Orbán Viktor miniszterelnök hetente többször is elmondja szeptember óta, hogy azonnali tűzszünetre lenne szükség az orosz - ukrán háborúban, amit csak közvetlen amerikai - orosz tárgyalás tudna biztosítani. Lényegében egy új jaltai egyezmény megkötését javasolja ezzel, hasonlóan ahhoz, amit Putyin még 2015-ben kért Obamától, a Krím megszállása után az ENSZ akkori ülésén. Orbán így fogalmazott például múlt kedden Berlinben: „Én az azonnali tűzszünet mellett vagyok, az azonnali tárgyalás mellett vagyok. Mindegy, hogy az ukránok erről mit gondolnak.” A háború elején az ukrán sajtó arra panaszkodott, hogy a német és a francia kormány is a kijevi vezetés háta mögött erőszakolna ki valamiféle tűzszünetet, az orosz hódítás elismerésének árán is, hasonlóan a 2014-es időkhöz. Csakhogy azóta Berlin és Párizs visszavonult az ilyen tervektől, illetve egyre elkötelezettebben támogatják az ukránokat. Nyár vége óta a háború látványosan eszkalálódott, és ezzel a tűzszüneti koncepció még távolabb került a reálistól. Múlt szerdán az amerikai, pénteken pedig az orosz elnök jelentette ki, hogy nem kíván a másikkal találkozni, és ezzel mintegy vissza is utasították az Orbán által javasolt rendezési tervet. David Pressman, az USA budapesti nagykövete hétfői közleményében így fogalmazott: „Az utóbbi időben számos magas rangú magyar tisztviselőt hallottam arról beszélni, hogy békét akarnak. Egyetértünk. Azt akarjuk, hogy ez a háború véget érjen. És tudjuk, hogy egy ember vethet véget neki. Ha Putyin abbahagyja a harcot, a háborúnak vége lesz. Ha Ukrajna hagyja abba a harcot, Ukrajnának lesz vége. Akik a politikai fórumokon a békéért állnak ki, jól tennék, ha nyomást gyakorolnának Putyinra, hogy vessen véget a borzalmaknak.” Ugyanezen a hétfőn Szijjártó Péter külügyminiszter egyetlen EU-s tagállamként nem szavazta meg az ukrán hadsereg kiképzését segítő európai programot. Illetve közölte a kollégáival, hogy legközelebb a magyar kormány már nem biztos, hogy támogatni tudja a közös fegyvervásárlási program meghosszabbítását. (A tagállamok egy újabb, 500 millió eurós katonai segélyt hagytak jóvá hétfőn Ukrajna számára, ezt egyelőre a magyar kormány is megszavazta.) Szijjártó a magyar különutasságot azzal indokolta, hogy Magyarország békét, tűzszünetet akar.Már a nyáron is írtunk arról, hogy az EU-ban Orbán Viktor kormánya az egyetlen, amelyik szerint a tűzszünet kikényszerítése a legfontosabb, akár annak árán is, hogy ezzel Ukrajna feladja az oroszok által megszállt területeket. Miközben a magyar kormány fenntartja ezt a különutas politikáját, addig a többi EU-s ország egyre elkötelezettebb Ukrajna támogatásában, és a háború is egyre nagyobb területeit érinti Ukrajnának. Ukrán sikerekA nyár második felében még úgy tűnt, hogy állóháború alakul ki Ukrajnában. A frontok lényegében megmerevedtek, a hátországok relatív biztonságban voltak. Néhány szakértő már az első világháborús példákat szedte elő, amikor a lövészárkokban rengetegen haltak meg, de áttörést senki sem ért el, nagyon sokáig. A háborúnak ez a szakasza azonban rövidnek bizonyult, mert szeptember elején az ukránok váratlan offenzívát indítottak északkeleten, és kiverték az oroszokat Harkiv megyéből. Kevésbé látványosan, de előrenyomultak a délnyugati fronton is, Herszon megyében. A háború kitörése óta ez volt az első alkalom, hogy az ukránok nem védekeztek, hanem területeket foglaltak el. Tavasszal ugyan Kijevtől északra is szereztek vissza korábban megszállt vidékeket, de onnan az oroszok nem elmenekültek, hanem kivonultak, miután egyértelművé vált számukra, hogy Kijevet nem tudják bevenni. A szeptember eleji sikeres ukrán offenzíva után néhány napig azzal volt tele a világsajtó, hogy az ukránok megfordították a háború menetét. Ha elég fegyvert és pénzt kapnak, akkor kiverhetik az oroszokat, akár még a 2014-ben elvesztett területeikről is. Az orosz válaszMoszkva gyorsan magára terelte ezután a hírszekresztők figyelmét, hogy a vesztes pozícióját fenyegetőre cserélje. Oroszországhoz csatoltak négy ukrán megyét, és ezzel megteremtették a jogi alapot, hogy az ukránok honvédő háborúját Oroszország elleni területi agresszióként értelmezhessék, és akár atomfegyvert is bevethessenek. Az annexiós törvény aláírásakor az