2012 és 2015 után harmadszor készített felmérést a Rejting közvélemény-kutató az ukránok körében arról, hogy kiket tartanak nemzetük legjelesebb képviselőinek. Az október első felében feltett kérdés nem csupán napjainkra, hanem minden időkre vonatkozott, és a válaszadók semmilyen listát vagy előzetes segítséget nem kaptak. A feladatuk az volt, hogy nevezzék meg azt a három személyiséget, akiket a legeslegnagyszerűbb honfitársaik közé sorolnak.A 2022 februárja óta tartó totális orosz–ukrán háború az előző két felméréshez képest nyomot hagyott ugyan az eredményeken, a korábbi győztest azonban ezúttal sem bírta megszorítani senki. A válaszadók nem kevesebb, mint 63,9 százaléka ezúttal is említette Tarasz Hrihorovics Sevcsenkót, az ukránok Petőfi Sándorát, a humanista költőt, írót, festőt, grafikust, aki jobbágyi sorból felemelkedve saját kezűleg teremtette meg az ukrán irodalmi nyelvet és költészetet a 19. században. A Sevcsenko iránti tisztelet és megbecsülés nem lankad, ellenkezőleg: tíz évvel ezelőtt közel 59, hét éve 63 százalék tartotta őt megkerülhetetlennek.A második helyre ellenben abszolút újonc futott be Volodimir Zelenszkij személyében. Az orosz invázióval szembeni ellenállás vezéralakjává és egyben jelképévé vált politikus a korábbi kutatások idején legfeljebb a kereskedelmi televíziós szórakoztatóipari termékek iránt érdeklődő közönség ranglistáin lehetett volna jelen Ukrajnában – vagy akár Oroszországban –, és ott sem feltétlenül a közvetlen élbolyban, sőt elnökként sem büszkélkedhetett impozáns indexekkel a háborúig. Annak kitörése és további folyása ellenben mindent megváltoztatott, Zelenszkijt ebben a pillanatban minden idők legnagyobb államférfijának látják az ukránok – 29,8 százalékos mutatóval –, és olyan történelmi alakoknak sem volt esélyük vele szemben, mint a 4. helyezett Bohdan Hmelnickij (17,3%), az 5. Sztepan Bandera (12,8%), a 8. Ivan Mazepa (8,8%) vagy a 9. Vjacseszlav Csornovil (8,7%), nem beszélve Roman Suhevicsről, aki a legjobb húszba sem fért be.A felsorolásból mindazonáltal látható, az ukránok továbbra is és egyre jobban szeretik a nemzeti eszme zászlóvivőit, vagy más megközelítésben: az oroszok elleni küzdelmeik ikonikus arcait a különböző évszázadokból. Hmelnickij ugyan inkább a lengyel elnyomókkal próbált harcolni a függetlenségért, Mazepa viszont a svédekkel kiegyezve szeretett volna kibújni az oroszok ölelő karjai közül, míg Bandera és Suhevics a 2. világháború előtt, közben és után, Csornovil a „rendszerváltást” követően lett az ukrán nacionalista gondolat cselekvő formálója, majd e gondolat híveinek példaképe, tiszteletük, megbecsülésük mozdíthatatlan tárgya. Ők emellett az állami szimbolikus politika főhőseivé is előléptek az utóbbi időkben.Nyilván a háború hatására bukkanhatott fel a top 100-ban az ukrán hadsereg főparancsnoka, Valerij Zaluzsnij – kapásból a 10. helyen, 7,7 százalékkal –, valamint 44.-ként Mihajlo Podoljak, az elnöki hivatal főtanácsadója, és 64.-ként Olena Zelenszka, az elnök felesége. Talán nem nagy kockázat kijelenteni, hogy Banderával vagy Csornovillal ellentétben ők aligha lesznek állócsillagok az elkövetkezendő évtizedekben, bár ez konkrétan Zelenszkijjel kapcsolatban sem vehető biztosra. Hacsak nem fordul igazán tragikusra az elnök személyes sorsa a későbbiekben – ilyesmit nem kívánhat senki –, lévén, hogy az ukránok a nemzetközileg kevésbé ismert mártírjaikat is nagyra tartják. Két kiragadott példa: a sztálini repressziók idején meggyilkolt történész, Mihajlo Hrusevszkij a 6. helyen végzett, a 80-as években szovjet munkatáborban elhunyt költő, Vaszil Sztusz 12. lett.A költészet és általában az irodalom megbecsülése miként korábban, most is nagymértékben jellemzi az ukránokat, különösen ami a klasszikusokat illeti. A vitathatatlan győztes Sevcsenko mögött abszolút toplistás a 3. helyezett Leszja Ukrajinka és a 7. Ivan Franko, de a legjobb harmincból nem hiányozhat Hrihorij Szkovoroda, Ivan Kotljarevszkij vagy Mihajlo Kocjubinszkij sem. Mi több, a 37. helyen ott van Nyikolaj Gogol is, aki Ukrajnában született ugyan, de Oroszországban élt, és az orosz irodalom klasszikusaként szokás őt tisztelni, akkor is, ha ukrán részről ennek helyességét vitatni szokták.Ehhez kapcsolódik egyrészt, hogy a listán a Kijevi Rusz idejének több fejedelme is felbukkan, így Nagy „Volodimir” és Bölcs Jaroszlav, sőt utóbbi gyermeke, Anna Jaroszlavna is, aki francia királynőként futott be impresszív karriert a 11. században. De ehhez kapcsolódik másrészt az is, hogy a 23. helyre az irodalmi alak Tarasz Bulba került, aki soha nem élt, Nyikolaj Gogol teremtette meg őt azonos című, a kozákságról szóló könyvében.Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az ukránok nem akarnak megfeledkezni korábbi politikai csúcsvezetőikről, így ott van a listán minden eddigi elnökük, Leonyid Kravcsuk (15.), Leonyid Kucsma (22.), Petro Porosenko (26.), Viktor Juscsenko (32.) és a 2014-ben elkergetett Viktor Janukovics (66.), de meglepő módon felbukkan Leonyid Brezsnyev, a szép emlékű pangás korszakának szovjet pártfőtitkára is. A sportolók közül leginkább a gigantikus pofonokat osztogató bokszolókért rajong északkeleti szomszédunk népe, közülük négyen top 100-asok: Vitalij és Volodimir Klicsko, Olekszandr Uszik és Vaszil Lomacsenko. A futballistáknak be kellett érniük két pozícióval Andrij Sevcsenko és Oleg Blohin révén, igaz, ha a legendás edzőt, Valerij Lobanovszkijt is ide vesszük, az már annyi, mint három fő.