Sz. Bíró Zoltán történészt, Oroszország-szakértőt, a Corvinus Egyetem oktatóját kérdeztük Alekszandr Dugin közéleti szerepéről, és a lánya halálát okozó pénteki merényletről. Dugin lányát Moszkva közelében a saját autójában felrobbantották. Egészen az indulásig úgy volt, hogy az apja is vele utazik, ezért erős a gyanú, hogy a támadás célpontja valójában az apa lehetett. Sz. Bíró szerint a nyugati sajtó egy részében megjelenő Dugin-kép alapvetően hamis, de az orosz titkosszolgálat bejelentése sem tűnik igaznak, miszerint azonosították a merénylet elkövetőjét. Meglehetősen befolyásos színben tünteti fel a szombat éjszakai merénylet ürügyén a nyugati sajtó Alekszandr Dugint, olyan jelzőket kapott, mint Putyin agya, jobbkeze, vagy éppen 21. századi Raszputyinként ábrázolják. Mennyire reális ez a kép?El vagyok képedve ezektől a leírásoktól, mert semmilyen alapjuk sincs. Dugin hosszú ideig meglehetősen marginális szereplője volt az orosz szellemi életnek. De amikor a hatalomnak szüksége van a gondolataira, akkor időről-időre előtérbe tolják. Ez történt a 2014 tavaszától nyárig terjedő rövid időszakban is, amikor a Ruszkij Mir (Orosz Világ) gondolata hivatalos álláspontnak tűnt. Ám amikor kiderült, hogy Ukrajna keleti és délkeleti megyéi nem akarnak fellázadni, és az oroszbarát megmozdulások csak két keleti megye - a luhanszki és a donyecki - egyes részeire korlátozódnak, és ott is csak erős külső beavatkozás nyomán, akkor ejtették Dugint is. Ám abban a néhány hónapban nem lehetett őt kirobbantani a központi tévécsatornák esti politikai műsoraiból. Az azonban teljesen alaptalan, hogy ő bármikor tanácsadói szerepben lett volna, szerintem életében nem találkozott Putyinnal, sőt még azt is megkockáztatom, hogy Putyin még csak nem is olvasta a szövegeit. Az inkább lehetséges, hogy az elnöki hivatal munkatársai az előterjesztéseikben hivatkozhattak rá. De teljes képtelenségnek tartom, hogy irányítaná, vagy akár csak befolyásolná Putyint. Nem értem, hogy a nyugati sajtó egy része miért ragaszkodik ehhez a képhez.Őt tehát inkább egy közírónak képzeljük el, akit néha felfuttat az orosz állami média?Pontosan. 1993-ban lehetőségem volt, hogy egy hosszú interjút készítsek vele. Kétségtelenül olvasott ember, hihetetlen debattőri adottságokkal, prófétákat idéző külsővel. Későbbi személyes találkozásainkkor is, meg az írásai alapján is két dolog tűnt még fel: a mindent átható nonkonformizmusa és a nárcizmusa.Már a 90-es évek elején elkezdett a fasisztákkal kokettálni. Akkoriban olyan eszmerendszereket és szerzőket ismertetett meg az orosz közönséggel, akikről addig azt sem tudták, hogy léteztek. Abban mindenképpen nagy szerepe volt, hogy a geopolitika szemléletmód népszerűvé vált a 90-es évek közepétől Oroszországban. Mackindertől Haushoferig helyezett el a köztudatban szerzőket, visszahozta az orosz szellemi közegbe az 1920-as években aktív, emigrációban működő úgynevezett eurázsiaiak csoportját, akik az orosz különösség és elfogultság egy újabb változatát adták elő. Illetve a nácizmus előfutárainak számító “konzervatív forradalmárok” eszméit is bemutatta, utóbbiak közé tartozott például Oswald Spengler is; illetve különféle tradicionalisták gondolatait is terjesztette, mint René Guénon, Julius Evola és Alain de Benoist. Tehát őket beemelte az orosz szellemi közegbe, illetve rájuk támaszkodva létrehozott egy olyan szellemi konstrukciót, aminek az alapja egy geopolitikai küzdelem a szárazföldi és a tengeri hatalmak között, és ami azt hirdeti, hogy egy hatalmas eurázsiai birodalmat kell létrehozni, az angolszászokkal, azaz a tengeri hatalmakkal szemben, és ennek az eurázsiai birodalomnak a hatalmi centruma Oroszország kell hogy legyen. A lánya, aki áldozata lett a merényletnek, mennyire volt része az orosz közéletnek?Része, de nem olyan súllyal, mint az apja. Újságíró, politológus volt, azoknak a kiadványoknak