„Ha egyenesen a szemembe hazudnak, akkor legszívesebben egy jobbcsapottal válaszolnék.” (Dózsa László: Bohóc vérben és vasban)Ha legalább a születési dátumnak hihetünk, akkor október 12-én 80 éves lett Dózsa László (becenevén: Tuci), aki évtizedekig közepesen ismert színész-rendezőből 2016-ban országos hírnévre tett szert, amikor lebukott azzal, hogy összevissza hazudozott a hatvan évvel azelőtti forradalomról. A sztorija attól különleges, hogy a lehető legképtelenebb történeteket adta elő olyan régi vágású színészi eszköztárral, hogy végül sikerült neki az, amivel addig sokan hiábavalóan próbálkoztak: humort tudott csempészni 1956 szörnyű emlékébe.Két könyv is feldolgozta Dózsa életét, előbb 2006-ban a Borbély Lászlónak adott interjúból készült A rivaldától a vérpadig és vissza, majd 2007-ben az ezt kibővítő önéletrajza, a Bohóc vérben és vasban. Ezekből és a színművész interjúiból próbáltuk meg rekonstruálni a 20. századi Háry János, a magyar Münchhausen báró legnagyszerűbb kalandjait.Horror a NépligetbenDózsa László 1942. október 12-én született a Szent István Kórházban. Az anyja, a hazulról elmenekült Tischler Erzsébet artistának állt, és a II. világháború után a népligeti vurstliban dolgozott. Dózsa azt írta, nem tudja, ki volt az édesapja, őt is a három kistestvére apja, a nyomdász Dózsa Kornél nevelte, amíg el nem hagyta a családot. Dózsa célzott rá, hogy a valódi apja talán egy Jacky nevű késdobáló lehetett a vurstliból, aki nagyon féltékeny volt, és fellépéskor azzal faggatózva, hogy „kivel csaltál meg, te bestia?”, egyre közelebb dobálta a késeket Dózsa anyjához, még a haját is odaszegezve a koronghoz.Dózsa arról is többször mesélt, hogy néha ő is fellépett a Népligetben, már 3 évesen is: az egyik számban Halbelák bácsi vezetésével betette a fejét egy félelmetesen bömbölő oroszlán tátott szájába. Az – egy 1974-es interjúban még Jancsiként, később Józsiként említett – állat féltékeny is volt, ha a gyereket jobban megtapsolták nála.Egyszer egy majom az egyik szám közben rápiszkított a kis Lacikára, és mivel a nézők kinevették, a gyerek bosszút állt: bement egy bottal, és elverte a majmot, majd amikor az emiatt megriadt oroszlán felbőgött, Lacika hozzá is bement, és úgy orrba vágta, hogy a vadállat orrából spriccelve dőlni kezdett a vér. Az oroszlán el is kapta a gyerek karját, akinek így sem esett bántódása, bár a felnőttek utána alaposan elverték.Visszatérő történet a fehérbohócé, aki a Népligetben dalolt, és Dózsa anyja Csotinak vagy Skotinak becézte. Az ő sztorija az idővel durvult: az első könyvben még egy szó sem volt arról, hogy bántották volna Skoti bohócot, a másodikban pedig már előadás közben vitték el bilincsben a fogdmegek.2016-ra pedig Dózsa fejében így élet a történet: „Én gyűlöltem ezt a rendszert. Meghatározó élményem volt a példaképem, Skoti bohóc ellen elkövetett események: a színpadon verték össze az ávósok, amelyet a közönség csak színdarabnak hitt. Megkérdeztem édesanyámat, ez mi volt, mire ő azt felelte, ez a kommunizmus.”Az 1973-as Film, Színház, Muzsika Évkönyvben Skoti bohócról Dózsa még csak annyit mondott, hogy elhagyta a felesége, ezért öngyilkos lett:Arról is