Több mint három és fél hónapnak kellett eltelnie, amíg a Pegasus-ügyet először egyszerű sajtóhírnek minősítő Novák Katalintól eljutottunk odáig, hogy Kósa Lajos csütörtökön elismerje: a Belügyminisztérium szerezte be az izraeli kémszoftvert. Azt persze Kósa Lajosnál sosem könnyű eldönteni, mennyire tudatosak az ilyen húzásai, de azon a mostani beismerése sem változtat, hogy a kormány továbbra is a törvényesség látszata mögé bújhat, hiszen a szabályok olyanok, hogy bárkit bárkit le lehet hallgatni. Inkább az a fura, hogy eddig nem vállalták be. Amikor a Direkt36 július közepén megírta, hogy itthon újságírókat, ügyvédeket és üzletembereket is megfigyeltek a Pegasus nevű kémszoftverrel, az eszközt gyártó izraeli NSO határozottan állította, hogy csak kormányoknak és állami szervezeteknek adják el a szolgáltatásukat. Ráadásul minden arra utalt, hogy Pegasus Magyarországon azután lépett működésbe, hogy 2017-ben és 2018-ban magas szintű találkozók voltak az izraeli és a magyar kormány között. Így csak két kényelmetlen magyarázat maradt:Vagy a magyar kormány nem vette észre, hogy valakik több száz több száz magyar állampolgárt figyeltek meg, vagy a hivatalosan terrorizmussal és szervezett bűnözéssel gyanúsítottak megfigyelésére kifejlesztett szoftvert a magyar kormány például a gödöllői polgármesterre állította rá. A külföldről érkező titkosszolgálati törekvéseket az Információs Hivatalnak kellene észlelnie, amit Szijjártó Péter külügyminiszter felügyel. A botrány kirobbanásának másnapján meg is kérdeztük erről, amire azt mondta, nem tudott az adatgyűjtésről és az Információ Hivatal semmilyen módon nem használja a Pegasust, arról megállapodást sem kötött. Bár arról nem mondott semmit, hogy a többi titkosszolgálati szerv használhatja-e. A titkosszolgálati eszközöket egyébként is a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat alkalmazza, amit a Belügyminisztérium felügyel, szóval a kémszoftverek leginkább itt hasznosulnak. Arra azonban Pintér Sándor belügyminiszter sem volt hajlandó válaszolni, hogy konkrétan megvették-e a Pegasust, csak azt hajtogatta, hogy a végrehajtott megfigyelések nem voltak illegálisak. Pár nappal később inkább egy ismeretlen szervezet által gerjesztett botránynak igyekezett beállítani az ügyet. Ahhoz, hogy egy titkos megfigyelés törvényes legyen, elég ha a bíróság vagy az igazságügyi miniszter jóváhagyja azt. Ahogy a belügyminiszter pár éve összefoglalta: „Magyarországon egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni.” Azonban a TASZ szakmai igazgatója szerint a magyar jogrendszer sajátossága, hogy a jogsértő titkos megfigyelés is történhet teljesen törvényesen. Szabó Máté Dániel az erről szóló cikkében emlékeztetett arra, hogy a megfigyelés szabályai elnagyoltak, az igazságügyi minisztertől nem várható el, hogy objektívan döntsön, ráadásul jogorvoslatra sincs lehetőség. És egyébként az Emberi Jogok Európai Bírósága már 2016-ban megállapította, hogy a titkos információszerzést miniszteri engedélyezéshez kötő rendszer megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, de azóta sem változtattak a szabályokon. Bár Varga Judit a botrány kirobbanása előtt még felháborodott, amikor a Le Monde rákérdezett, hogy engedélyezné-e újságírók megfigyelését, utána már óvatosabban fogalmazott: „A döntés nem foglalkozáshoz vagy politikai pártálláshoz kötött, a szolgálatoknak azt mérlegelve kell javaslatot tenniük (a megfigyelésre), hogy veszélyben vannak-e a magyar nemzetbiztonsági érdekek, az alkotmányos rend megdöntése, fennáll-e a külföldi hírszerzés gyanúja.” A polgári elhárításért felelős Alkotmányvédelmi Hivatal is csak annyit mondott biztosra, hogy parlamenti képviselőket nem figyeltek meg. Azt azóta sem részletezte senki, hogy az ismertté vált célpontokkal szemben melyik gyanú merült fel ezek közül. Pedig enélkül az sem derül ki, hogy egy újságíró veszélyeztetheti-e az alkotmányos rend azzal, ha lefényképezi az oligarcha jachtján nyaraló külügyminisztert, illetve miért merült fel ilyen gyanú a paksi bővítésért felelős korábbi államtitkárnál vagy a TEK főigazgató-helyettesénél. Ezzel kapcsolatban Szijjártó annyit mondott, hogy „csak azért, mert valaki újságíró, biztosan nem hallgatnak le senkit Magyarországon, illetve csak azért, mert valaki kritikusabb a kormánnyal szemben, azért sem.” De azért hozzátette, hogy folyamatosan figyelik, hogy „bűnözői csoportok, terrorszervezetek, külföldi titkosszolgálatok milyen magyar embereket próbálnak a hálójukba keríteni”.De a magyar rendszerbe az is teljesen belefér, hogy ilyen gyanúval valakit teljesen feleslegesen figyeljenek meg, mert utána semmi sem kötelezi arra a titkosszolgálati szerveket, hogy tájékoztassák az érintetteket, milyen adatokat gyűjtöttek róluk. Tekintsünk el ettől a kérdéstőlA kormány taktikája Kósa megszólalásáig inkább az volt, hogy ugyan nem erősítették meg a Pegasus használatát, de nem is tagadták azt. Varga Judit azt mondta, ilyen eszközre, minden országnak szüksége van, Szijjártó azt magyarázta, hogy kis ország vagyunk, és nem meglepő, ha Magyarország külföldről vásárol ilyet, Pintér Sándor pedig nem állította, hogy nem használják. Egyedül Orbán Balázs államtitkár sült bele a botrány második napján a vásárlásról szóló kérdésbe, mert nem számíthatott rá, hogy pont a HírTv-ben fog releváns kérdést kapni:Hogy ennél többet nem akarnak mondani, azt Gulyás Gergely már július 22-én egyértelművé tette, amikor azt mondta: a kormány soha nem ad hivatalos tájékoztatást arról, hogy megvették és használták-e Pegasust, mert titkos információ. Pintér pedig még az erre vonatkozó újságírói kérdéseket is törvénytelennek minősítette: „A nemzetbiztonsági bizottság ülésére én elmentem, sajnálatos módon nem tudtam válaszolni. Mindezekre a kérdésekre, egyszer és mindenkorra szeretném jelezni, hogy csak ott vagyok hajlandó válaszolni. Azért, mert jogilag én megsértenék egy államtitkot. Na most, hogyha én megsérteném, akkor önt mint felbujtót ezért felelősségre kellene vonni, mert engem egy államtitok megsértésére próbál rávenni. Tekintsünk el ettől a kérdéstől.”Pintér a Telex riporterének azt ajánlotta, hogy helyette inkább az országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnökét, Stummer Jánost faggassa az ügyről. Stummer egyébként már júliusban összehívta volna a bizottságot a botrány miatt, de ezt a Fidesz képviselői megakadályozták. És miután ez az ülés szeptember közepén végre összejött, a 2050-ig tartó titkosítás miatt az ellenzéki képviselők csak egy egészen nevetséges sajtótájékoztatót tudtak tartani, ahol tényleg semmit sem mondhattak ki. Arra a kérdésünkre sem válaszolhattak, hogy kaptak-e választ a Pegasus beszerzésével vagy a megfigyelt személyekkel kapcsolatban. Azóta kiderült, hogy Stummer látta is kémszoftver beszerzéséről szóló szerződést a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál tartott kihelyezett ülésen, de Kósa Lajosa elszólásáig nem merte megkockáztatni az államtitoksértést. (Korábban ezt a Puskás Aréna alá tervezett alagút miatt egyébként bevállalta.)Tehát Kósa csütörtökön csak a legnyilvánvalóbbat mondta ki, azzal, hogy a Belügyminisztérium vette meg a Pegasust. Kormánytagként ezt nyilván senki sem vállalt volna be, de a tagadására már egyre kevesebb energiát feccöltek. Odáig azért ő sem ment el, hogy azt is elmondja, a magyar gumiszabályok alapján rendszeresen hallgatnak-e le olyanokat, aki nem az alkotmányos rendre jelentenek fenyegetést, hanem egyszerűen csak nem kedvelik őket a Fideszben. A nagy beismeréskor Kósa ezt egészen sajátosan indokolta meg: a konkrét megfigyelt személyekkel kapcsolatban „senki nem fog konkrét választ kapni”, mert ezzel személyiségi jogok sérültek volna.