2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát.Oroszországa világ legnagyobb búzaexportőre, a világ legnagyobb árpatermesztője, a világ legnagyobb cukorrépa-termesztője, a világ legnagyobb műtrágyaexportőre és a világ legnagyobb földgázexportőre (a földgáz a műtrágyagyártás legfontosabb alapanyaga). Ukrajna pediga világ legnagyobb napraforgóolaj-exportőre, Európa legnagyobb kukoricaexportőre, Európa legnagyobb repceexportőre, Európa legnagyobb kölesexportőre és Európa legnagyobb méztermelője. Ja, és együttműködik a támadóval a világ ötödik és Európa második legnagyobb műtrágyaexportőre is, azaz Fehéroroszország.Hetek óta rendszeresen jelennek meg cikkek a világ újságjaiban arról, hogy az ukrajnai háború komoly fennakadásokat okozhat a globális élelmiszerellátásban. A gyakorlott olvasó persze ezekre csak legyint, ráadásul a mezőgazdasági szekcióból egyébként is ritkán kerülnek cikkek egy-egy lap legolvasottabb írásai közé. Annyiszor mondták már, hogy drágább lesz a kaja az aszály, az árvíz, a meleg vagy a hideg miatt, aztán végül mindig volt kaja, maximum egy kicsit drágábban.Ez most nem ilyen helyzet. Oroszország és Ukrajna háborúja ugyanis a globális élelmiszer-kereskedelemnek egyszerre több lábát üti ki, a dolgok mostani állása szerinttényleg nincs reális esélye annak, hogy ezt az egészet valahogy meg tudjuk úszni súlyos (tényleg súlyos) ellátási nehézségek és élelmiszerár-emelkedés nélkül.Ukrajna történetének legfontosabb vetési időszakaA legfurcsább az egészben, hogy Ukrajnában és Oroszországban egyébként most is bőségesen állnak rendelkezésre mezőgazdasági termények, 2021 ugyanis mindkét országban kimagaslóan jól termő év volt. Igaz, a világ más régióiban pont nem sikerült olyan jól a tavalyi aratás, ezért Ukrajna és Oroszország eddig drágán, de szívesen értékesítette tartalékait a világpiacon. Ennek azonban a háborúval vége szakadt.Ukrajna az orosz támadás után nem sokkal kiviteli tilalmat rendelt el rozsra, árpára, hajdinára, kölesre, cukorra, sóra és hústermékekre, később pedig a búzát, a zabot és szinte minden fontos takarmánynövényüket a listához adták. Egy háborúban ez teljesen logikus: nem akarnak éhezni. Nem tudják, meddig tartanak még a harcok, és nem tudják azt sem, hogy fog sikerülni a 2022-es mezőgazdasági év, egyáltalán lesz-e elég ember vetni, épségben maradnak-e a termőföldek, és lesz-e majd ember az aratásra.Romain Lescsenko ukrán mezőgazdasági miniszter már március 7-én kért minden ukrán gazdát, hogy vegye komolyan a vetési időszakot. „Ti vagytok a mi reménységünk” - írta a Facebookon a termelőknek, amikor bejelentette, hogy a nélkülözhetetlen mezőgazdasági munkásokat nem hívják be katonai szolgálatra sem. Lescsenko szerint márciusban Ukrajna történetének talán legfontosabb vetési időszakát kezdte meg.A miniszter kérését néhány nappal később Volodimir Zelenszkij elnök is megerősítette, videóüzenetben kérte a gazdákat, vegyék komolyan az idei vetést. „Amennyire csak lehetséges. Mert ez az életről szól. A mi életünkről. A jövőnkről. Tehát a győzelmünkről" - mondta.A vetést azonban messze nem csak a háború és az ebből következő munkaerőhiány nehezíti. Magyarországhoz hasonlóan Ukrajna bizonyos régióit is aszály sújtja, nincs elég üzemanyag a gépekbe, és nincs elég vetőmag sem. Ezen kívül sok ukrán gazda jobb árakra számítva nem adta el a tavalyi napraforgó- és repcetermésének egy részét, viszont mivel kitört a háború, a felvásárlók már nem veszik át, hiszen nem tudják kivinni a terményt az országból. Ezeknek a gazdáknak most súlyos pénzszűkében kell nekivágniuk a vetésnek, és már most látszik, hogy jelentős állami támogatás nélkül nem fognak sokra menni.Vetés előtt ráadásul - a minél nagyobb termés érdekében - a talajt trágyázni is érdemes. Ezt az ukrán gazdák szerves trágyával egészen biztosan képtelenek lesznek megtenni, a termőföldek méretéhez és a növénytermesztés jelentőségéhez képest ugyanis az állattenyésztés gazdasági súlya elenyésző Ukrajnában, egyszerűen nincs is elég szerves trágya ehhez. De idén várhatóan nem fog olyan egyszerűen menni a műtrágyázás sem, Ukrajna ugyanis eddig elsősorban a két legnagyobb európai műtrágyaexportőrtől, azaz Oroszországból és Fehéroroszországból vásárolt műtrágyát. Most lényegében mindkét állam hadban áll Ukrajnával, így várhatóan nem idén