mesélt, hogy Gyuri öccsével egyszer láttak egy angyalt besuhanni az ablakukon egy karácsonyfával, de arról is többször anekdotázott, hogy a halott anyjával és apjával is kommunikált a túlvilágon.Egy interjúban arról beszélt, hogy először 10 évesen halt meg majdnem: „Tízéves koromban agytályoggyulladásom volt. Még a mentők is lemondtak rólam. Nem volt pulzusom. Végül egy kitelepítésre ítélt orvos robbant be az ajtón, s injekciót adott a szívembe. Ez mentett meg. Akkor nagyjából ugyanezeket éltem meg. Láttam felülről a testemet.” (Dózsa önéletrajzában még nem volt kitelepítésre ítélve senki, csak egy bizonyos Szeberényi doktort említett.)A Dózsa család 1953-ban az Izabella utca 82-be költözött, ezekről az évekről a színész azt mesélte, hogy már ekkor is rendszeresen szidta Rákosi Mátyást, illetve azt, hogy mivel sokat rosszalkodott, az anyja rendszeresen elverte, és ha már elfáradt a verésben, időnként megkérte valamelyik szomszédot, hogy verje tovább helyette a gyereket. Később a Lenin körút 95-ben kaptak házmesterlakást, és a kapupénzből szerény mellékjövedelmük volt.56 sokszoros hősi halottjaDózsa László először 1989. szeptember 17-én mesélt az 1956. őszi „emlékeiről”, akkor még csak cingár Robikaként említette a Klein Robiként elhíresült, mártírhalált halt gyerekkori barátját, akinek a létezésének nyoma sincs sehol.A Bohóc vérben és vasban így idézi fel Dózsa László és Klein Róbert egyik utolsó beszélgetését:– Na, itt se lumpolunk egyhamar – jegyezte meg Robi.– De egyszer, ha ennek vége, fogunk – mondtam. – S te fogsz fizetni.– Tudod, hogy lesz vége?– Győzünk.– De előbb meghalunk.A gyerekkatonák többféleképpen elmesélt kivégzése legextrémebb formájában így zajlott: 1956. november 5-re Dózsáék kb. 30-an maradva megadták magukat, de a Rákóczi úti mozi falánál falhoz állították és légvédelmi ágyúval „széttrancsírozták” őket. Dózsának átlőtték a nyakát, Klein Robika (a „tündéri, édes kis zsidó gyerek”) pedig azonnal szörnyethalt, majd a földön fekvők közé tojásgránátot dobtak. De Dózsa ezt is túlélte, civilek a Szövetség utcai kórházba vitték, itt lábadozott napokig.Innen viszont november közepén elhurcolta az ÁVH a Mosonyi utcába, ahol keményen vallatni kezdték. „A társaim nevét akarták megtudni. Ha szándékomban állt volna, akkor sem válaszolhattam volna a kérdéseikre, mert mi becenéven szólítottuk egymást. Sánta, Köpcös, Mocorgó, Szeplős meg hasonlók… Nem ismertük a többiek nevét, lakcímét. Parancsnokunk pedig végképp nem volt” – írta Dózsa a könyvében.Pedig 2005 januárján a Magyar Nemzetben a volt kommunista Stefka Istvánnak adott interjúban Dózsa még arról beszélt, hogy a csapatuknak volt vezetője, Fekete János, akit az ÁVH keresett, majd később el is fogták és kivégezték.A vallatáson Dózsát bakanccsal úgy fejbe rugdosták, hogy mindkét hallócsontja eltört, csontszilánkok fúródtak a nyakába, és a klinikai halál állapotába került. A Kerepesi temetőben (ma: Fiumei Úti Sírkert) tömegsírba dobták és forró mésszel leöntötték, de az egyik részeg sírásó meglátta, hogy mozog a kisujja, megsajnálták és kihúzták.Elvitték a Szabolcs utcai kórházba, ahol Mednyánszky professzor (aki később az USA-ba emigrált) és Kárpáti