Bob Woodward több mint ötven éve dolgozik riporterként. Donald Trump elnökségének kilenc leghúzósabb hónapjában - a koronavírus-járvány és a Black Lives Matter kellős közepén - húsz interjút készített a volt amerikai elnökkel. Az interjúk felvételeiből most hangoskönyv készült, ahol vágatlan formában, kommentárokkal hallhatjuk az ex-elnököt. A "Trump-szalagok" (The Trump Tapes) arra játszik, hogy bemutassa Trump igazi, kendőzetlen énjét - és, hogy milyen hibákat követhet el egy újságíró, aki közeli viszonyt alakít ki az amerikai elnökkel. A riporter szerint Trump páratlan veszélyt jelent. Több mint hatszáz kérdést tett fel nekiWoodward több mint ötven éve dolgozik riporterként, de mint mondja, még sosem hozott nyilvánosságra nyers interjúkat. Miután újra meghallgatta azt a húsz anyagot, amelyet Donald Trumppal készített elnökségének utolsó évében - köztük az Ovális Irodában vagy Trump Mar-a-Lago-i birtokán - úgy döntött, mégis megteszi ezt a szokatlan lépést, mert az ex-elnök szavai„úgy dübörögtek a fülemben, ahogyan azt a nyomtatott lapok nem képesek átadni.”- írja. Ezek az interjúk Trump kendőzetlen portréját kínálják: a saját szavaival, a saját hangján halljuk őt az amerikai történelem talán leghúzósabb éveiben, a koronavírus-járvány és a Black Lives Matter kellős közepén. Woodward újságíróként maga is sokat írt erről az időszakról, de a „Trump-szalagok” arra játszik, hogy a volt amerikai elnök igazi énjéből kapjunk egy szeletet.A nyolcórás hangoskönyvben a riporter saját kommentárjai is hallhatók, ahol a reakcióin és következtetésein túl a saját és Trump módszereit is fejtegeti. Amikor Trump 2015-ben a politikai színtérre lépett, azonnal erős volt a jelenléte: folyamatosan felháborító kijelentéseket tett, hogy felkeltse a média figyelmét, és elnökké választása előtt és után is rendszeresen adott interjúkat. De a riporter szerint, ha valaki hosszan és kitartóan kérdezte, Trump elzárkózott. „A hosszú beszélgetéseink alatt mindig több tucat kérdéssel tudtam őt nyomasztani, de egyetértett abban, hogy minden interjúnkat rögzíteni kell."Woodward kilenc hónap alatt, a húsz interjú során összesen több mint 600 kérdést tett fel a volt elnöknek.„Én vagyok a Magányos Hős"A Washington Post cikkében a riporter több beszélgetést is felidéz a Trump-szalagokról. 2020 nyarán, amikor a koronavírus halálos áldozatainak száma éppen 140 ezernél járt az Egyesült Államokban, Trump egy interjúban azt mondta Woodwardnak:„A vírus jött. Ez nem az én hibám, hanem Kína hibája."Amikor erre a riporter megkérdezi, volt-e az elmúlt pár hónapban olyan pillanat, amikor az elnök azt gondolta, most igazán próbára vannak téve a vezetői képességei, Trump egyszerű nemmel felel. „Papíron a »nem« csak egy lapos, egyszerű szó. De Trump hangján hallva magabiztos és elutasító. Tele van önbizalommal és nem ismer kétséget. Ezzel a »nemmel« távolította el magát mindenfajta felelősségvállalástól”- írja. De Woodward visszaemlékszik arra is, amikor Trump egy 2016-os interjúban csak „Magányos Hősként" („I'm the Lone Ranger") hivatkozott magára. A riporter szerint Trump élvezte az elnökség tekintélyét, a fontosabb döntésekben pedig mindig a saját benyomásaira, személyes ösztöneire hagyatkozott. Éppen ez az önfókusz volt Woodward szerint, ami akadályozta Trumpot abban, hogy végezze a munkáját. 2020 elején az újságíró Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel való kapcsolatáról kérdezte Trumpot, mondván, hogy a CIA-nek az a véleménye róla, hogy „ravasz, de végtelenül ostoba”. Trump az interjúban megvédi Kim Dzsong Un-t:„Nem értek egyet. Ravasz és nagyon okos. A CIA-nak fogalma sincs, mert én vagyok az egyetlen, akivel Kim Dzsong Un foglalkozik."Woodward kérdésére, hogy miért gondolhatja akkor mégis a CIA, hogy Észak-Korea diktátora ostoba lenne, Trump hosszú fejtegetésbe kezd a kémiáról. "A szó a kémia. Találkozol egy nővel, és egy pillanat alatt tudod, hogy meg fog-e történni vagy sem. Egyszerűen érzem, hogy (Kim Dzsong Un) kedvel engem. Nem mellesleg remek földje van, az ingatlanszakmában erre azt mondjuk: Remek elhelyezkedés."Az újságíró szerint ez a hanyaf és impulzív megközelítés volt az, amely nemcsak mélyen aggasztotta és traumatizálta a volt elnök nemzetbiztonsági csapatát, hanem Trump külpolitikájának védjegyévé is vált. Woodward szerint Trump nem értette, miért lenne érdemes bevonnia a nemzetbiztonságiakat és a külügyminisztériumot az Észak-Koreával kapcsolatos diplomáciai egyezkedéseibe. Egyedül ment. "Próbáltam Trumpot ugyanolyan komolyan venni, mint ő saját magát. Közvetlen kérdéseket tettem fel neki, nem