fog felvirágozni közöttük a műtrágyakereskedelem.Gyárthatnának maguk is műtrágyát, viszont a műtrágyagyártás legfontosabb alapanyaga a földgáz, ami meg szintén Oroszországból jön, és jelenleg baromi drága. Annyira drága, hogy több nagy európai műtrágyagyártó is úgy döntött, leállítja vagy korlátozza a termelést, mert egyszerűen nem tudják olyan drágán adni a műtrágyát, hogy megérje elkészíteni ennyire drága földgázból. A világ második legnagyobb műtrágyagyártója, a norvég Yara március 9-én jelentette be, hogy korlátozza az ammónia- és karbamidtermelést az európai gyáraiban a drága földgáz miatt. Ugyanilyen döntést hozott az osztrák Borealis is, a magyar Nitrogénművek pedig teljesen leállította az ammóniatermelést. Március 9-i közleményükben azt írták: „Az ukrajnai háború rendkívüli helyzetet teremtett az európai és a magyar gazdaságban. A földgázárak több mint megduplázódtak és az energiaellátás biztonságának kockázata is felmerült. A mezőgazdaság működésének piaci alapjait is beláthatatlan módon befolyásoló kormányzati döntések (például gabona exportkorlátozás) tovább növelik a működési kockázatainkat, így ammónia termelésünk átmenetileg leállításra került.”Az ukrán kormány március 12-én meg is tiltotta, hogy műtrágyát vigyenek ki az országból, legalább az a kevés maradjon meg, amit eddig megszereztek.Szétlőtt kikötőkHa nem lenne exporttilalom a legfontosabb ukrán terményekre, akkor is nehézkes lenne külföldre szállítani őket, hiszen a legtöbb ukrán kikötőváros vagy már most orosz kézen van, vagy heves harcok dúlnak körülötte. Ukrajna öt legfontosabb kereskedelmi kikötője, ahonnan mezőgazdasági termékeket indítanak külföldre Csornomorszk, Odessza, Mikolajiv, Herszon és Juzsne. Ezek közül Herszon már az oroszoké, Mikolajiv ostrom alatt áll, a kikötője működésképtelen, a város lakosságának fele elmenekült, Odesszát pedig lövik. Csornomorsz és Juzsne elvileg használható, de az ukrán hadsereg azokat is lezárta, ráadásul a Fekete-tengeren az oroszoké a tengeri fölény.Ezen kívül hiába ép az infrastruktúra, a nemzetközi szállítócégek nem szívesen küldik a hajóikat háborús övezetekbe. A Bunge már a háború első napjaiban bejelentette, hogy bezárja ukrajnai irodáit és létesítményeit, a Archer-Daniels Midland szintén lehúzta a rolót. Hogy miért is tették ezt, azt demonstrálta a Cargill, mikor bejelentették, hogy az egyik szállítóhajójukat eltalálta egy rakéta a Fekete-tengeren. Igaz, a hajó továbbra is használható maradt, a legénységből pedig senki nem sérült megAz Azovi-tengeren is vannak ukrán kikötők, azok azonban sekélyebbek, éppen ezért kisebb szállítmányokat kezelnek, elsősorban Ciprusra, Egyiptomba, Olaszországba, Libanonba és Törökországba indulnak innen kisebb vagy közepes méretű búzaszállító hajók. A két nagyobb azovi kikötő, Bergyanszk és Mariupol azonban már a háború legelején leálltak, ugyanis mindkét város elfoglalása az oroszok elemi érdeke volt, hogy össze tudják kötni a Krímet az általuk ellenőrzött kelet-ukrajnai szakadár megyékkel. Bergyanszkot azóta elfoglalták, Mariupolban pedig az egész háború legvéresebb ostroma zajlik, remény sincs arra, hogy bármilyen mezőgazdasági termény akár csak eljuthatna a kikötőig.Hogy mennyire gyorsan végigsöpör a nemzetközi ellátási láncokon egy ilyen válság, abból is látszik, hogy az azovi kikötők lezárása után éppen azok az országok jelezték szinte azonnal a gondjaikat, ahová ezekből a kikötőkből szállítanak gabonát. Az egyiptomi állami gabonafelvásárló vállalat már február végén kénytelen volt lefújni egy nagyobb gabonabeszerzést, miután sem orosz, sem ukrán ajánlat nem érkezett a kiírásra.A jelenlegi állás szerint, ha az őszi aratással Ukrajna képes annyira feltölteni a saját készleteit, hogy merjen exportálni, valószínűleg akkor is csak közúton és vasúton fogja tudni a terményeit külföldre szállítani, ezek a rendszerek azonban nincsenek felkészülve arra, hogy a világ egyik legnagyobb agrártermelőjét bekössék a nemzetközi kereskedelembe.Oroszország is tartalékolOroszország exportlehetőségei fizikailag megmaradtak, a kikötői üzemelnek, a vasúti és közúti infrastruktúra nem sérült a háborúban, ahogyan nem szenvedtek kárt a termőföldek sem, hiszen Oroszország területén nincs háború. Szintén emiatt a munkaerőhiány is kisebb az orosz mezőgazdaságban, mint az ukránban.Ennek