Törökország szerepének értelmezése az orosz–ukrán háború kapcsán az utóbbi hónapokban sokakat elbizonytalanított. A két autoriter államot, Törökországot és Oroszországot egyébként is szokás hasonszőrűnek tekinteni, Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdoğan török elnök között pedig köztudottan jó a viszony. Az oroszbarátság vádjára tett rá Ankara még egy lapáttal, amikor úgy döntött, nem csatlakozik az Oroszországgal szemben bevezetett nyugati szankciókhoz, amivel lehetővé tette azok egy részének kikerülését. Erről korábbi elemzésemben írtam bővebben.Törökországnak ugyanakkor a stratégiai érdeke ebben a háborúban egy erős és független Ukrajna fennmaradása, valamint Oroszország túlzott megerősödésének megakadályozása. Ennek érdekében Ankara aktívan támogatja Ukrajnát. Az alábbiakban az Ukrajnának nyújtott török politikai, valamint katonai támogatás, illetve az ukrán–török hadiipari együttműködés fő elemeit mutatom be.Erdoğan augusztus 23-ai kijelentése arról, hogy a Krím-félsziget Ukrajna elválaszthatatlan része, sokakat meglepett. A török elnök úgy fogalmazott: „Törökország nem ismeri el a Krím annexióját, és az első naptól fogva nyíltan kijelenti, hogy ez a lépés illegitim és illegális.”A kijelentésnek nem kellett volna a meglepetés erejével hatnia, mivel – ahogyan arra Erdoğan ebben a beszédében is rámutatott – a kezdetektől ez a hivatalos és nyíltan kommunikált török álláspont, amelyet számos alkalommal hallhattunk 2014 óta. A teljesség igénye nélkül az alábbiakban felsorolok néhányat ezek közül.2016. március 9-én – igaz, ekkor az orosz Szu–24-es repülőgép lelövése miatt éppen rosszban voltak Putyinnal – Erdoğan így kritizálta Moszkvát: „Amikor bement Szíriába, Oroszország azt mondta, hogy »a szíriai kormány hívott minket, ezért mentünk oda«. Vajon amikor Ukrajnába mentek, kinek a hívására vonultak be? Ezt hol fogják elhelyezni a nemzetközi jogban? Ez az »erős vagyok, tehát igazam van« logikája. Nem igazolható.”A török elnök 2018 novemberében Petro Porosenko ukrán elnökkel közös sajtókonferenciáján a következőképpen fogalmazott: „Határozottan megismételjük álláspontunkat Ukrajna szuverenitásának, területi integritásának és politikai egységének megőrzésére vonatkozóan. Ismét hangsúlyozzuk, hogy nem ismerjük el és nem is fogjuk elismerni a Krím-félsziget illegális annexióját.”2020. február 3-án Erdoğan Volodimir Zelenszkij elnökkel közös sajtótájékoztatóján ismét megerősítette a török álláspontot: „Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy Törökország nem ismeri el a Krím illegális annexióját. Szeretném megerősíteni, hogy Ukrajna szuverenitását és területi integritását a Krímmel együtt továbbra is támogatjuk” – mondta.2020. október 16-án, ismét egy Zelenszkijjel tartott találkozó után Erdoğan kijelentette, „mindig támogattuk és mindig is támogatni fogjuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását, beleértve a Krím fölöttit”. De megismételte ezt 2021. február 23-án a török külügyminiszter-helyettes, vagy 2021. március 16-án Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter is.A Krím-félsziget a stratégiai jelentősége mellett az ott élő – rokon – krími tatárok miatt is kiemelten fontos Ankarának. A 2001-es ukrajnai népszámlálás adatai szerint mintegy 300 ezer krími tatár élt a félszigeten, akik sorsát Törökország a szívén viseli, és akik érdekében 2014 óta többször is felszólalt.A török külügyminisztérium 2022. február 22-én közleményben ítélte el a donecki és luhanszki „népköztársaságok” orosz elismerését, az Oroszországi Föderáció ezen döntését elfogadhatatlannak nevezte és elutasította. Megerősítette továbbá Törökország elkötelezettségét Ukrajna politikai egységének és területi integritásának megőrzése mellett.Szeptember 21-én a török külügy aggodalmát fejezte ki a megszállt területeket érintő egyoldalú és illegitim orosz „népszavazási” törekvéseket illetően. Két nappal korábban Erdoğan egy interjúban azt is kimondta, hogy Oroszországnak vissza kellene adnia az összes megszállt területet Ukrajnának. Ankara azonban nemcsak szavakkal, hanem aktívan, fegyverekkel is támogatja Ukrajnát a háborúban. A török és az ukrán hadiipar együttműködése nem 2022-ben kezdődött. Már 2017–2018-ban tárgyaltak többek között arról, hogy közösen gyártanak majd An–188-as szállító repülőgépet; hogy a török Altay harckocsikba az ukránok szállíthatnának motort (6TD3); megállapodtak, hogy a török Mi–17-es helikoptereket az ukránok fogják modernizálni; valamint katonai rádiókat és egyéb kommunikációs eszközöket is szállít a török Aselsan vállalat Kijev számára. 