Régóta sejteni, hogy a Gyurcsány-kormány idején elindult, de az Orbán-kormányok idején felfejlesztett közfoglalkoztatás rendszere jóval több, mint a munkanélküliség ellen kitalált, a segélyezésnél vagy átképzésnél talán kicsit durvább program. Számos példát lehetett arra látni, hogy polgármesterek kiskirályi kegyként osztották a közmunkát, támogatták azokat, akik jó elvtársak voltak, és büntették azt, akit büntetni akartak, bőrszíne, politikai hovatartozása vagy személyes okok miatt. A kormány pedig ideológiája fontos részévé tette a közmunkát, amit a helyi hatalmi rendszerek kiépítésére, és végső soron saját hasznára használt ki.Korábbi kutatások is kimutatták, hogy van összefüggés aközött, hogy egy településen hányan szavaznak a Fideszre, és hogy mennyi közmunkás van. Azt is megállapították már, hogy ez az összefüggés nem egyszerűen arról szól, hogy a vidéki szavazók fontosnak találják a közmunkát, ezért a közmunkaprogramot felfuttató kormánypártra szavaznak. Korábban például a 21. Kutatóintézet közvélemény-kutatásokra alapuló elemzéséből kiderült, hogy a fideszes vezetésű településeken sokkal nagyobb hatással volt a közmunkaprogram a kormánypártra leadott szavazatok növekedésére, mint ahol nem kormánypárti a polgármester. Az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat Közgazdasági és Regionális Kutatóközpontjának kutatói friss kutatásukban viszont számokat rendelnek a folyamatok mögé, és fölfedik, hogy pontosan mekkora hatással volt a közmunkaprogram növekedése a Fideszre leadott szavazatokra, és azt is, hogy mennyivel több pénzt kapott egy-egy önkormányzat közmunkára, ha a településen sokan szavaztak a Fideszre. A közmunkára szánt összegek elosztását ugyanis komolyan befolyásolta, hogy egyes településeken hogyan teljesített a kormánypárt, és az is, hogy éppen parlamenti vagy önkormányzati választásra készül a kormánypárt. A kutatást vezető Reizer Balázs, a KRTK-KTI közgazdász egy nemrég tartott előadásban mutatta be a kutatás eredményeit, amelyekről a 444.hu-nak is beszélt. Politikai rászorultságReizer Balázs, Gáspár Attila és Gyöngyösi Győző először is azt vizsgálták meg, hogy milyen alapon dőlhet el, melyik település kap pénzt közmunkásokra. A közmunkaprogram elvileg egy aktív munkaerőpiaci program, aminek papíron az a célja, hogy az állástalanokat visszasegítse a munkaerőpiacra. Közgazdászok már évekkel ezelőtt kimutatták, hogy erre a közfoglalkoztatás, legalábbis abban a formában, ahogy a magyar kormány ezt bevezette, és menedzselte, meglehetősen alkalmatlan. Ettől függetlenül elvileg oda kellene, hogy több forrás jusson közfoglalkoztatásra, ahol sok a munkanélküli, vagyis gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai megfontolások alapján kellene elosztani a pénzt. A kutatók viszont találtak egy változót, ami ennél sokkal jobban magyarázza, hová jutott erre pénz: azt, hogy melyik településen, melyik választókörzetben hogyan teljesített a Fidesz a választásokon. Az sem mindegy, hogy melyik választásokról van szó: az országgyűlési választások előtt inkább azokba a körzetekbe jutott több közmunkásra pénz, ahol a kormánypárt kicsit rosszabbul teljesített az előző választásokon, az önkormányzati választások előtt pedig oda, ahol a fél évvel korábbi parlamenti választásokon jól teljesített a Fidesz. A közmunka ugyanis egy elég hatékony mechanizmus arra, hogy a kormány kontroll alatt tartsa a polgármestereket, kipréselje belőlük a választási eredményeket, majd pedig ezt a munkájukat jutalmazza vagy büntesse azzal, mennyi közmunkásra ad pénzt az adott településen. KözklientilizmusReizer Balázs, Gáspár Attila és Gyöngyösi Győző szerint a közfoglalkoztatási rendszer azért működik jól politikai eszközként, mert megoldja azt a problémát, hogy a kormány nem tudja monitorozni és befolyásolni minden választópolgár politikai döntését. Milliárdokat költhetnek kommunikációra és bombázhatják a lakosságot minden csatornán a fő üzenetekkel, milliárdokat költhetnek választások előtti adakozásra, adhatják zsákszámra a krumplit a kampányeseményeken, ettől még a választók szabad döntése megmarad, hogy arra szavazzon, akire akar. A közmunka viszont kiszolgáltatottságok olyan hálózatát alakítja ki, amelyen keresztül egészen hatékonyan lehet növelni a szavazati arányt. Ebben a hálózatban az önkormányzat ki van szolgáltatva a