A COVID-19 vírus legújabb mutációjának azonosítása óta többször is visszaköszön az új variáns kialakulásával foglalkozó cikkekben, hogy jó eséllyel elkerülhető lett volna ez a probléma. Annyit kellett volna tenni, hogy a fejlett nyugati országok vezetői és a vakcinákat gyártó cégek betartják azokat az ígéreteiket, amelyeket már az első vakcinák engedélyezése előtt tettek, vagyis hogy nem harácsolják majd össze az oltóanyagokat, hanem tesznek róla, hogy a szegényebb országoknak is jusson elég.Azt ugyanis előre tudni lehetett, hogy ha a gazdag országok felvásárolják a vakcinákat és a gyógyszergyártókkal együtt foggal-körömmel védik az oltások szabadalmait, a fejlődőknek pedig csak a maradék jut, vagy még az sem, akkor újabb és újabb variánsok fejlődnek majd ki. Ezek pedig a fejlett országokban is elnyújtják a járványt és újabb korlátozásokat tesznek szükségessé, amelyeket már egyre nehezebben fogad be a nyugati társadalom. De ha mindenki tudta, hogy ez lesz, miért alakult mégis minden pontosan úgy, ahogy nem kellett volna, és mivel lehetne helyrehozni ezt a problémát?Van elég, de nem jut mindenkinek“Ha hagyjuk, hogy a gyógyszerek és vakcinák azokhoz kerüljenek, akik a legtöbbet ajánlanak értük, ahelyett, hogy oda és azokhoz kerülnének, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, akkor hosszabb, igazságtalanabb és halálosabb lesz a járvány. A vezetőknek meg kell hozniuk a nehéz döntést, hogy a vakcinákat igazságosan, ne csak piacvezérelt szempontok szerint osszák el.”Ezt nem Alexandria Occasio-Cortez vagy egy másik hozzá hasonló lánglelkű baloldali, de nem is egy fejlődő ország vezetője mondta tavaly nyáron, hanem Bill Gates. A világ egyik leggazdagabb embere egy TED előadáson beszélt arról, milyen következményei lehetnek, ha nem halad az egész világon, a gazdag és szegényebb országokban egyaránt viszonylag egységes ütemben a koronavírus elleni oltás. Beszéde pedig egész profetikusan hangzik most, az omikron variáns azonosítása és európai terjedése idején. Nem véletlen, hogy sokan úgy beszélnek az omikron megjelenéséről, mint a járvány amolyan „megmondtuk előre” pillanatáról. Az egyenlő elosztásra ugyanis voltak fogadkozások a vakcinák megjelenése előtt, amikor viszont már kézzelfogható közelségbe kerültek az oltások, a gazdag országokon erőt vett a vakcina-nacionalizmus, aminek hatására a gazdag országoknak több vakcina jutott, mint amivel tudnak mit kezdeni, a szegényeknek meg nagyon kevés. A világon eddig nagyjából 4,7 milliárd vakcinát gyártottak le, ennek 80 százaléka pedig a G20 országokba került.A 440 milliós lakosságú Európai Unióban például már a nyár végén 496 millió adag oltást adtak be, míg az 1,3 milliárd fős Afrikában csak 77,3 milliót. Az egyenlőtlenségeket az is jól mutatja, hogy míg Európában már sokan már az emlékeztető oltásra regisztrálnak, Afrikában még az egészségügyi dolgozóknak is csak a negyedét sikerült teljesen beoltani. A legszegényebb országok lakosságának még csak nagyjából 3 százaléka kapott teljes védettséget biztosító oltást, szemben a fejlett országok 60 százalékával. A problémát nem az jelenti, hogy nincs a világon elég oltás, mert ahogy Gordon Brown volt brit miniszterelnök, a WHO egészségügyi finanszírozásért felelős nagykövete felhívta a figyelmet a Guardian-ben megjelent véleménycikkében, oltásból annyi van, hogy a gazdag országokban már kidobálják a fölösleget. Csak a G7 országaiban, vagyis a világ legfejlettebb államaiban 500 millió adag fel nem használt vakcina van, amiket nem tudtak beadni, ez a szám pedig várhatóan még idén 600 millióra, jövő februárra pedig 850 millióra nő majd. Decemberben viszont nagyjából 100 millió adag vakcina szavatossága jár majd le, ezek nagy részét így valószínűleg ki fogják dobni. Tehát, ahogy a globális éhezés problémája, a globális átoltottság sem termelési, hanem elosztási kérdés. Az persze kérdés, hogy nagyobb átoltottság mellett nem alakultak volna-e a ki az omikronhoz hasonló variánsok, a tudományos konszenzus szerint viszont valószínűleg sokkal kisebb lett volna ennek az esélye. Az afrikai variáns