doktor 8-10 órás műtéttel – a gyerek testéből 200 szilánkot eltávolítva – megmentette. Ezt Dózsa utólag Kárpáti doktortól tudta meg, aki akkor már a színművészeti gégésze, hangmestere volt.Dózsa szerint a következő hónapok a kórházban álomszerűek voltak. Ezalatt a hatóságok otthon többször is keresték. Végül a kórházból sikerült elérni a szüleit, akik bementek hozzá megnézni, hogy még mindig agyhalott állapotban van-e. Amikor az apja megfogta a kezét azzal, hogy ha hallja, amit mond, szorítsa meg a kezét, Dózsa megszorította. (Ugyanez a sztori a könyvében még a színész 10 éves korában, az agytályoggyulladás idején történt meg.)Eörsi László történész a 168 Órának adott 2016-os interjúban azt mondta Dózsáék kivégzéséről: „a város kellős közepén felálltak a szovjetek, a házfalhoz állítottak harminc embert, kivégezték őket, de ezt Dózsa Lászlón kívül nem látta senki? Teljesen lehetetlen.”A rendszerváltáskor Dózsa még nem beszélt arról, hogy sírásók mentették meg, sőt pár évvel később, Chrudinák Alajos Pufajkások című filmjében sem említette, de még a feje szétrugdosását sem:Dózsa a filmben azt is elmondta, hogy: „És ma lehet, hogy ugyanezek az emberek fognak megint hatalomra kerülni. Valami abszurd helyzetnek tartanám. Én akkor, hogyha ez megtörténik, akkor én fogom magam, és elmegyek ebből az országból. Ezt most elmondom így a kamerába. Mert akkor innen már nem szabad felvállalni semmit.” 1994-ben az egykori pufajkás, Horn Gyula kétharmados többséggel alakíthatott kormányt, az akkoriban autókereskedéssel is foglalkozó Dózsa pedig nem hagyta el az országot. Dózsa azt is elmesélte, hogy amikor 1957. május 1-én kiengedték a zsidó kórházból, és elindult a Hősök tere felé, ahol rengeteg embert látott, először azt hitte, győzött a forradalom, de amikor rájött, hogy ez a majális, rettenetes csalódás volt neki a tömeg viselkedése.Dózsa azt is állította, hogy az 1990-es években megtalálták a vallatási jegyzőkönyvet, amire a dátum, a neve és a születési helye mellé azt írták, hogy „nem vallott”, másnapi dátummal pedig azt, hogy „eltemetve”. Amikor behívták a Belügyminisztériumba, hogy azonosítsák, a vércsoportja egyezett a jegyzőkönyvön talált vérfoltéval.„A Divatcsarnokot annyira szétlőtték nehéztüzérséggel, sőt ez volt talán az egyetlen hely és Csepelen valahol, amit még repülőgép is bombázott. Megadtuk magunkat. Csakhogy szembeállítottak velünk egy légvédelmi ágyút, azt én előtte láttam működni a Nyugatinál, amikor rátüzeltek ott a tömegre, és érdekes, az maradt bennem, hogy csak egy ilyen ne találjon el” – mondta Dózsa László 2016-ban.Eörsi László történész erről is azt mondta: „Sem a Dózsa által megjelölt helyen, sem Csepelen, sem másutt nem volt repülőgépes támadás. A szovjetek harckocsikkal lőttek, nem légvédelmi ágyúval. Dózsa talán a Nyugati pályaudvari gépfegyveres sortűzről beszél. Itt valóban belelőttek a tömegbe, hat ember meghalt. Csakhogy az a sortűz december 6-án volt. Hogyan láthatta ezt Dózsa, ha őt november 5-én már lelőtték?” Dózsa a könyveiben és később még maga is azt mondta, hogy géppisztollyal lőtték le őket, de 2016-ra a sztori már a légvédelmi ágyús kivégzésig fejlődött. Érdekes, hogy Dózsa könyvében Maléter Pál még nem akarta elárulni a forradalmat, ahogy azt a színész csak egy évtizeddel később állította.Ötödik típusú találkozások Dózsa azt is bevallotta, hogy felgyújtott egy orosz tankot és megölt két oroszt, akikre aztán hasonlítottak az évtizedekkel később megszületett gyerekei.Azt is írta, hogy az 1970-es években, amikor a Kapaszkodj a fellegekbe! című filmet forgatták Leningrádban, az egyik szállodai alkalmazottban felismerte azt a bajuszos ruszki katonát, aki a sortűz után gránátot dobott rá 1956 novemberében. („Úristen! – mondtam a kollégámnak, aki persze nem értette, hogy mi a bajom. – Szerintem ez az »ember« végzett ki 1956-ban. Te tudsz oroszul, ugye?”) A férfi mindent tagadott, de igyekezett Dózsa kedvében tenni.De Dózsa találkozott „azzal az »emberrel« is”, aki a Mosonyi utcai vallatóhelyiségben szétrúgta a fejét. Dózsa, aki megismerte a férfi arcát, a könyvében ezt írta az ekkor már a Magyar Rádióban rendészként dolgozó (az 1989-es interjúban még parkolóőr) fickóról: „Csak annyit kérdeztem tőle, hogy mire vitte az életben. – Trabantom van – válaszolta. Kihívtam az utcára, megmutattam neki a kocsimat, egy Fordot.”De a könyve szerint az egyik rádióinterjúja után az őt megmentő, súlyosan alkoholista sírásó is felkereste Dózsát a Madách Színház művészbejárójánál. Dózsa szerint „úgy ötven éves lehetett, az alkohol nagyon lerombolta külsejét”. Dózsa a rendszerváltás után 1991-től játszott újra a Madáchban, szóval a sírásó 1956-ban – már akkor tök részegen dolgozva – csak pár évvel lehetett idősebb Dózsánál. Állítólag Vecsésen élt, de aztán Dózsa nem találta ott, és eltűnt.Dózsa többször írt és beszélt arról, hogy a jobb fülére megsüketült, nincs is hallócsontja, a nyakába fúródott csontszilánkok és gránátdarabok pedig elviselhetetlen migrént okoznak neki, de az orvosok azt mondták, nem szabad megoperálni, mert lebénulhat.Ennek ellenére Dózsa László tinédzserként állandóan galerik tagjaként verekedett az utcán, később pedig eljárt az Építők bokszedzéseire is. Állítása szerint a ringben is eredményes volt, talán az olimpiára is kijutott volna, ha fel nem veszik a színművészetire.Az egyetemen valamiért nem vették észre, hogy Dózsa hét évvel korábban még keresett rendszerellenes forradalmár volt, bár egyszer Vámos László is megmenthette a kirúgástól, amikor – nem tudni, miért – közölte Dózsával, hogy: „Most menjél, feküdj be a kórházba Kárpátihoz, mert beteg vagy, addig én mindent elintézek.”Jézus vs. BarabásDózsa László 2005-ben megkapta az 1956-os emlékérmet és a Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztjét (ezt 2016-ban Schmidt Mária is megkapta), 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Szabadság Hőse emlékéremmel tüntették ki, 2011-ben pedig a Nagy Imre-érdemrenddel ismerték el.De fél évvel azután, hogy Dózsa László Budapest díszpolgára lett, 2016. október 31-én utolérte a végzet, amikor a 2000-ben elhunyt, addig ismeretlen Pruck Pál családja az RTL Híradóban bejelentette, hogy az 1956-os óriásplakátokon – amikkel a 60. évfordulón a Schmidt Mária-vezette közalapítvány kiplakátolta az országot – a felirattal ellentétben nem Dózsa volt látható. Dózsa másnap közölte, hogy kegyeleti okból lemond arról, hogy az ő neve legyen kiírva, de fenntartotta, hogy ő van a fotón. Később a halott anyja emlékével védekezett, azt állítva, hogy az anyja a rendszerváltás körül azzal mutatta neki a fotót, hogy ő van rajta – pedig a színész még a 2007-es önéletrajzi könyvében sem állított ilyesmit. 