kormánynak, a helyi munkanélküliek pedig ki vannak szolgáltatva az önkormányzatnak. Az önkormányzatok kiszolgáltatottságát azzal érte el a kormány, hogy 2010 után az egészségügyi és oktatási feladatok centralizálásával és egyéb lépésekkel nagyon sok forrást, támogatást vont el az önkormányzatoktól és növelték a kormány által diszkrecionálisan osztható támogatások szerepét, ezzel párhuzamosan pedig növelték a polgármesterek mozgásterét. Ennek hatására egyes kutatók szerint lényegében a polgármesterek szerepe arra szűkült, hogy a közmunkaprogramot menedzseljék és az uniós források elköltését olajozzák. A közmunkára pedig nagyon is rászorul sok önkormányzat, mert például a forrásaik visszavágása miatt számos önkormányzati alkalmazottat kellett kirúgniuk, akiket csak ilyen formában, közmunkásként tudnak lényegében ugyanabban a pozícióban foglalkoztatni.A választók egy részét pedig azzal szolgáltatta ki a kormány a polgármestereknek, hogy jelentősen megvágta a szociális ellátások rendszerét, amit a munka alapú társadalom ködös ideológiájával igazolt. Az álláskeresési járadékot, köznapi nevén munkanélküli segélyt a Fidesz nem sokkal kormányra kerülése után 9-ről három hónapra vágta, a megváltozott munkaképességűek ellátását is jelentősen megvágva igyekezett őket vagy a munkaerőpiacra, vagy a közfoglalkoztatásba terelni, a megmaradt ellátások, például a GYES összege pedig lényegében változatlan már 2008 óta. Az önkormányzatok számára pedig már csak lehetőség, nem kötelező feladat, hogy segélyeket nyújtsanak a rászoruló lakosoknak, amivel az önkormányzatok nagy része, a már említett forrásmegvonások miatt inkább nem él.Az így kiépült rendszerben tehát a kormány két lépésben eljut a választók egy fontos és közvetve nagyon kiszolgáltatott csoportjához, egy másik kiszolgáltatott csoporton, a kistelepülési polgármestereken keresztül. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a kormány és a polgármesterek szavazatokat cserélnek közmunkásokra, közmunkásokat pedig szavazatokra.Adok, kapokReizer és Gáspár a közmunkaprogram és a 2010-es, 2014-es és 2018-as választások adatait összevetve arra jutott, hogy a közfoglalkoztatás és a kormánypárt, valamint a helyi polgármester választási eredményei között komoly kapcsolat van. Ahogy már említettük, a közfoglalkoztatásra szánt források elosztását is magyarázzák a választási eredmények, a parlamenti választások előtt ugyanis inkább azokba a körzetekbe, településekre jutott több közmunkás, ahol korábban rosszabbul teljesített a Fidesz vagy ahol szorosabb volt a verseny a kormánypárti és ellenzéki jelöltek között. Ez számszerűsíthető is: a ökonometriai elemzésből kiderült, hogy ha egy körzetben a Fideszre leadott szavazatok száma egy százalékponttal nőtt a korábbi választásokon, akkor a közmunkások aránya a helyi lakosságon belül 0,1 százalékponttal csökkent. Ez kicsi számnak tűnik, de ha azt vesszük, hogy egy település lakosságának 10 százaléka közmunkára szorul, már nem olyan kevés. Reizer a KTI-ben tartott előadásában példaként a Zalaegerszeg és Nagykanizsa körüli települések példáját említi. A zalaegerszegi körzetben nagyon erős a Fidesz, a nagykanizsaiban viszont gyengébb, így a Nagykanizsai választókörzetekhez tartozó településekre a választások előtt több forrás jutott közmunkára. Vagyis ezt a szavazatnövelő eszközt a kormány ott osztja el, ahol egy extra szavazat többet ér a győzelem szempontjából. Ez pedig érezhető is a Fidesz támogatottságának növekedésében: Ha az adott településen a közmunkások száma 1 százalékponttal nőtt, a Fideszre leadott szavazatok aránya a teljes lakosságban 0,3 százalékponttal növekedett. Ez sem tűnik jelentősnek, de Reizer Balázs szerint ez a mechanizmus 2014-ben és 2018-ban is 5-6 mandátumhoz segítette a Fideszt. Hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy a fideszes választók támogatják a közmunkát, ezért ha több a közmunka, elégedettebbek, két dolog is jelzi. Az egyik az, hogy Fideszre leadott szavazatok száma olyan választókkal nő, akik korábban nem nagyon mentek el szavazni. A másik pedig az, hogy ahol olyan programon keresztül osztották ki a közmunkás pozíciókat, amelyre a kormánynak nem volt ráhatása, ott nem növelte a Fidesz szavazatait. Ilyen program a Start munka programok, amelyet a leghátrányosabb helyzetű településekben osztottak szét, tehát