kialakulásához pedig az oltások egyenlőtlenségei mellett hozzájárulhatott az, hogy ahogy Európában, Afrika déli részén is sokan szkepszissel fogadják az oltásokat, vagy hogy a sok kezeletlen HIV fertőzött miatt gyorsabban mutálódhatnak a Covid-19-hez hasonló vírusok. Viszont elég valószínű, hogy ha igazságosabban sikerül elosztani világszerte az ellenanyagokat, akkor megelőzhetőbb vagy kezelhetőbb lett volna a probléma. Játék, ahol mindenki veszítA vakcina-nacionalizmushoz az a tipikus játékelméleti dilemma vezetett, amely szinte minden nemzetközi politikai problémánál megjelenik, a klímaváltozás kezelésétől a nukleáris fegyverkezésig, vagyis hogy mindenki jobban járna a közös cselekvéssel, de egyéni érdekek ennek útjába állnak. Logikusan hangzik, hogy a mai, szuperglobalizált világban azt az elvet kellene követni az oltásokkal, miszerint “addig senki nem lesz biztonságban, amíg mindenki nincs biztonságban”, vagyis ha Afrikába vagy Indiába nem jut elég vakcina, az a nyugati országoknak is ugyanolyan probléma. A kormányokat viszont elsősorban a saját választóik tudják elszámoltatni, így amint lehetett, csak a saját országuk érdekeit nézték, ezzel meggátolva a hatékony nemzetközi fellépést. Ennek az lett az eredménye, hogy sok nyugati ország pénzügyi támogatást is nyújtott az oltások fejlesztéséhez és már a vakcinák jóváhagyása és tömeggyártása előtt leszerződött a gyártókkal. A fejlett országok persze ígéretet tettek, hogy adományoznak majd vakcinákat a szegényebbeknek, a WHO pedig létre is hozta a Covax nevű szervezetet az adományok kezelésére. A Covax keretében elvileg 2 milliárd adag oltóanyagot osztottak volna szét a szegényebb országok között, ennek viszont eddig csak a kétharmada érkezett meg. Afrikában az arány még rosszabb, az UNICEF adatai szerint az 1,3 milliárd beígért vakcinából mindössze 356 millió érkezett meg. És még ha meg is jöttek a szállítmányok, azok nagyon ad hoc módon, kiszámíthatatlanul érkeztek, sokszor már csak pár hát volt hátra a vakcinák szavatossági idejének lejárta, így ezeket nem sikerült időben beadni. A probléma igazi megoldásához valószínűleg hozzá kellene nyúlni a szellemi tulajdonjogokhoz, ebben viszont a nyugati országok bevállalták a rosszfiú szerepét. Már egy évvel ezelőtt a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elé került egy javaslat száz ország támogatásával, hogy a járványhelyzet miatt a szervezet ideiglenesen oldja fel a szabadalmakat védő szabályokat, hogy a szegényebb országokban olcsóbban lehessen legyártani az ellenanyagokat. A javaslatot 2020 őszén India és Dél-Afrika terjesztette be a WTO-nak, az a két ország, ahonnan aztán a járvány negyedik hullámát okozó delta és az ötödikkel fenyegető omikron variáns elterjedt. Viszont a nyugati országok, köztük az Európai Unió küldöttsége nem volt hajlandó elfogadni a javaslatot. A gazdag országok érvelése szerint a szabadalmak biztosítják, hogy a gyógyszergyártóknak megéri elképesztő anyagi és emberi erőforrásokat fektetni a gyógyszerek fejlesztésébe, és hogy nem a szellemi tulajdonjogok gátolják meg, hogy mindenhová jusson elég oltóanyag. Hasonló állásponton vannak a gyártó cégek is, amelyek hangsúlyozzák, hogy ők most is le tudnak gyártani elég vakcinát ahhoz, hogy mindenkinek jusson. Ez viszont, ahogy már írtuk, nem jut el mindenhová, részben a nyugati felvásárlások miatt, de részben amiatt is, hogy a szegényebb országoktól sokkal többet, esetenként több mint kétszer annyit elkérnek a vakcinákért, mint a gazdag nyugati országoktól. Az Oxford-AstraZeneca oltásokért az Európai Unió tagállamai 1,78 eurót fizettek adagonként, a dél-afrikai kormánynak viszont két és félszer ennyit, 4,23 eurót/5,25 dollárt kellett fizetnie az oltásokért, Uganda pedig még ennél is drágábban, 7 dollárért tudta beszerezni az oltásokat. Az indok a dél-afrikai kormány szerint az volt, hogy szemben az európai országokkal, ők nem támogatták anyagilag az oltóanyag kifejlesztését. Pedig az AstraZeneca vezetése korábban azt nyilatkozta, hogy legfeljebb 2,50 euróért árulják majd minden országnak a vakcinát, pont azért, hogy minél többen juthassanak hozzá a szükséges védelemhez. Olyan abszurd helyzet is előállt a járvány során, hogy több tízmillió, Dél-Afrikában legyártott Johnson & Johnson vakcinát szállították Európába, hogy a cég teljesítse az EU felé vállalt kötelezettségét.