vettem fel ellenséges álláspontot. Drukkoltam neki. És habár nem feltétlenül értettem egyet a kategorikus kijelentéseivel és az önimádatával, hagytam, hogy elmondja a véleményét"- mondja Woodward.Bénító volt az önzőségeA riporter Trump legnagyobb kudarcának a koronavírus kezelését tartja, amelynek idén októberig több mint 1 millió halálos áldozata volt az USA-ban.2020 áprilisában, három héttel az ország karantén alá vonása után Woodward felolvasott Trumpnak egy követelést, amely egy tucat olyan intézkedést tartalmazott, amelyekről az elnök tisztviselői, orvosok és tudományos szakértők mondták, hogy „kritikus fontosságúak” a katasztrófa elkerülése érdekében. Ilyen volt az egészségügyi ellátási lánc fejlesztése, más országokkal való együttműködés, az utazási- és munkahelyi szabályok újratervezése és a titkosszolgálatokkal való együttműködés. A listát Trumphoz nem sikerült eljuttatniuk:az ex-elnököt ugyanis egyszerűen nem érdekelte, mit mondanak a saját emberei.Woodward beszúr a hangoskönyvbe néhány részletet Trump nemzetbiztonsági tanácsadójával, Robert O’Briennel és helyettesével, Matt Pottingerrel készített interjúiból is, és megjelenik benne a felesége, Elsa Walsh is, aki korábban a The Post riportereként, majd a New Yorker munkatársaként dolgozott. Ezekből az interjúkból kiderül, hogy a nemzetbiztonságiak hiába figyelmeztették Trumpot a koronavírus veszélyeire már 2020 januárjában, az elnök január folyamán adott interjúiban nem közölte az emberekkel a fenyegetés nagyságát. Amikor Woodward és O’Briennel beszélgetésére sor került, a riporter még javában dolgozott az amerikai külpolitikáról és Észak-Koreáról szóló a könyvén, a „Rage"-en, de ezek az információk teljesen átirányították a figyelmét Trump járványkezelésére. A riporter szerint a veszély elhallgatása is mutatja, hogyTrump teljesen lemondott az elnökséggel járó felelősségről, az önzősége pedig bénító volt.Koronavírus és „fake news" A Trump-szalagokból nem maradhat ki a “fake news”-ozás sem. Főleg, hogy az részben Trump hatására politikusok és államfők egyik kedvenc dezinformációs eszközévé vált azóta világszerte: ma már minden olyan médiaorgánum “álhírgyár”, amit nem kedvel a hatalom, mert rossz fényt vet rá.Woodward felidéz egy interjút, amelyben - a járvány kezdete után körülbelül fél évvel - újra az elnöknek szegezi a kérdést: mit kíván kezdeni a tomboló világjárvánnyal. "Jobban kezeljük a vírust, mint bármely más ország, pedig a mi országunk nagyobb, változatosabb és nehezebb. És mi mindenkinél jobb munkát végzünk - kivéve a sajtóval. A sajtóval nem tudok együtt dolgozni, mert álhíreket terjesztenek. Hazug emberek csoportja hazugságokat állít, és ezt te is tudod, Bob. Csak nem írod le."- válaszolja a volt elnök. Woodward Trump járványkezelését Nixon elnök Watergate-ügyéhez hasonlítja. A volt elnökhöz kötődő lehallgatási botrányban öt férfit tartóztattak le a hetvenes években, akik bedrótozták a Watergate-komplexumot, amely az 1972-es elnökválasztási kampányban a demokraták főhadiszállása volt. Az elkövetőkről később kiderült, hogy kötődésük volt a Nixon újraválasztásáért létrehozott alapítványhoz.Nixon elnök 1974-ben - arra hivatkozva, hogy a felvételek nemzetbiztonsági szempontból kényes információkat tartalmaznak – csak egy vágott verziót nyújtott át az ügyet vizsgáló bizottságnak, ez pedig alkalmat adott neki, hogy a sztorinak csak azon a részeit mondja el, amelyeket el akarja. A riporter szerint ugyanígy kozmetikázta Trump a koronavírussal kapcsolatos bejelentéseket is: mindezt úgy, hogy 2020 júliusáig semmilyen járványkezelési terve sem volt. Egymás szócsövei lettek A riporter a cikkben azt írja, a felvételek hallgatása közben, utólag ébredt rá, hogy a Trumppal egymás szócsövei lettek. “Tudta, hogy bármikor felhívhat és fel is hívott, ezért elkezdtem hangfelvevőket hagyni a házam különböző pontjain. Az a tudat pedig, hogy én is felhívhatom és bármiről érdeklődhetek – beleértve az aznapi eseményeket is – példátlan lehetőség volt a tudósításra. És ez idegesítő volt”.Woodward bevallása szerint két évvel később rájött, hogy „nem ment elég messzire". Trump ugyanis szerinte páratlan veszélyt jelent. A felvételek nem hagynak kétséget afelől, hogy négy év elnökség után Trump megtanulta, hol vannak a hatalom karjai, és hogyan alakítson ki teljes ellenőrzést: a saját híveit kell beiktatnia a kabinet és a Fehér Ház kulcsfontosságú posztjaira.Az újságíró szerint a Trump-szalagok emlékeztetnek minket arra, milyen könnyű törést okozni azokon a dolgokon, amelyekhez nem értünk. Trump esetében a hatalmon és a demokrácián.