt épp a szigetcsúcs ártéri erdeje nem számít országosan védett területnek. Nemrég a WWF szakértője hívta fel arra a figyelmet, hogy szigetcsúcs helyrajzi számai 1997-ben valamiért kimaradtak a Duna–Ipoly Nemzeti Park megalapításáról szóló rendeletből. Az hiba miatt egy ilyen eljárásnál a hatóság a szigetcsúcsot nem kezelheti a nemzeti park részéként, míg a bejáratnál található focipályát igen, mert annak a helyrajzi számai már szerepelnek a rendeletben. A hibás rendeletek miatt országszerte nagyon sok értékes terület van hasonlóan bizonytalan helyzetben, ezekről a minisztériumokban tudnak is, azonban a javításuk csak nagyon lassan halad. Ha nincs a tiltakozás, és a sajtó sem kapja fel az ügyet, a kisoroszi szigetcsúcs helyzetét is valószínűleg csak évekkel később rendezték volna. Több embert pedig biztosan nem tudnak ráállítani, mivel 2018-ban éppen a természetvédelem volt a kormányzati leépítés legnagyobb áldozata: a természetvédelmi szakfőosztályok dolgozóinak 44 százalékát rúgták ki. Ekkor több száz, évtizedek óta ott dolgozó szakember esett ki a rendszerből, akiket azóta sem pótoltak, és ez meg is látszik a rendszer hatékonyságán.Valami jobbat kell kitalálniEgyelőre sem az államtitkár, sem a miniszter nyilatkozatából nem derült ki, a projekt kampányízű leállításán túl milyen terveik vannak a szigettel. Pedig azzal valóban kezdeni kellene valamit, hogy az egyre több turista túl nagy terhelést jelentett a területnek. A kisoroszi önkormányzat projektje azt az utat választotta volna, hogy kiszolgálják tömeg igényeit, ami tovább növelte volna látogatók számát. A forgalomcsillapító megoldások a tervezés során teljesen kikerültek a tervekből. Ráasásul a Dunabogdányt és Kisoroszit összekötő gyalogos-kerékpáros hídat továbbra is meg akarják építeni, ami még nagyobb forgalmat terelne a szigetcsúcs felé.A Fidesz zöld fordulatáról pedig már csak azért sem lehet beszélni, mert Budapesttől jóval távolabbra eső Fertő tónál fel sem merült, hogy leállítsák Mészáros Lőrincék sok milliárdos szállodaprojektjét. Pedig ott sem egyeztettek azoknak a cölöpházaknak a tulajdonosaival, akikkel aztán lebontatták az épületeket. Aki erre nem volt hajlandó, annak eldózerolták a házát, a 20 milliós bontási költséget pedig kiszámlázták neki. A kormány itt akkor sem lépett közbe, amikor a környékbeli civilek után az UNESCO és az osztrák kormány is tiltakozni kezdett.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció