Némi kihagyással, késéssel, de pótlólag jelentkezik szokásos pótkasztunk, amely némi bepillantást (befülelést?) enged a kemény kambodzsai mindennapokba. Főleg a helyi kedvtelési állattartás egynémely visszásságára. Bede Márton az emberiség történetének egyik legkönyörtelenebb tömeggyilkosságának helyszínén, Uj és Winkler pedig a Hollán Ernő utcában.Sosem voltak még ennyire találóak Radnóti (by Nature) sorai: Angkorban éltem én a földön, mikor az ember...

Matt Loughrey fogta magát és megszínezte, sőt mosolyokkal is ellátta a hírhedt Tuol Szleng börtön áldozatainak fekete-fehér, kísérteties fotóit, hogy „emberibbé tegye” őket. A leszármazottak és túlélők szerint viszont ezzel meggyalázta a meggyilkolt rabok méltóságát és meghamisította tragikus történelmüket.

Több ezer embert kínoztak meg a börtönében. Hosszas bujkálás után egy fotós találta meg, a tárgyalásokon sokszor csak nevetett.

Ő vezette az egyik legnagyobb kambodzsai kínzóközpontot. 

93 évesen meghalt a népirtó Vörös Khmer-rezsim főideológusa, aki áttételesen milliók haláláért felelős. Ő és más kommunista tömeggyilkosok a hetvenes évek végén kiirtották a kambodzsai lakosság legalább negyedét, mégsem állították őket bíróság elé évtizedeken át. A pusztítás árnyai ma is az országra vetülnek.