Egyre gyakoribb jelenség, hogy a tengeri madarak fészkelés közben egyszerűen megsülnek a nagy melegben. Az elmúlt két évtizedben többször is előfordult, hogy tömegesen, akár ezrével pusztultak el a tengeri madarak a szokatlanul magas hőmérséklet miatt. Csak az Egyesült Királyságban a fészkelő tengeri madarak száma 2001 óta 30 százalékkal csökkent. A tengeri madarak „az óceánok állapotának fontos mutatói” – mondta a Guardiannek David Grémillet, a tengeri madarak ökológusa, a franciaországi Montpellier-ben található Nemzeti Tudományos Kutatóközpont kutatója. Ha a tengeri madarak küszködnek, az problémát jelent a hullámok alatt élő többi állat számára, és olyan ökoszisztémát fenyegető, rendszerszintű veszélyeket jelez, amelyek az embereket is érintik.Az elmúlt két évtizedben egyre aggasztóbb méreteket öltött a tengeri madarak tömeges pusztulása. A jelenséget figyelemmel kísérő tudósok úgy vélik, ennek oka főleg a klímaváltozás, de a túlhalászás, a halászat közben használt eszközökbe gabalyodás, a műanyag- és az olajszennyezés, illetve az állatok élőhelyeinek évtizedek óta tartó pusztulása is óriási fenyegetést jelent a tengeri madarakra. David Grémillet a lapnak felidézte, hogy tizenkét éve egy hőhullám csapott le a dél-afrikai Lambert's Bayben a fokföldi szulák költőhelyére, aminek következtében több tucatnyi madár elpusztult. A szokatlanul forró szél 40 Celsius-fokig emelte a hőmérsékletet, és ez még a meleghez hozzászokott madarak számára is túl sok volt. Míg a fészküket őrizték, megsültek a melegben – mondta a Guardiannek Grémillet. Ő és kollégája felszedték a földről a kimerült szulákat, és a tengerbe dobták őket, hogy lehűljenek. Kétségbeesett, reménytelennek látszó próbálkozásukkal néhányukat megmentették, de így is alig egy óra alatt száz madár pusztult el. „Amikor egy kifejlett tengeri madár elpusztul, akkor az összes fiókáját is elveszítjük, amiket fel tudott volna nevelni” – mondta Grémillet.Az ájult szulák döbbenetes esete volt az első alkalom, hogy Grémillet tanúja volt annak, hogy a madarak milyen gyorsan áldozatául eshetnek a hőségnek. Az azóta eltelt húsz évben több hasonló eset történt. A kolóniáknál világszerte tapasztalnak nagy arányú hirtelen pusztulást, némelyikben egyszerre több ezer tengeri madár veszíti életét.1950 és 2010 között a globálisan megfigyelt populációk száma 70 (!) százalékkal csökkent – csak az Egyesült Királyságban 2001 óta 30 százalékkal. A tengeri madarak ma a világ egyik legveszélyeztetettebb csoportjának számítanak.A szakértők a tömeges pusztulásokat – amelyek függetlenek a madárinfluenzától – a forró időjárással, a változó óceáni áramlatokkal és a viharokkal hozzák összefüggésbe. „Minden irányból érik őket csapások” – mondta Grémillet.Az Északi-sarkvidéken a felmelegedés legalább kétszer olyan gyors, mint bolygónk más részein. Az itt élő vastag csőrű lummák a legkevésbé képesek hűteni magukat, így egyre gyakrabban fordul elő, hogy tömegesen pusztulnak el fészkeikben. Egy argentin kolóniában 2019 elején egyetlen nap leforgása alatt több mint 354 Magellán-pingvin pusztult el. Aznap a hőmérséklet árnyékban is elérte a 44 Celsius-fokot – ez azóta, hogy 1982-ben mérni kezdtek, a legmelegebb nap volt ott.2015 nyarán kezdődött az egyik legsúlyosabb tömeges pusztulás. Kalifornia és Alaszkai partjaira halott lummák tízezereit sodorták ki a hullámok. Az egyik járőrözés során 62 ezer partra vetett lummát számoltak össze, némelyikük még haldoklott, amikor kidobta őket a víz.„Ezt a fajta küzdelmet szörnyű közelről, személyesen látni” – mondta a Guardiannek Julia Parrish, a Washingtoni Egyetem tengerkutatója. A lummák le voltak soványodva, és a kutatók összefüggést vontak a halálesetek és a hónapokkal korábban, a tengeren bekövetkezett példátlan felmelegedés között.2014-ben a Csendes-óceán északkeleti részén elkezdett kialakulni egy óriási felmelegedő vízfolt. Ezt részben az okozta, hogy a lassúbb szelek miatt a tengervíz nagyobb mértékben volt kitéve a Napnak. Az így kialakult „tengeri hőhullám” megváltoztatta a Csendes-óceán északkeleti részén a fitoplanktonok mennyiségét és típusát, és ennek hatása a táplálékláncban felfelé terjedt, egészen a tengeri madarak számára fontos halfajokig.