2020 végén pedig megállapodást írtak alá arról, hogy Ukrajna 4 darab Ada osztályú török korvettet vásárol.A legnagyobb figyelmet az ukrajnai háború kapcsán a Baykar Makina török vállalat által gyártott Bayraktar TB2-es drónok kapták. Még 2019 januárjában jelentették be, hogy Kijev 69 millió dollár értékben 12 darab pilóta nélküli légi járművet (köznapi nevén drónt), két irányító központot és 200 irányítható rakétát vásárol.Érdemes megjegyezni, hogy a drónokat más fegyverrendszerekhez hasonlóan nem önmagukban célszerű elképzelni. A földi irányító állomás és a földi adatterminál a rendszernek éppen olyan fontos része, mint az operátor munkája vagy a hasznos teher (például a különböző irányított rakéták) típusa.2020 októberében nyilvánosságra került, hogy Ukrajna további 48 darab Bayraktar TB2-es vásárlását tervezi, majd novemberben megjelent a hír, hogy közös vállalatot készülnek létrehozni Ukrajnában a drónok legyártására. 2022. január 27-én újabb 16 darab Bayraktar TB2-est rendelt Kijev, amelyek március elején érkeztek meg az országba.Az Ukrajnába szállított török drónok tényleges számát nyílt forrásokból nehéz megmondani, és hatékonyságukat tekintve az orosz célpontok ellen ez jobb is így. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter június végén azt nyilatkozta, hogy február 24-e óta eddig 50 csapásmérő drónt kaptak a Baykartól. Ebből a török vállalat hármat ajándékba adott. Azt követően, hogy több országban közösségi finanszírozási kampányok indultak, hogy drónokat vásároljanak Ukrajnának, a Baykar úgy döntött, nem fogadja el a három drónra összegyűjtött pénzt, helyette felajánlotta az összeget az ukrán népnek.A háború ellenére Törökország és személyesen a Baykar vállalat vezetői, Haluk és Selçuk Bayraktar továbbra is elkötelezettek a közös török–ukrán gyártás mellett. Még 2021 szeptemberében megállapodást írtak alá egy közös drónkiképző és -tesztelő központ építéséről, Erdoğan 2022. február 3-ai ukrajnai látogatásakor pedig egy ukrajnai gyártóközpont létrehozásáról is döntöttek. Ukrajna törökországi nagykövete szerint a Baykar már megkezdte az előkészítési munkálatokat, bejegyezte a gyártást végző céget Ukrajnában, és megvette a gyártóüzemnek szánt ukrajnai építési területet. A drónok alkatrészeinek egy részét várhatóan Ukrajnában állítják majd elő.Az ukrán várakozások szerint a gyártás akár 2023 végén megindulhat. Haluk Bayraktar egy augusztusi interjúban elmondta: vállalata a TB2 mellett az Akıncı és a jelenleg még fejlesztés alatt álló Kızılelma drónok egy részét is Ukrajnában szeretné összeszerelni. A Baykar mindenképpen növelni szándékozik a gyártási kapacitását (ami most 20 drón havonta), mivel a termékeik iránt akkora a kereslet, hogy jelenleg már 3 éves a várólistájuk, és 22 különböző országgal vannak exportszerződéseik.Az Ukrajnában gyártott alkatrészek közül külön ki kell emelni a hajtóműveket. 2021 novemberében a Baykar megállapodást írt alá az ukrán Ivchenko-Progress vállalattal, amelynek értelmében a cég az Akıncıt és a Kızılelmat is hajtóművekkel látja el. Az Ivchenko-Progress 2021 és 2030 között 500 hajtóművet tervezett leszállítani több mint 600 millió dollár értékben. Szintén 2021-ben született megegyezés az ukrán Motor Szics vállalattal is, amely az Akıncı drónok egy másik specifikációjához, valamint az ATAK 2 támadó helikopterekhez szállít hajtóműveket 2025-ig.