ellenére mégis sokkal kevesebb termény hagyja el Oroszországot, mint a háború előtt. Ennek két oka van. Az egyik, hogy Oroszország is tartalékol, főleg mivel a nemzetközi szankciókkal párhuzamosan egyre több nyugati cég állítja le oroszországi projektjeit és száll ki az ottani befektetéseiből, köztük élelmiszeripari és mezőgazdasági cégek is, egyelőre nem látni, mekkora károkhoz vezet majd ez az orosz élelmezésben. A másik ok pedig az, hogy rengeteg nyugati cég - egy ideig biztosan - egyszerűen a háború elleni tiltakozásból nem fog orosz terményeket venni.Az élelmiszeriparban ez a stratégia azonban nemcsak hosszú-, de már középtávon sem működik, az egekbe törő élelmiszerárak és az ellátási nehézségek ugyanis a nyugati kormányokat is várhatóan gyorsan megtörik majd, és ha csak Oroszországból lehet majd műtrágyát és búzát szerezni, akkor azok is venni fognak, akik esetleg a háború miatt korábban nem akartak Putyinhoz közelálló orosz cégeket pénzelni.Ez a viszony persze nem egyoldalú, sőt a teljes élelmiszeripart nézveOroszország még mindig jobban függ az EU-tól, mint az EU Oroszországtól.Igazán csak két mezőgazdasági cikkel tudja Oroszország megszorongatni az Uniót, műtrágyával és búzával, minden mással csak közvetve, ha Ukrajnát akadályozza abban, hogy exportálni tudjon.TakarmányUkrajna és Oroszország a világ legfontosabb gabonatermelői között vannak. 2019-ben a teljes globális búzaexport 18,4 százalékáért Oroszország egymaga felelt, a piac 7,03 százaléka pedig Ukrajnáé volt. Eszerint ebből a két országból jön az összes exportált búza több mint negyede.Az orosz és ukrán búza legnagyobb részét Egyiptom, Törökország, Nigéria, Banglades és Indonézia vásárolja, ezek az országok a háború kitörése után hamar jelezték is, hogy problémáik lesznek az ellátással. A piacon lényegében már most gabonahiány van, az árazás is ennek megfelelően alakul, azaz egyre többe kerül a gabona.Az Európai Unió étkezésibúza-ellátása nem függ olyan mértékben az orosz és ukrán kiviteltől, mint általában Afrikáé vagy bizonyos ázsiai országoké, az áremelkedést viszont az EU is meg fogja szenvedni (az EU termeli a legtöbb búzát a világon, igaz, Kína után a legtöbbet is fogyasztja). Arról nem is beszélve, hogy az Unió állattartó országai a takarmányozásban kifejezetten függenek az ukrán és orosz gabonától.Ez a függés még jelentősebb a kukorica piacán, ugyanis az EU fő kukoricaellátója Ukrajna. Az Ukrajnából érkező kukorica is elsősorban takarmányként hasznosul az EU-ban, ez abból is látszik, hogy az ukrán kukorica vásárlói között jelentős európai sertéstartó gazdaságok vannak, a legnagyobb vevők Hollandia, Spanyolország, Németország és Olaszország.Írországban már az agrárminiszter kérte a szarvasmarha-tartókat, hogy próbáljanak maguknak takarmányt termelni, mert nem biztos, hogy tavasszal és nyáron zavartalan lesz a takarmányellátás. Ebben a helyzetben azok az országok a legkiszolgáltatottabbak, ahol jelentős az állattenyésztés súlya a mezőgazdasági termelésben, a takarmányt azonban főként külföldföldről szerzik. Emiatt több gazdasági elemző is úgy látja, hogy kenyér árának növekedése mellett a hús drágulása lesz az, amin keresztül igazán megérzik majd a háború gazdasági hatásait az EU lakói.És mi a helyzet Magyarországon?Magyarországon a kormány értelmezése szerint jelenleg az a legnagyobb veszély, hogy az itthon egyébként rendelkezésre álló élelmezési és takarmánygabonát a megnövekedett világpiaci ár egyszerűen kiszívja az országból. Ez a félelem nem alaptalan, jártunk már így, elvégre egy holland, dán, francia, osztrák vagy német állattartónak kisebb gondot okoz drágán megvenni a magyar takarmányt, mint egy magyar állattartónak. Éppen ezért a kormány elrendelte, hogy 2022. május 15-ig minden, Magyarország területéről külföldre szánt búza-, rozs-, árpa-, zab-, kukorica-, szójabab- és napraforgó-szállítmányt be kell jelenteni, a Nébihnél, és az állam dönthet úgy, hogy elővásárlási joggal él, és nem engedi külföldre a terményt.A kormány szerint erre az ellátásbiztonság fenntartása érdekében van szükség, és nemzeti szinten akár igazuk is lehet ebben, az viszont tény, hogy az élelmiszerek általános drágulását ezzel nem fogják tudni megakadályozni, ráadásul ezt a hatást itthon az erős infláció és a gyenge forint csak tovább fogja erősíteni.