és rádióknak rendszeres szereplője, amelyek ezt az Orosz Világ (Ruszkij Mir) koncepciót előadják. Rendszeresen szerepelt a Cargrad rádió- és tévécsatornán, ami egy radikális, szélsőjobboldali adó, az előbbinek a főszerkesztője 2017-ig az apa, Alekszandr Dugin volt. Az alapítója pedig Konsztantyin Malofejev, akit "pravoszláv oligarcha" néven is szoktak emlegetni, és akinek komoly szerepe volt 2014 áprilisában a kelet-ukrajnai megyék fellázításában. Darja Dugina is teljes mellszélességgel támogatta az Ukrajna elleni háborút, és képviselte teljes odaadással azt a geopolitikai őrületet, amit az apja is hirdetett.Mennyire vehető komolyan, hogy az FSZB hétfő délutáni bejelentése, hogy máris azonosították a tettest, akit az ukrán titkosszolgálat emberének tartanak?Az biztos, hogy az orosz kormányzat az ukrán szálat erőlteti, ezt mutatja, hogy a külügyminisztérium szóvivője Denisz Pusilin megfejtését idézte már az FSZB bejelentése előtt is. Pusilin rögtön az ukránokat vádolta a merénylet elkövetésével. (Pusilin a szakadár donyecki népköztársaság miniszterelnöke.)Természetesen csak találgatok, de nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ukránok álljanak a történet mögött, és ennek feltételezésére két okom is van. Az egyik, hogy Ukrajna már jó ideje komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az amerikaiak "terrorizmust támogató" országnak minősítsék Oroszországot. Biztos, hogy nem tenne jót ennek az ügynek, ha kiderülne, hogy bármilyen közül van a merénylethez. A másik, hogy nem hiszem, hogy az ukránok, ha valóban ők követték volna el a merényletet, Dugint választották volna ki célpontként. Mi értelme lett volna ennek? Ha az orosz elit megfélemlítése lett volna a cél, akkor valaki olyat kellett volna kiválasztani, aki fontos hatalmi helyzetben van politikusként vagy katonaként. Egy marginális ideológus erre alkalmatlan. De leginkább az első említett ok miatt tartom szinte teljesen kizártnak, hogy az ukránok követték volna el a robbantást. Oroszországban a politikai gyilkosságok elkövetőit hosszú évek után sosem találják meg, és akikre rámutatnak, illetve elítélnek, azok az esetek döntő többségében nem a tényleges elkövetők. Azaz az érzésem, hogy most sem csillapodik majd a vita, hogy ki lehetett a valódi elkövető, függetlenül attól, hogy az orosz titkosszolgálat, az FSZB már két nappal a merénylet után bejelenti, hogy ki az elkövető. Érdekes, amikor a hatalom számára időre van szükség, hogy kitalálja, ki is legyen az elkövető, akkor hónapokig nem találják az állítólagos tettest. De amikor egy a hatalom által felállított verziót kell igazolni, két nap alatt megvan az elkövető. Biztos voltam abban, hogy az ukrán szálat fogják erőltetni, csak azt nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megnevezik a vélt tettest. Több kommentár arra figyelmeztet, hogy az autóra szerelt bomba inkább maffialeszámolásra utalhat, és akár pénzügyi vita is lehet a háttérben. Ez reális lehet?Így van, többen is felvetik a lehetőségét, hogy nem kell ukránokat, angolszászokat, lengyeleket vagy ki tudja kiket keresni - ezek a lehetőségek az orosz közösségi oldalakon mind felmerültek - hanem lehet, hogy a szélsőjobboldali szcénán belül van valamilyen konfliktus, és ez nem is feltétlenül ideológiai, de lehet az akár pénzügyi természetű is.Terjed a nyugati sajtóban még egy megfejtés, amit Ilja Ponomarjov, egykori orosz képviselő terjeszt, aki most Kijevben él, és azt állítja, hogy orosz ellenállók az elkövetők, még egy Nemzeti Köztársasági Hadsereg nevű szervezetet is megemlít. Őt mennyire lehet komolyan venni?Nem zárnám ki eleve, hogy létezik valamiféle ellenállócsoport Oroszországban, de ha létezik is ilyen, akkor erről nem Ponomarjov fog erről meggyőzni engem. Nem lehet őt hiteles forrásnak tekinteni. Sz. Bíró Zoltán rendszeresen ír a Qubit című kiadványunknak, a cikkei itt olvashatók.