„Ha nem tetszett korábban a decens, pulóveres, kandallós-köldöknézős, »mérsékelt« konzervatív, és elvettétek a szendvicsét; akkor most jön nektek a csajozós-ajtóberúgós, iskolai bandavezér vagánygyerek, jobbos kiadásban.” (Szilvay Gergely, Mandiner)Váratlanul szórakoztató anyaggal jelentkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Demeter Szilárd valamiért fél éven belül harmadjára is interjút készíttetett magával (itt az első, itt pedig a második), és az ebből összevágott, egyórás monológ rengeteg tanulsággal szolgál azoknak, akik meg szeretnék érteni, hogyan gondolkodik a magyar irodalom és popzene közpénzosztogató mecénása.Ahogy az lenni szokott, Demeter most is anekdotázott a székelyföldi bunyós évekről, a fuvoláskarrieréről, illetve arról is, hogy diákújságíróként megnőtt az egója és sznob lett, mert érettségi előtt Heideggert és Derridát olvasott (bár nem értett belőlük semmit).Aztán filozófiára járt, ahol – egy elszánt rockerhez képest furcsa módon – az édesapja által belecsepegtetett kötelességtudat miatt nem bírt nem elolvasni minden kötelező olvasmányt, bármennyire is unta. Emiatt már nem volt ideje zenélni, így örökre letette a fuvolát.Csak jóval később, a 2010-es évekkel tért vissza a rockhoz ezzel a produkcióval (méghozzá úgy, hogy a két, nála sokkal ügyesebb gitárost látva gyorsan bekamuzta, hogy ő igazából basszusgitáros):Demeter beszámolt az istenélményeiről is. Szerinte a zene a közvetlen bizonyíték, mert a zenének nincs semmi oka (habár ezt már egy Wikipedia-oldal is könnyen megcáfolja), illetve azt is mondta, hogy:„Amikor jó sokáig nézed egy falevélnek az erezetét, akkor utána nincs szükséged bizonyítékra arra vonatkozóan, hogy létezik Isten, tehát egyszerűen rájössz, látod, hogy létezik.” Az egyórás szövegelésbe persze nem fér bele minden, például, hogy Demeter hosszú évekig a fideszes EP-képviselő, Tőkés László irodavezetőjeként dolgozott, vagy hogy egy időben Habony Árpád egyik ügyintézője volt. A monológ igazán onnantól érdekes, hogy az addigi századvéges elemzőt Kásler Miklós miniszter kinevezi a PIM főigazgatójának.A közpénzek elosztásáról döntő múzeumi igazgató a munkáját ilyen haditechnikai kifejezésekkel írja le:„Én vagyok az előretolt helyőrség, az arc, a frontharcos, akire lőnek, de amíg rám lőnek, tehát magamra húzom a zárótüzet, addig a mögöttem lévő emberek, azok meg tudják csinálni, amit meg kell csinálni.” „Nagyon szigorú az időmenedzsment, tehát vannak ilyen őrmestereim és tábornokaim, kapuőreim, akik beosztják az időmet, és akkor fegyelmezetten megyek és órára pontosan próbálom ezt csinálni.” Ha látna olyat, aki jobban tudná „kommandírozni” ezt az egészet, abban a pillanatban átadná neki a pozícióját, csak most nem lát ilyet. A beszéd közepén hangzik el az interjú legjobb mondata, amikor Demeter a saját pozíciójáról vall:Ezután – a legendás bőrdzsekijében ülve – fel is teszi a kérdést magáról beszélve: „Mit kezdjenek egy olyan filozófussal, akinek láthatóan nagy az olvasottsága, nagy az általános műveltsége, és hihetetlen bunkó módon, szöges bakanccsal tud ugrálni bárkinek a hasán, ha éppen úgy adódik a kommunikációs szituáció? Mit kezdjenek egy rockzenésszel, aki mondjuk ismeri a klasszikus zenei irodalom jelentős részét korábbi élete okán meg egyéb dolgok okán is?”Sem a jobboldal, sem a balliberális oldal nem tud mit kezdeni azzal, ha ő azt mondja, hogy a tehetséget nem pótolja a pártlojalitás – mondja a 48 milliárd forinttal támogatott Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumi elnöke, aki a PIM-es kinevezése óta olyanokat mondott, hogy megveszekedett orbánista, aki a kormány politikáját 110 százalékban támogatja, és ha Orbán arra kéri, hogy ugorjon a kútba, akkor ugrik.Demeter beszélt arról is, hogy amikor konfliktust generál, „1 bites mondatokat” mond, és beleáll valami vitába, ami után „elindul orrba-szájba ez a demeterezés”, annak oka van: le akarja vinni a vitát „az értelmiségi-konferenciás szintről a megoldás irányába”, hogy az emberek végre mondják ki, amit akarnak, és létrejöjjön valami kompromisszum.Hogy ezzel azokra a nagy felháborodást keltő kijelentéseire gondolt-e, amik miatt utólag magyarázkodott, elhatárolódtak tőle a saját beosztottjai, vagy akár vissza is vonta a cikkét/törölte a Facebook-oldalát, nem derül ki, mindenesetre Demeter – akit az Emmi már tiltott is el attól, hogy magyarázkodhasson – most egy ördögien ravasz megoldóember benyomását kelti:Demeter azt mondja, az értelmiséget, az elitet célozta a provokatív megjegyzéseivel. „Ki kell tudnod őket mozdítani a komfortzónájukból. Föléjük nem tudsz menni, mert fölöttük már nincs semmi, a Jóisten van, csak ők ezt nem fogadják el” – mondja Demeter, aki állítása szerint tudatosan vette fel a „bumfordi, székely rockzenész” karakterét, aki „szöges bakanccsal áll bele”. A saját módszereit leleplezve így mesélte el, hogyan látja az ő és az elit konfliktusát:Szerinte, amikor cáfolják a felháborodást keltő mondatait, akkor viszik az ő mondatait. Például, amikor a Telexnek azt mondta, hogy ő a kortárs magyar irodalom 80 százalékát kukázná, azt azért mondta, mert szerette volna, hogy a téma „lemenjen az ebédlőasztalokhoz”, arra a szintre, amin ő szerette volna, hogy legyen, és arról legyen szó, hogy van kortárs irodalom.„A kortárs magyar kultúra egészét kellene tudnom valahogy mozgatnom” – mondta el Demeter, aki szerint hihetetlenül nagy a bizalmatlanság az intézményvezetők és a kultúra szereplői felől is, ha jól értem, vele szemben.Pedig a beszéd végén a hajógyárról beszélve szó szerint elmondja, hogy amikor javasolta, hogy hozzanak létre egy műhelyt, ami tartalmakat gyárt, rájuk bízva a kivitelezést, akkor simán odaadta rá a pénzt. Annak ellenére, hogy ezek szerint semmi különösebb dolga nem volt vele, büszkeséggel tölti el a projekt.Egyébként miközben többször is elmondja, hogy nem érdekli, mit gondolnak róla a kritikusai, azt is elmondta, hogy majd meg akarja írni az első székely cyberpunk regényt, de most nincs rá ideje, és sajnos nem adhat ki könyvet sehol, mert nem hinnék el, hogy nem szívességből adták volna ki.Édesanyját már most megviseli, a családját pedig meg fogja viselni, hogy őt támadják – panaszkodott a múzeumigazgató, aki szerint ez egy magányos műfaj, összesen csak két barátja van, és neki elég, ha szereti a családja, illetve jó lenne, ha lenne több barátja, de nincsenek.