orosz elnök azt is közölte, hogy a négy megye hovatartozása ezentúl nem lehet vita tárgya. Ha lesznek béketárgyalások, akkor Moszkva e területek feladásáról tárgyalni sem lesz hajlandó. Orbán Viktor ezt követően kezdett újra arról beszélni, hogy mindenképpen tűzszünetet kell kötni, és béketárgyalásokat kezdeni, „mindegy, hogy az ukránok erről mit gondolnak”. Bár a magyar kormány az ENSZ-ben elítélte a négy megye annexióját, Orbán mégis realitásként, elfogadható kiindulópontként tekinthet rá, ha a megtörténte után reálisnak látja a tárgyalások elindítását, az ukránok kihagyásával. Putyin annexiós beszéde egyértelmű üzenet volt arról is, hogy Oroszország a háború folytatásában érdekelt, hiszen a négy megye teljes területe sincs orosz kézen, illetve Ukrajna már korábban jelezte, hogy semmilyen területi veszteséget sem fogad el tárgyalási alapként. Ezzel kommunikációs szinten távolabb került egy tűzszüneti tárgyalás lehetősége, mint valaha február 24., az orosz támadás első napja óta. Oroszországban mozgósítást is elrendeltek, hogy a háborút még több emberrel, még nagyobb erővel vívhassák tovább.A világsajtó újra világháborús találgatásokba kezdett, mint a háború legelején, és a hírek szeptember második felében már nem az ukrán csodáról, hanem Putyin atomháborús terveiről szóltak.Túl az ukrán határokonRögtön az orosz mozgósítás elrendelése után három helyen felrobbantották az Északi Áramlat gázvezetékeket, a háború kezdete óta többedszerre az egekbe emelve a földgáz európai árát. A merényletet senki sem vállalta magára, és hivatalosan csak az ukrán kormány vádolta meg vele Oroszországot. Két héttel a tenger mélyén történt robbantások után az orosz kormány bejelentette, hogy a négy darab (kétszer két pár) tenger alatti csőből az egyetlen épen maradt szerkezeten, az Északi Áramlat 2 egyik ágán, a Gazprom hajlandó lenne gázt szállítani Németországba. Ezzel még inkább arra terelődött a gyanú, hogy a vezetéket az oroszok robbanthatták fel, hiszen így kikényszeríthetnék a 2-es vezeték épen hagyott részének a megnyitását. (A vezeték a háború kitörésekor már szerkezetkész volt, a német kormány használatbavételi engedélyére várt csak, de a háború miatt ezt a német kormány nem adta meg.) Berlin az orosz felvetést azonnal visszautasította. Ugyanakkor a nyugati országok továbbra sem nevezték meg hivatalosan Oroszországot a vezeték elleni támadás elkövetőjének, hanem vizsgálatok sora indult, Svédországban, Dániában, Németországban is. Az óvatosság érthető, ha a robbantásokat az oroszok nyakába varrnák, akkor annak súlyos katonai következményei lehetnének, erről itt írtunk részletesen. A háború következő látványos fordulata a kercsi híd megrongálása volt, amelyről szintén nem tudni pontosan, hogy ki és hogyan követett, de az világos, hogy az ukrán érdekeknek megfelelően történt. Nemcsak a híd stratégiai és szimbolikus szerepe miatt volt fontos ez a támadás, hanem azért is, mert robbanás olyan területen pusztított, ami még 2014 előtt is inkább az oroszoké volt, hiszen a kercsi tengerszoros túlpartján kezdődött csak Ukrajna. Ráadásul ha hihetünk az oroszoknak, akkor egy olyan teherautóval robbantottak a hídon, amely Oroszország irányából, és nem a megszállt, az ukránok által maguknak követelt Krím felől hajtott az építményre. Szintén eszkalációt jelent, ha ukrán szervezésben tényleg egy robbanóanyaggal telerakott járművel hajtottak végig Oroszországon.Ha elfogadjuk, hogy az ukrán állam is felelős a robbantásért, akkor ez válaszként is értelmezhető a négy megye annektálásra, hiszen ha az oroszok saját területüknek tekintik Ukrajnát, akkor az ukránoknak már nem kell az orosz hátországot megkímélniük, mert az orosz jog szerint mindeggyé vált, hogy Moszkvát vagy Herszont támadják, az ugyanúgy Oroszország. Az Ukrajnát felfegyverző nyugatiak eddig határozottan eltanácsolták az ukránokat attól, hogy a 2014 előtti határokon túlra lőjenek. Most sem támadtak orosz földet, de hidat talán már igen, ami az ukrán mozgástér kiterjesztését jelentheti. Az oroszok azt állítják, hogy a híd elleni merényletet az ukrán katonai titkosszolgálat szervezte, a robbanóanyagot Odessza - Bulgária - Grúzia - Örményország - Oroszország útvonalon csempészték a hídig. Az ukrán kormány azt