A klímaváltozás fenyegetése miatt az Európai Unió országaiban is csökkenteni kell a fosszilis energiaforrások felhasználását, a kérdés csak az, hogyan, mennyire, mikorra, és főleg: ki fizesse az energiarendszerek átállításának hatalmas költségeit. Az energiaforrások zöldítése megindult az elmúlt években, és az Ukrajna elleni orosz invázió akár fel is erősítheti ezt a folyamatot, hiszen az EU tagállamai Oroszországból importálják fosszilis energiahordozóik jelentős részét. A zöld átmenet eddig nagyon lassan haladt. Szabó John, a CEU doktorjelöltje, az ELTE KRTK Világgazdasági Intézetének tudományos segédmunkatársa részt vett az eclareon nevű thinktank kutatásában, és azt vizsgálta, hogy az egyes tagországokban melyek a szél- és napenergia terjedését leginkább akadályozó tényezők. Erről beszélt hétfőn, a Másfélfok rendezvényén.Szabó szerint az EU-ban a klímapolitika már nem csak egy szakpolitikai terület, hanem mindent áthat, ugyanakkor világos az is, hogy a Bizottság által vágyotthoz képest még mindig lassú az átmenet: míg szélenergiából 11 gigawattnyi kapacitást adtak át tavaly EU-szerte, addig a 2030-as klímacélok eléréséhez évi 30 gigawattra lenne szükség, napenergiából pedig rekordot jelentő 25,9 gigawattnyit, de elemzők szerint ez sem lesz elegendő a vállalt célkitűzések teljesítéséhez. A Bizottság ugyanis azt akarja, hogy 2030-ra 40 százalék körül legyen a megújulók részaránya, de Szabó elmondása szerint ehhez a jelenleg évente átadott 30-35 gigawatt helyett 45-65 gigawattnyi új kapacitásra lenne szükség. A kutatásban azt vizsgálták, hogy mi akadályozza az EU államaiban a gyorsabb átmenetet. Az eclareon elemzői létre is hoztak egy úgynevezett barrier-indexet, amellyel azt mérték, hogy az egyes tagállamokban milyen mértékű bürokratikus-adminisztratív akadályai vannak a megújuló energiák terjedésének, és ezen index alapján Magyarország lett az első az országok között, azaz nálunk gördül a legtöbb akadály a zöld kapacitások telepítése elé. A jelentésből ugyanakkor kiderül az is, hogy Európa-szerte sok a probléma, és a kirívó magyar adatot elsősorban a szélerőművek teljes hazai ellehetetlenítése okozta. A kutatás során többféle alkategória mentén elemezték, hogy mi lehet az oka a lassú átmenetnek, és a politikai-gazdasági akadályokat vizsgálva például Magyarországon azt találták, hogy a kormány fókusza a nukleáris energiára, illetve elsősorban a Paks 2 bővítésére rengeteg humán erőforrást, figyelmet és kapacitást elvon, amit amúgy lehetne megújuló forrásokra is fordítani. A politikai-gazdasági akadályoknál a tagországokat vizsgálva a legkülönfélébb problémák merültek fel: ebben az alkategóriában Magyarország mellett például Románia végzett a legrosszabb értékeléssel, mert ott egyszerűen túl gyakran írják át a megújuló energiáról szóló törvényt, emiatt pedig borzasztó kiszámíthatatlan a rendszer. Szabó elmondása szerint a kaotikusan működő jogszabályi környezet több országban is problémát okozott, míg vannak országok, ahol az jelenti a problémát, hogy az adminisztratív keretrendszer túlságosan a meglévő, hagyományos erőműveknek kedvez. Vizsgálták a piaci akadályokat is: itt Spanyolország kapta a legrosszabb értékelést, mivel ugyan rengeteg megújuló kapacitéást telepítettek, de ezt nem követte megfelelő integráció, így a hagyományos erőművekkel együtt túlkapacitás keletkezett, ami lassította a további beruházásokat. Romániában az okoz gondot, hogy a bankoktól nehéz finanszírozáshoz jutni, ami nyilván összefügg a kiszámíthatatlan jogi környezettel, míg Lengyelországban, ahol sok a szénbánya, és erősek a szakszervezetek, a fosszilis forrásokat támogatja az állam, Franciaországban pedig a nagyon erős atomlobbi gördít akadályokat. Az adminisztratív tényezők alkategóriában ismét Magyarország kapta a legmagasabb pontszámot, a szélerőművek telepítésének ellehetetlenítéséért, de több ország is rosszul végzett, ahol nagyon lassú, körülményes lehet az engedélyeztetés. Nézték az energiahálózathoz kötődő problémákat is, és itt sem szerepeltünk jól: egy-egy megújuló forrás hálózati csatlakoztatási tervét elfogadtatni nagyon macerás, sok idő elmegy az engedélyeztetéssel. De nem jobb a helyzet a görögöknél, a bolgároknál vagy az osztrákoknál sem. Belgiumban viszont az okoz gondot, hogy alacsony a meglévő hálózat tűrése, fejleszteni kéne ahhoz, hogy újabb megújulók csatlakozhassanak rá. Az utolsó alkategóriában az egyéb, sehova máshova nem besorolható akadályok kerültek. Magyarország itt is az első öt hely egyikén végzett, mégpedig a munkaerőhiány miatt. A magyar gazdaság teljesítményét eleve visszahúzza az általános munkaerőhiány, de a megújuló szektort még külön sújtja, hogy kevés az erre a területre képzett szakember. A máshova nem besorolható akadályok közé került, hogy Észtországban a civil szervezetek és helyi közösségek állnak ellen időnként a megújuló projekteknek, Írországban aránytalanul adóztatják azokat a földeket, ahova megújuló erőművek kerülnek, míg a litvánoknál rendkívül drága és macerás a nagy alkatrészek szállítása, ami szintén érinti ezt a szektort. Szabó az előadása végén konklúzióként a stabilitás és kiszámíthatóság fontosságát hangsúlyozta: kutatásuk szerint rendkívül fontos lenne, hogy fix és transzparens jogi, gazdasági és politikai környezet segítse a megújuló energiaforrások telepítését. Emellett számít az is, hogy minél egyszerűbben tudjanak a megújuló projektek megvalósulni, hogy legyen érdemi párbeszéd a szereplők (pl. akár egy beruházó és a helyi közösség tagjai) között, és szükség van hálózatfejlesztésekre is, hogy a megújuló kapacitások kapcsolódni tudjanak a meglévő rendszerekhez.