a szempont ezeknél valóban a rászorultság, és nem politikai motiváció volt. Ezekben a falvakban hiába volt több közmunka, ettől nem szavaztak többen a Fideszre. Ahol viszont politikai kegy a közmunka, ott a polgármesterek ezzel nemcsak azokat tudják szavazásra bírni, akiket bevonnak a programba, hanem azokat is, akik munkanélküliek és jogosultak lennének közmunkára, korábban közmunkások voltak, de most nem kaptak így állást, vagy akik reménykednek benne, hogy bekerülhetnek. Az önkormányzati választások előtt viszont megfordul a mechanizmus, azokon a településeken lesz több a közmunkás, ahol a parlamenti választáson jól teljesített a Fidesz. Ez lényegében jutalom a szavazatokat ügyesen kihajtó polgármestereknek, a közmunkások számának növekedése ugyanis a polgármesterek szavazati arányát is növeli. Ha 1 százalékponttal nőtt a Fideszre szavazók száma, akkor 0,5 százalékkal lett több az önkormányzati választás előtt a közmunkások aránya. Ha a polgármester maga is fideszes, akkor a kapcsolat még erősebb. Ha az adott településen a polgármesteri pozícióért többen is versengtek az előző választáson, akkor egy plusz jelölt 0,13 százalékponttal növelte a közmunkások számát. Ez egy 200 fős faluban 3 plusz közmunkást jelent. Letűnt módszer?Hogy a közfoglalkoztatás elosztása és a kormánypárt politikai érdekei között ilyen szoros kapcsolat van, magyarázhatja azt is, hogy miért nem törődött azzal a kormány, hogy a program munkaerőpiaci hatékonyságát növelje. Ugyanis lehetett volna sokkal hatékonyabban kiépíteni ezt a rendszert, hogy többeket visszavezessen a piaci foglalkoztatásba, de ez másodlagos szempont lehetett a szavazatmaximálás, vagyis végső soron a hatalom megtartása és a klientúra fenntartása szempontjából, így a fejlesztésre különösebb erőforrásokat már nem áldoztak. Felmerül viszont a kérdés, hogyha a közmunka ilyen fontos politikai eszköz, miért szorult amúgy vissza, és miért nem használja a kormány most, amikor talán szorosabb választási versenyre készülhet, mint a korábbi választások idején. A járvány okozta gazdasági visszaeséssel még akár indokolni is lehetett volna a közmunkások számának növelését, ehhez képest jelenleg nagyjából 90 ezer ember van közfoglalkoztatásban az országban, míg a csúcson ez a szám 300 ezer is volt. Ez nyilván sok tényezőtől függ, a járvány előtti években már felpörgött annyira a gazdaság, hogy többen el tudtak helyezkedni a piacon, ha máshogy nem, akkor úgy, hogy az ország gazdagabb részeire vagy nyugatra vándoroltak, a munkaerőhiány orvoslása pedig egy ponton fontosabbnak tűnhetett, mint a közfoglalkoztatás fenntartása. A szerzők szerint viszont az is magyarázhatja a visszaesést, hogy a kormány úgy érezheti, ezzel az eszközzel már nem tud annyira hatni a polgármesterekre, vagy már más eszközei is vannak ugyanerre a célra. A klientilizmus elméletéből az következik, hogy a kormány akkor tud komoly nyomást gyakorolni a polgármesterekre, kvázi zsarolni őket, ha jó esélye van megnyerni a választásokat. Részben ez is magyarázhatja azt, hogy bár a közfoglalkoztatást már a Gyurcsány-korszakban elkezdték kiépíteni, a 2010-es választásokon ez nem segített az MSZP-nek (persze 2010 előtt még messze nem alakultak ki az ilyen fajta zsarolás feltételei sem). Ha tehát van esély arra, hogy a kormánypárt veszít, és ezt a polgármesterek érzik, akkor nem annyira motiváltak arra, hogy engedjenek a zsarolásnak, és a több közmunkás ígéretéért cserébe kihajtsák a szavazatokat, vagy féljenek a retorziótól, ha nem teljesít jól a falujukban a Fidesz. Emellett pedig az elmúlt időben ennél direktebb eszközöket is talált a klientilista rendszer fenntartására a kormány. A kampány alatt például remekül felmérhető, hogy egy adott faluban hányan írták alá a stop Gyurcsány íveket, mennyien mentek el a Békemenetre, stb. Az ilyen eszközökkel tanúsított hűség jutalma pedig már az is lehet, hogy a kormány visszaad a járványra hivatkozva elvett önkormányzati adóbevételek helyett. És mint láttuk, ezt a lehetőséget a kormány a városok szintjén már bátran ki is használta. Egyelőre tehát úgy látszik, hogy a közmunkára épülő politikai kliens rendszernek leáldozott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lehet újra elővenni, ha a mindenkori kormány szükségét érzi, hogy ezzel is hasson a szavazókra. A körülmények még mindig adottak.