A Liz Truss lemondásával a politikai káosz felé csúszó Nagy-Britanniában a következő hónapok fő kérdése az, hogy a Konzervatív Párt képes lesz-e egy új vezetővel stabilizálni a helyzetet. Ha az alig 45 nap után távozó miniszterelnök utódja nem tudja visszaállítani a kormány súlyosan megtépázott tekintélyét, a brit gazdaságpolitika iránti bizalmat és a Konzervatív Párt semmivé foszló támogatottságát, akkor 2025 januárja helyett már jövőre választásokat tarthatnak a szigetországban.A Munkáspárt érzi a vérszagot: Truss lemondása után a vezetője, Keith Starmer azonnal előrehozott parlamenti választást kezdett követelni. Ugyanezt mondja a skót miniszterelnök, Nicola Sturgeon, és Wales vezető minisztere, Tomos Morgan is, utóbbi a történtek után nem tartja reálisnak, hogy a toryk olyan vezetőt találjanak, aki kihúzza 2024 végéig. Észak-Írországban decemberben amúgy is választások lennének, ezt most előrehozhatják októberre.Az előrehozott választást alapesetben a kormányfő kezdeményezheti. A másik lehetőség, ha a kormányfő elveszít egy bizalmatlansági szavazást. A parlamentet az uralkodó oszlatja fel, de az ő döntése ezekben az esetekben formális. Nincs alkotmányos akadálya (szigorúan nézve a briteknél nincs is alkotmány), hogy egy kormányzati cikluson belül a parlamenti többség bárhányszor új kormányfőt válasszon. A második világháború előtt Winston Churchill is a harmadik miniszterelnök volt két választás között.Most azonban nagyon más a helyzet. Először jött Boris Johnson, aki a járvány félrekezelése közben tartott kormányzati bulikkal, majd a folyamatos mellébeszéléssel a annyira lenullázta a kormányfői tekintélyét, hogy végül a saját miniszterei lázadtak fel ellene. Majd érkezett Truss, aki egy teljesen benézett adókönnyítéssel pörgette volna fel a gazdaságot, ám ehelyett a fontot döntötte be, és a Konzervatív Pártot járatta le és vitte padlóra.Nem valószínű, hogy ezek után a tory képviselők még sokszor mernek kockáztatni: ha a következő kormányfő sem lesz képes összerántani a dolgokat, kénytelenek lesznek lemondatni, különben 2025-ben a pártnak írmagja sem marad a Westminsterben. A Konzervatív Párt népszerűtlenségét jelzi, hogy a közvetlenül Truss lemondása előtt publikált közvélemény-kutatások szerint 2019-es saját szavazóik túlnyomó többsége is azt mondja, hogy most nem szavazna rájuk, míg a teljes népesség körében a 10 százalékot sem éri el a támogatottságuk.Most tehát újraindul a verseny a kormányfői posztért. A jelölteknek 100 képviselő támogatását kell begyűjteniük, hogy indulhassanak. Az esélyekről akkor lesz érdemes beszélni, ha látszik, kik szállnak versenybe.A hírek szerint mindenesetre Boris Johnson komolyan fontolgatja a visszatérést. A brit politika nem igazán megbocsátó a bukott politikusokkal szemben, de korábban az amerikai sem volt az, és látjuk, mekkora maradt Trump befolyása. Johnson egyébként jelenleg éppúgy vizsgálat alatt áll a karanténszabályok megsértéséért, ahogy Trump egy sor politikai úgy és üzleti stikli miatt.Aki azonban már a startnál potenciális befutónak tűnik, az Rishi Sunak, Johnson egykori pénzügyminisztere, aki augusztusban csak az utolsó körben maradt alul Truss-szal szemben. A fogadóirodák 50 százalék fölé teszik a győzelme esélyét. A felesége adóügyei miatt azonban magyarázkodnia kellett, és megbírságolták a karanténszabályok megszegéséért is. Sunaknak komolyan erőt kellett vennie magán, amikor konzervatív fiskális elvei ellenére kénytelen volt rengeteget költeni a járvány miatt fuldokló gazdaságra, de épp emiatt komoly népszerűségre tett szert.A másik fő esélyesnek Penny Mordaunt tűnik. Ő augusztusban az utolsó előtti körben vérzett el. Veterán katonaként az ország első női védelmi minisztere volt 2019-ben, a héten pedig meglepően jól teljesített a Parlamentben, amikor beugrott Truss helyett válaszolni az ellenzék kérdéseire.A BBC esélyeket latolgató cikke Ben Wallace védelmi minisztert, a woke-ellenes kiszólásairól is ismert külkereskedelmi minisztert, Kemi Badenochot és a szerdán kirúgott belügyminisztert, Suella Bravermant említi még a potenciális jelöltek között.A politikai válság elválaszthatatlan a Brexittől és főleg a kijózanodástól: a számok egyértelműek, ma már értelmetlen tagadni, hogy a brit gazdaság nagyon megsínylette a kilépést. Egyre több korábban Brexit-párti politikus és közéleti szereplő látja be, mekkora károkat okozott a kilépés, látja, hogyan függ össze a brit politika tekintélyvesztése is az akkori EU-ellenes hergeléssel. A Brexit előnyeiről szóló hazugságok ráégtek a politikára és a Brexit-vonatra felszálló, a kilépéspártiságból politikai előnyöket kovácsoló konzervatív politikusokra. Ha a brit gazdaság nem kezd belátható időn belül jobban muzsikálni, arra a ma ismert formájában a Konzervatív Párt is rámehet.Borítókép: Boris Johnson miniszterelnök és Rishi Sunak pénzügyminiszter a brit parlamentben 2022. március 23-án. AFP PHOTO / Jessica Taylor /UK Parliament