mondja, hogy ez kitaláció, nincs köze a valósághoz. A bolgár, a grúz és az örmény kormány is visszautasította a gyanút. Az Északi Áramlat és a kercsi híd elleni merényletek az ukrán hadszíntéren kívüli támadások voltak, ahogy a német vasúti közlekedést ideiglenesen megbénító kábelek átvágása is. Utóbbi esetében is felmerült, hogy az orosz szolgálatok lehettek az elkövetők, de erről semmilyen bizonyíték sem került elő. Ahogy a lengyelországi olajvezeték megrongálódása esetében is felmerült ez a gyanú, de ott a lengyel hatóságok ezt kizárták, azt állítva, hogy baleset történt. Az osztrák hatóságok is arra jutottak a napokban, hogy a schwechati olajfinomító nyári leállását is baleset, és nem szabotázs okozta. Most már minden európai infrastruktúrát érő baleset esetében elindul a találgatás, hogy az oroszok követték-e el, és minden oroszországi tűzeset után felmerül, hogy az ukránok voltak-e, és használtak-e hozzá nyugati fegyvereket. Ez a hangulat a háborút még veszélyesebbé tette. Ha ugyanis hivatalossá válna a másik oldal megvádolása, akkor azt megtorló akciók követhetik. Egyre inkább benne van a levegőben, hogy egy merényletből vagy balesetből hivatkozási alap lesz újabb, immár nyíltan vállalt támadások végrehajtására. Egyelőre ezeket az értelmezéseket óvatosan kerülték a nyugatiak.A nukleáris háború kockázatát pedig annyival igyekeznek csillapítani, hogy a nyugatiak több módon is jelezték, hogy ha az oroszok atomfegyvert vetnének be Ukrajna ellen, akkor a válasz nem atomtámadás lenne Oroszországgal szemben, hanem „csak” hagyományos fegyverekkel támadnának orosz katonai célpontokat. Erről beszélt többek között a lengyel külügyminiszter Washingtonban, és a francia elnök egy tévéinterjúban. Ezzel persze azt is jelezték, hogy ha az oroszok atomhoz nyúlnának, akkor a háborúba közvetlenül is beszállna a NATO. Hogy ez akár az orosz vezetés érdeke is lehet, arról itt beszélgettünk a 444 podcastjában.Az oroszok az ukrán hátország civil célpontjait lövik megintA kercsi híd elleni merénylet után az ukrán hadszíntéren az oroszok visszatértek a tavaszi taktikájukhoz, és ukrán polgári célpontokat kezdtek lőni, messze a frontvonaloktól. Fél év szünet után a múlt héten újra lőtték Kijevet, az összes ukrán nagyvárost, a lengyel határ közelében lévő nyugati Lvivet is. Elsősorban hő- és áramtermelő erőműveket rakétáztak, hogy az ukrán polgári lakosságot törjék meg, azzal fenyegetve, hogy a télen fűtés, áram és vízszolgáltatás nélkül maradhatnak. A Kijev elleni támadások ezen a héten is folytatódtak. Erre válaszul a nyugatiak olyan légvédelmi fegyvereket ígértek Ukrajnának, amelyeket a háború első szakaszában, hasonló, az ukrán hátországot érő orosz rakétázásokkor még nem voltak hajlandóak átadni. A britek AMRAAM rakétákat, az USA NASAMS légvédelmi rendszert, és még 18 HIMARS rakétarendszert, Hollandia pontos típusában meg nem nevezett föld-levegő rakétákat, Németország pedig MARS II. rakétarendszert, illetve IRIS-T SLM légvédelmi egységeket szállít, derült ki a múlt héten. A németek ezen kívül páncéltörő ágyúkat is adnak, illetve Dániával és Norvégiával közösen további ágyúkat rendeltek egy szlovák fegyvergyártól, Ukrajna számára. Ezekre jött rá az EU hétfőn eldöntött félmilliárd eurós katonai támogatása.Az USA, az IMF és az EU pedig továbbra is finanszírozza az ukrán államot, havi szinten 3-5 milliárd dollár körüli összegeket utalva, hogy a kijevi kormány fenn tudja tartani a közszolgáltatásokat, képes legyen nyugdíjakat és fizetéseket adni.Októberben balti államokat követve Finnország és Csehország is kitiltotta területéről az orosz turistavízummal érkezőket, a vasfüggöny Oroszország és az EU között egyre jobban zár. Eszkaláció, nem békemenetAz ősz eleji ukrán katonai sikerek nyomán tehát az oroszok kifejezték, hogy még keményebben akarnak harcolni, és a háború mostanra ismét Ukrajna teljes területére szélesedett. Gyanús merényletek történnek immár Ukrajnán kívül is, a nyugatiak pedig még több és még modernebb fegyvereket küldenek az ukránoknak. Nem a béke, hanem a még keményebb küzdelem felé megy egyelőre a világ, és így továbbra is igaz júliusi megállapításunk, hogy Orbán maradt az utolsó galamb a nyugati szövetségi rendszeren belül. (Címlapkép: Kiss Bence)