„Olyan ez, mintha az ember elmenne a boltba, és hiába van ott az élelmiszer, nem ismeri fel” – mondta Parrish, aki társszerzője volt a tömeges pusztulásról szóló tanulmánynak. A meleg víz miatt a ragadozó halak is nagyobb elánnak szálltak be a zsákmányért folytatott küzdelembe, ami tovább csökkentette a madarak esélyeit. Parrish szerint ez a felmelegedett víz egy „Kanada szárazföldi területének megfelelő” óceánszakaszon változtatta meg az elérhető zsákmány mennyiségét. Emiatt vélhetően több ezer tengeri madár egyszerűen éhen halt. Az észak-csendes-óceáni hőhullám több mint két évig tartott, és becslések szerint egymillió tengeri madár halálát okozta.Maria Dias, a Lisszaboni Egyetem természetvédelmi ökológusa szerint számos tényező – és a hosszú távú populációvizsgálatok hiánya – miatt nehéz az egyes fajok pusztulását kizárólag az éghajlatváltozás számlájára írni. Az azonban világos, hogy jelentős szerepet játszik benne.Az éghajlati válságot már összefüggésbe hozták a tengeri hőhullámok megduplázódásával. A Dias által vezetett kutatás szerint az éghajlatváltozás jelenleg a harmadik legnagyobb veszélyt jelenti a tengeri madarakra a járulékos fogások és az invazív fajok – például a patkányok – után. „Az éghajlatváltozás nemcsak egy újabb tényező, hanem más problémákat is felerősít” – mondta Dias. Például a táplálékhálózat megváltozása felerősíti a túlhalászat hatását a tengeri madarakra.A felmelegedés és a tengerszint emelkedése a viharok erejét is növeli, és a heves szelek a madarak fészkeit az óceánba repítheti. A vad hullámok ún. mosógéphatást okozhatnak, ami bizonyos tengeri madarak számára elérhetetlen távolságra szorítja ki a halakat.A viharok során mindig is pusztultak el tengeri madarak, de ezek a rövid időn belül ismétlődő esetek drámai hatással vannak olyan lassan szaporodó fajokra, mint például az üstökös kárókatona. Skócia keleti partvidékén, ahol az Egyesült Királyság legnagyobb kárókatona-kolóniái vannak, a viharok egyszerre a helyi populáció akár 85 százalékát is elpusztították – mondta Francis Daunt, az Egyesült Királyság Ökológiai és Hidrológiai Központjának állatpopuláció-ökológusa. A tudós egyenesen azért aggódik, hogy ezek a keleti populációk egyszerűen kihalnak. A tömeges pusztulásoknak hullámzó hatásuk van. A tengeri madárkolóniák rengeteg tápanyagban gazdag guanót raknak le a szárazföldön és a tengeren. Ha ez a mennyiség csökken, az súlyos hatással lehet bizonyos erdőkre és korallzátonyokra is. Grémillet szerint a változó óceáni áramlatok hatására a halak új élőhelyeket kereshetnek, ami a madarakat hosszabb táplálékszerző utakra kényszerítik. Ez nemcsak a szervezetüket terheli meg, de szaporodási képességüket is csökkenti. A változó széláramlatok a vándormadarakra is hatással lehetnek: a legendásan monogám albatroszok, melyek bőven 90 százalékos arány fölött maradnak egy életre a társukkal, elkezdtek egyre gyakrabban „elválni”, azaz új társat keresni maguknak. Ennek egyik oka, hogy mivel messzebb kell menni a táplálékért, az albatrosz párja idővel új társat keres, hogy fészket rakhasson. A dél-afrikai pápaszemes pingvinek már az év későbbi szakaszában szaporodnak, hogy lépést tartsanak a táplálék elérhetőségével, de 1989 óta populációjuk így is csaknem 65 százalékkal csökkent.Parrish szerint az éghajlatváltozás mérséklése elengedhetetlen a tengeri madarak és más fajok megmentéséhez, de nem hoz elég gyors változásokat ahhoz, hogy a leginkább veszélyeztetett fajokon segítsen. Ezért sok madárkutató és természetvédő a tengeri madarak alkalmazkodásának segítésére összpontosít.Julia Parrish, a Washingtoni Egyetem tengerkutatója azt mondta, a szakértők a klímaváltozáson túl más problémák, így a túlhalászás, a járulékos fogások és az invazív fajok terjedésének megállításával szeretnék elérni, hogy a tengeri madarak „több levegőhöz jussanak” az éghajlati válsággal szemben.2021-ben a természetvédők egy hatalmas, nyílt tengeri védett területet hoztak létre az Atlanti-óceán északi részén. A BirdLife International többéves megfigyelési adataiból kiderült, nagyjából ötmillió tengeri madár gyűlt össze ezen a részen táplálkozni.„Ha meg tudjuk védeni ezeket a területeket, akkor a fajok ellenálló képességét is növelhetjük, hogy megbirkózzanak az éghajlatváltozással” – mondta Dias, aki részt vett a projektben.