Így bár van most is van és lehetne elég oltóanyag, az egyenlő hozzáférést az olcsóbb globális gyártás tudná valószínűleg megoldani. A WHO igyekezett orvosolni valahogy a problémát, idén augusztusban például egy dél-afrikai biotech céggel együttműködve akartak létrehozni egy globális vakcinagyártó központot, ahol a szegényebb országok számára gyártottak volna mRNS vakcinákat, a két engedélyezett mRNS vakcina gyártója, a Moderna és a Pfizer viszont nem volt hajlandó együttműködni. Egyre nagyobb a nyomásA WTO ezen a héten is tárgyalt volna a vakcinák szabadalmainak védelméről, amelyen Ngozi Okonjo-Iweala, a szervezet nigériai-amerikai főtitkára szeretett volna valamiféle kompromisszumot kiharcolni az ügyben. A tárgyalást viszont - a sors iróniája - az omikron variáns terjedése miatt elhalasztották, sok afrikai ország küldöttei ugyanis a bevezetett utazási korlátozások miatt nem tudnak eljutni Genfbe. A szellemi tulajdonjogok feloldásáért és a vakcinák igazságosabb nemzetközi elosztásáért kampányoló civil szervezetek reményei szerint a fennálló helyzet ráébreszti majd a nyugati országok tárgyalódelegációit, hogy a járvány megállításában nekik is az az érdekük, hogy piaci termék helyett globális közjóként kezeljék az oltóanyagokat. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a nyugati tárgyalók, legalábbis az európaiak inkább vállalják, hogy szidják őket az újabb variáns miatt, mint hogy engedjenek a szabadalmak védelméből. Az Európai Unió kereskedelmi biztosa, Valdis Dombrovskis a Financial Times-ban megjelent véleménycikkében azt írta, hogy az EU nyitott valamilyen lazításra, viszont a bizottság tárgyalódelegációjából érkező információk szerint ez csak minimális változtatásokat jelentene. A Politico cikke szerint az EU hajlandó lenne lazítani a kötelező engedélyeztetés szabályain, vagyis hogy egy ország a szabadalom tulajdonosának engedélye nélkül engedélyezze egy gyógyszer gyártását. Ezt viszont bizonyos esetekben már most is lehetővé teszik a WTO szabályai, viszont akkor is csak a hazai piac ellátására, a szabadalom tulajdonosa pedig ebben az esetben is kérhet valamilyen ellentételezést. Így ez nem oldja meg a koronavírus-járvánnyal küzdő szegényebb országok problémáit. Az EU-s tárgyalók álláspontja tehát lényegében nem változott, hiába nehezedik egyre nagyobb nyomás a nemzetközi közösség és az Európai Parlament részéről is. Azt viszont nem tudni, hogy mit képvisel majd az amerikai delegáció, amely eldöntheti a vakcina-szabadalmak sorsát. Joe Biden amerikai elnök még májusban kiállt a szabadalmak feloldásának kezdeményezése mellett, az omikron variáns kapcsán pedig most pénteken újra közleményben szólította fel a WTO tagjait, hogy támogassák a szabadalmak feloldását, hogy világszerte megindulhasson a vakcinák gyártása. Arról viszont egyelőre nem tudni, hogy az amerikai delegáció milyen konkrét javaslattal áll majd elő a WTO-ban és hogyan próbálja maga mellé állítani a többi fejlett ország tárgyalóit. Nem kizárt, hogy az EU-hoz hasonlóan szóban támogatja a szabadalmak lazítását, a gyakorlatban viszont olyan javaslattal áll majd elő, ami alig változtat a már létező szabályokon. Ha viszont teljes mellszélességgel beáll a dél-afrikai és indiai kezdeményezés, vagyis az ideiglenes, de teljes szabadalom-feloldás mellé, az könnyen késztetheti az EU-s tárgyalókat is valami komolyabb kompromisszumra.Ha viszont erre nem, arra talán elég lesz az omikron jelentette nyomás, hogy a nyugati országok többet osszanak meg a fölösleges oltásaikból, mint eddig, ezzel több százmillió oltáshoz juttatva a szegényebb országokat. Viszont ahogy írtuk, nemcsak többet kellene adnia a fejlett államoknak, de az adományozás rendszerén is javítani kellene. Kérdés persze, hogy ez elegendő-e egy újabb variáns kialakulásának elkerüléséhez.