Sarkadi Zsolt két érdekes, fontos cikket írt a magyar holokausztról, 1944 egyik belügyi államtitkáráról, Endre Lászlóról és a szentkúti Endre-kúriáról.Szeretném előrebocsátani, hogy semmiféle komoly, eredeti dokumentumokkal alátámasztható bizonyíték nincs azzal kapcsolatban, hogy az Endre-kúriában bármi fontos történt volna 1944 tavaszán-nyarán. Bizonyos, hogy ott április 22-én semmit sem döntöttek el, főleg nem azt, hogy a magyar zsidókat deportálni fogják. Naivitás azt feltételezni, hogy ilyen horderejű kérdést alezredesi (Eichmann) és BM-államtitkári (Endre) szinten és csak 1944. április 22-én dönthettek el. Régi tanítványaim, Kádár Gábor és Vági Zoltán „Végső döntés” c. könyvéről, amelyben ezt állítják, „A végső döntésképtelenség” címmel hosszú recenziót írtam.Pelle János – a 444-en magáról állítottakkal szemben – nem történész, az ELTE-n nyelvszakon végzett, fordító, újságíró, az irodalomtudomány kandidátusa.Vitacikkében számos tárgyi tévedés található, ezek puszta felsorolása oldalakat töltene meg, ezért ettől eltekintek.Pelle azt állítja, hogy: „Karsai elfogult Horthy-gyűlölete már 1990 és 1994 között megnyilvánult, amikor beszállt a kormányzó kenderesi újratemetése körüli hisztéria szításába”. Szeretném leszögezni, hogy amikor Antall József elkezdte a kormányzót rehabilitálni, majd kiderült, hogy Kenderesen 1993 őszén a családi kriptában úgy fogják újratemetni, hogy a szertartáson, természetesen civilbe öltözve, részt fognak venni az MDF kormány tagjai, egy cikket írtam a Népszabadságban. Hisztérikusan csapkodva Schmidt Mária (Gosztonyi Péter oldalán) próbálta legalább magával elhitetni, hogy a kormányzó egészen 1944. július 2-áig semmit sem tudott a holokausztról, de amikor a menye eléje tette az úgynevezett Auschwitzi Jegyzőkönyveket, azonnal a hadseregét vetette be a fővárosi zsidók megmentésére. Pelle „történelmietlen hipotézisnek” nevezi a Sarkadi Zsolt által teljesen jogosan felvetett kérdést: ha 1944. július 6-án Horthy fel tudta függeszteni a fővárosi zsidók deportálását, akkor ezt megtehette volna már hetekkel korábban is. Pelle azt hiszi, hogy 1944 július elején a nyugati szövetségesek normandiai partraszállása után a kormányzónak már egészen más lehetőségei voltak, mint április végén. 1944 júliusában több német katona és rendőr volt Magyarországon, mint 1944 márciusában. Önmagában a német megszállás még nem döntötte el egy adott országban a zsidók sorsát.Franciaország már 1940 júniusától német megszállás alatt volt. Amikor Pétain marsall, a kollaboráns államfő – többek között a közvélemény nyomására, és talán elsősorban az igen erőteljes egyházi tiltakozások hatására – kijelentette, hogy a francia állampolgárságú zsidók deportálását nem helyesli, Theodor Dannecker, Eichmann egyik legjobb embere és „zsidótlanító” kollégái semmit sem tudtak tenni. A franciaországi zsidók 75 százaléka túlélte a holokausztot négy év német megszállás után is. Ha Horthy követi Pétain példáját, Eichmann és „zsidótlanító” csapata semmit sem tudott volna tenni, és nem deportálnak az auschwitz-birkenaui haláltáborba 430 ezer zsidót.Pelle rosszul tudja: a római pápa, a svéd király, az USA elnöke nem kifejezetten és csak a budapesti zsidókért emelték fel a szavukat. A hazai és külföldi tiltakozók általában a deportálások ellen tiltakoztak.Pelle elhallgatja, hogy Horthy augusztusban ismét engedélyezte a deportálások folytatását. A fővárosi zsidókat csak azért nem deportálták, mert augusztus 23-án Románia átállt, ezzel a Wehrmacht a II. világháború során az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb veresége következett be. Minden épkézláb ember, teherautó, vonatszerelvény kellett a maradék délkelet-európai német csapategységek kimentésre, a kb. 200 ezer budapesti zsidó deportálása ebben a helyzetben csak Eichmann számára tűnt mindennél fontosabb célnak.Horthy azonnal beleegyezett a magyar zsidók deportálásába, amit Hitler követelt tőle 1944. március 18-án Klessheimben. Szálasi, amikor Edmund Veesenmayer teljhatalmú német követ a fővárosi zsidók deportálását követelte, hetekig vonakodott, habozott. Nem a megváltozott közhangulat miatt. Szálasi jól tudta, hogy a budapesti semleges követségek, diplomaták által kiadott különféle nemzetközi védlevelek, védőútlevelek semmiféle tényleges jogi tartalommal nem bírnak. Mégis elismerte ezeket, mert bízott abban, hogy cserébe a semleges államok elismerik őt legitim, legális államfőnek, nem csak a nácik bábjának.Szálasi végül november 3-án engedélyezte a fővárosi zsidók gyalogmenetekben történő deportálását. Ragaszkodni próbált még ahhoz is, hogy csak felnőtt férfiakat, munkaképes nőket deportáljanak, majd november 21-én − mit sem törődve a nácik tiltakozásával − leállította a halálmeneteket. Ribbentropnak kifejezetten pimasz választ üzent Veesenmayer útján, amikor a német külügyminiszter a deportálások folytatására próbálta rábírni. Majd, ismét csak semmibe véve a nácik tiltakozását, megszerveztette a nagy és a nemzetközi, más néven a védett gettót.Horthy kormányzósága alatt, főleg a Horthy–Sztójay-kormánynak „köszönhetően” kb. 450-500 ezer zsidó pusztult el, a nyilasok rémuralma idején pedig kb. 50 ezer. Ha ez igaz, akkor miért ne mondhatnám azt, hogy a zsidóknak több esélyük volt a túlélésre a nyilasok idején, mint Horthy kormányzósága utolsó hét hónapjában?(A szerző történész)
Még nincs komment
KKOMMENTER.HU
Hírek 47 forrásból egy helyen. Lépj be, és szólj hozzá, szavazz, kövess másokat.
Horthy Miklós, Szálasi Ferenc, Endre László és a magyar holokauszt
Még nincs komment