A legnagyobb magyar közadakozással sem tudott elég pénzt összeszedni a Lánchídra, így más megoldást választott. A második világháború után azonban a közös akarat gyógyította be az ország egyik fő jelképének sebeit.

Az „egyszeri ember” amolyan úri huncutságnak tekintette, a karantént, de nem ezért volt hatástalan a borzalmas pusztítást okozó 1831-es kolerajárvány idején.

„Az ország java nem egyesek s nehány magányosak hasznán, hanem az egész virágzásán alapulhat.”

„A hatalomvágy sokszor kisebbrendűségi érzésből" fakad.