2014-ben viszont már azt mondta, ő van a képen, és „olyan igazából, mint egy szerep, tehát már mintha nem is én lennék valahol”. (Egyébként valamiért minden hányattatás ellenére nála maradt a fotón viselt sapkája is.)Schmidt Máriáék az ügyből politikai ügyet kreáltak, mondván, a baloldal le akarja járatni 56 emlékét. Még a régóta halott Pruck Pálba mint többszörösen büntetett, köztörvényes bűnözőbe is belekötöttek. Schmidt azt írta, „kérdéseket vet fel”, „miképp kerülhette el Pruck Pál az '56 utáni megtorlást, szemben más tizenéves szabadságharcosokkal, holott a Life magazin rendhagyó módon szerepeltette nevét”.Pruck lánya válaszul azt írta: „Mocskolódás helyett elég lett volna annyit mondani, bocsánat, tévedtünk, kijavítjuk. De nem, ez nem megy maguknak, inkább lebűnözőzik, bemocskolják az embert.”Pruck 1956 után kisebb lopásokat követett el, de ennek persze semmi köze sem volt ahhoz, hogy 1956-ban 14 évesen puskával fotózták le. Pruck egy 1982-es Népszabadság-interjúban beszélt arról, hogy ő volt a fotón, bár nem vette észre, hogy lefotózták. Beszélt arról is, hogy nem szabadságharcos volt, hanem csak egy rossz társaságba keveredett gyerek. Pruck – akinek a családja sosem kérkedett nyilvánosan az ikonikus fotóval – azt is mondta, hogy 1970-ben megnősült, ezután lenyugodott, kacsatenyésztő lett és három gyereke született.„Nem akarok senkit megszentségteleníteni, de ha édesanyám nekem azt mondja, hogy »fiam, azon a képen te vagy«, akkor én anyám emlékét gyaláznám meg, ha én ezt a képet és anyám állítását megcáfolnám. Objektíve meg lehet cáfolni, hogy azon a képen nem én vagyok, az engem már nem is érdekel. Tehát énnekem abszolút ez a hozzáállásom ehhez a képhez” – mondta később Dózsa a Pesti Srácoknak, arról beszélve, hogy keresztre feszítve érzi magát:„Keresztre feszítettek. Én nem a Barabás vagyok, a Barabás ebben a dologban Pruck Pál volt. Csak ő volt ott, ugye az volt a cél, hogy ő legyen piedesztálra emelve… Félreértés ne essék, én nem Krisztushoz hasonlítom magam.”A bíróság végül 2018-ban féltucat tárgyalási nap után úgy ítélte meg, hogy Dózsa nem mondott igazat, a híres fotón Pruck Pál látható, ezzel megdőlt Dózsa egyetlen „bizonyítéka” az 56-os szerepére, aminek egyetlen szemtanúja sem volt soha. Beszédes, hogy a bíróságon egyik fél részéről sem merült fel, hogy Dózsa Lászlót is behívják tanúként.Schmidt Máriáék – akiknek bocsánatot kellett kérniük a Pruck családtól – végül eltüntettek minden nyomot.A botrány kirobbanása után egy évvel, a 2017. október 23-i beszédében Orbán Viktor provokatívan Nagy Imrével és Mindszenty Józseffel egy mondatban említette Dózsát mint 56-os hőst. Az ítélethirdetés után viszont a miniszterelnök sajtófőnöke, Havasi Bertalan kérdésünkre közölte: „A tudomány – mindenki, így a miniszterelnök által is figyelembe veendő – sajátossága, hogy későbbi