olyan tökéletesen bemutatja a társadalmakban amúgy is jelen lévő, a zaklatás elfogadottságát tovább erősítő sztereotípiákat, mintha direkt egy erről szóló oktatófilm lenne. A főszereplő kinéz magának egy nőt, mert az nagyon szép, és azonnal megalázza, amikor az összes kollégája előtt nyomulni kezd rá annak ellenére, hogy a másik nyilvánvalóvá teszi, hogy ezt nem szeretné. Aztán amikor többször is egyértelműen elutasították, kifigyeli és követi a nőt az utcán, majd a találkozás után újra nyomulni kezd rá, nem törődve az újabb elutasításokkal. Aztán annak ellenére, hogy a nő ezt nem szeretné, lesmárolja, majd közli vele, hogy este felmegy a lakására (mivel kileste, hogy hol lakik), majd – nyilván nem törődve a nő visszautasításával – ezt meg is teszi, belép a lakásba, majd megcsókolja.

Mire a nő végre beleszeret, hiszen ennyi romantikának már senki nem tudna ellenállni.

A férfi ez után konkrétan lenyúlja a nő pénzét, tönkreteszi a lakását, majd elkezd úgy beszélni a nővel, mint egy különösen büdös darab szarral, végül megcsalja és dühében a falhoz löki a nőt. És Vámos mindezt tengermély empátiával mutatja be, azt érzékeltetve, hogy bár természetesen a férfi viselkedésének ez a része már túlmegy egy határon, na de hát ez neki a legrosszabb, hiszen romokban az élete szegénynek, nem csoda, hogy így jön ki a mély bánat. És ahogy az már az ilyen röhejes, pénisszel írt fantáziákban lenni szokott, gyorsan kerül is egy nő, aki mindezt megérti, átérzi, és ahogy azt már kell, gyengédséggel válaszol rá.

nice