Úgy tűnik, Ankara Ukrajnában találta meg a megoldást régóta húzódó hajtómű-problémájára. Az ukrán vállalatok segítségével Törökország kikerülheti a nyugati szankciókat, reexporttilalmakat, valamint a nyugati partnerek által a hadiipari tranzakciókhoz gyakran kötött politikai kritériumokat.Az Egyesült Államok 2020. december 14-én szankciókat vezetett be a török hadiipar ellen az Amerika ellenségeit szankciókkal sújtó törvény, ismertebb nevén a CAATSA keretében az orosz gyártmányú Sz–400 Triumf légvédelmi rakétarendszer beszerzése miatt. A szankciók egyik következménye, hogy Törökország nem képes olyan fegyverrendszert exportálni harmadik államoknak, amelyben amerikai gyártmányú elemek vannak. Az amerikai tilalom becslések szerint a török védelmi ipari export 35%-át érinti.A pakisztáni helikopterüzlet jó példa volt erre. Pakisztán 2018-ban írt alá megállapodást Törökországgal 30 darab török gyártmányú T129 ATAK támadó helikopter beszerzéséről 1,5 milliárd dollár értékben. A helikopterekhez a motort azonban az amerikai Honeywell vállalat gyártotta egy brit céggel közösen, Washington pedig nem adta meg ehhez az exportengedélyt. De a kanadai kormány döntését is megemlíthetjük, amely a hegyi-karabahi háborúban játszott török szerepvállalás miatt döntött úgy, hogy felfüggeszti a drónalkatrészek (képalkotó és célzó rendszerek) exportját Törökországba.Az ukrán hajtóművekkel valószínűleg nem lesz ilyen probléma. Mint ahogyan a másik oldalról nem jelentkeznek a NATO-val ellenérdekelt államokkal, elsősorban Oroszországgal és Kínával való hadiipari együttműködésből fakadó problémák sem. Sőt, a jelenlegi háborús helyzetben Ankara még „jópontokat” is szerezhet a Nyugatnál az ukrán védelmi ipar támogatásával, miközben saját védelmi ipari érdekeit is előmozdítja.A Baykar vállalat elkötelezettségét mutatja, hogy Haluk Bayraktar egy augusztusi interjúban kijelentette, a jelenlegi helyzetben semmi pénzért nem adnának el Oroszországnak drónokat. Hozzátette, az álláspontjuk ebben a kérdésben egyértelmű: minden támogatásuk Ukrajnáé, amellyel nagyon erős a kapcsolatuk, és amely tisztességtelen és agresszív támadást szenved el. Igaz, az esetleges eladásról valószínűleg a végén nem a Bayraktar testvérek, hanem Selçuk Bayraktar apósa, azaz maga Erdoğan fog dönteni. Ezt az interjú végén lényegében a fivérek is elismerték.A médiában kisebb figyelmet kapott, de a Bayraktarnak nemcsak a TB2-es változatai, hanem a Bayraktar Minik is megjelentek Ukrajnában, áprilisban az Oryx blog azonosította az eszközt. A Bayraktar Mini verziójáról azt érdemes tudni, hogy a körülbelül tízkilós, kézzel indítható drón nem hordoz fegyvert, felderítésre használják, és körülbelül egy órát tud egy huzamban a levegőben tölteni. A Ukraine Weapons Tracker Twitter-oldala szerint Törökország 24 ilyen drónt ajánlott fel Ukrajnának a háború kezdeti időszakában, bár ezt hivatalos források nem erősítették meg.A közelmúltban látott napvilágot, hogy a török kormány augusztusban kormányközi megegyezés részeként 50 darab használt Kirpi 1 4x4-es akna elleni védelemmel ellátott páncélozott szállítójárművet juttatott az ukrán haderőnek. Nyílt források akár további 150 darab Kirpi 1 szállítását vetítik előre.Ukrajna az utóbbi években Törökország kiemelten fontos partnerévé vált a hadiipari együttműködés területén, amiről nem szeretnének lemondani a törökök. Biztosra vehetjük, hogy Moszkva nem boldog az Ukrajnába érkező török haditechnikától. Ankara az orosz érzékenységre annyiban van tekintettel, hogy nem kommunikálja látványosan a szállításokat. Ez egyébként is jellemző a török–orosz kapcsolatokra: a két fél között számos olyan feszültség van, amelyekről a pragmatikus együttműködést szem előtt tartva egyszerűen nem beszélnek – mindaddig, amíg az adott probléma ignorálható, és a konfliktus nem válik akuttá. Törökország tehát a fegyverszállítások tekintetében Ukrajna jelentős támogatója a háborúban, még akkor is, ha Ankara mindezt nem elvek és értékek mentén, hanem saját érdekeit szolgálva teszi.Pénzváltó Nikolett biztonságpolitikai szakértő, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet külső munkatársa, valamint a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője. A cikkhez szükséges háttérkutatás a TKP2021-NVA-16 azonosítószámú NKE HHK pályázat „Alkalmazott katonai műszaki-, had-, és társadalomtudományi kutatások a nemzetvédelem, nemzetbiztonság területén a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon” támogatásával valósulhatott meg.