kutatások eredményei új, más megvilágításba helyezhetik a múlt egyes történéseit.” Dózsa László ennek ellenére még évekkel később is hálával emlékezett a beszédre.Hét pina és a halhatatlanságDózsa László 2005-ben Stefkának arról is beszélt, hogy: „Soha egy kitüntetést nem kaptam, még egy Jászai Mari-díjra sem érdemesítettek. Pedig a 80 huszár című filmben főszerepet játszottam. Cannes-ban elnyertem a kritikusok nagydíját.”Kevés magyar embert díjaztak Cannes-ban, és Dózsa biztosan nem volt köztük, a kritikusok díja, a Fipresci eleve filmeket díjaz, nem színészeket. De a 80 huszárt ki sem vitték Cannes-ba, és annak sincs nyoma, hogy más neves filmfesztiválon nyert volna díjat. Dózsa a róla szóló Stefka-filmben arról is beszélt, hogy a film egy moszkvai fesztiválon nyert díjat. Ennek sincs nyoma, sőt a Filmvilágban ezt írták: „A 80 huszár korának egyik legihletettebb, nemzetközi érdeklődésre is joggal számot tartó, ámde a külföld által mégsem respektált magyar filmje.”Az interjúban mondjuk Dózsa arról is panaszkodott, hogy:„Cinikus képpel a szemünkbe hazudoznak, és sikerrel, mert sajnos a magyart jóhiszeműsége miatt súlyosan lehet hülyíteni. Ötvenhat is egyre hazugabb lesz, egyre messzebb kerül tőlünk. Egy-egy ötvenhatos ünnepség lassan kommunista fiestává válik. Én ebben már nem akarok részt venni.”Majd fél évvel később Gyurcsány Ferenccel koccintva ünnepelte meg a kitüntetését, amit meg is puszilt:„Úgy vélem, nem az a fontos, hogy ki van a fényképen, hanem sokkal inkább az, hogy ki mit csinált 1956 októberében. Örülök, hogy őszintén beszélhetek mindezekről, mert úgy érzem, ebből a plakátügyből egy elvtelen lejárató hadjárat kerekedett, amely megviselt, és amelynek a nyomait ma is magamon viselem. Négy éve valóban kínszenvedésként élem ezt meg, sokan el is fordultak tőlem, a szakmában is, holott én sohasem voltam hazug” – mondta már 2020-ban Dózsa, aki az említett hazugságok közül egyet sem vont vissza soha.Dózsának egyébként volt még egy – 1956-hoz, a Népligethez és a színészethez kevéssé kötődő – másik nagy sztorija is: a 2000-es években a Budapest Televízió legendájának, a meztelenül műsort vezető Anettkának vallott a legnagyobb szexuális hőstettéről, ami az volt, hogy egy házibuli után egyszerre hét nőnek szerzett olyan felejthetetlen éjszakát, hogy még ma is megköszönik neki, ha találkoznak az utcán, mert azóta sem volt ahhoz hasonlító szexuális élményük.A botrány ellenére 2021 őszén az elfoglalt SZFE-re Dózsa Lászlót hívták el, hogy meséljen 56-ról, utána pedig egy járdán várakozó autó menekítette el a kérdések elől. „Ami az '56-os plakát-ügy körül volt, az engem padlóra küldött. Nem is akarok már róla beszélni, de olyanok is ellenem fordultak és elárultak, akikkel együtt harcoltam. Ezt nem lehet feldolgozni, tönkretett az ügy” – mondta már idén a színész.Dózsa László története nemrég a magyar színjátszás csúcsát is megihlette: Pintér Béla társulata tavaly a Marshal Fifty-Six című darabjában nevettetett ki egy, az 1956-os szabadságharcot meggyalázó hazudozót, akit Gálvölgyi János alakított.A címlapképen Dózsa László látható a Békemeneten 2018. március 15-én. (Fotó: Tuba Zoltán/Képszerkesztőség)