Mit szól ehhez Kína? – az ukrajnai orosz invázió kezdete óta sokan feltették ezt a kérdést, de Pekingből még nem érkezett egyértelmű válasz. Moszkva és Peking között az elmúlt évtizedben szoros, bár potenciális problémáktól sem mentes szövetség alakult ki, és az egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyinnak hatalmas szüksége lehet Hszi Csin-ping és Kína politikai és gazdasági támogatására. Az ugyanakkor közel sem magától értetődő, hogy Peking meddig hajlandó belevonódni az egyre jelentősebb globális konfliktusba Oroszország oldalán. A háború első öt napja alapján Peking leginkább egyensúlyozni próbál, és úgy akar kiállni az oroszok mellett, hogy közben ne sérüljenek a nyugati gazdasági kapcsolatai sem. Sokat idézett példa, hogy amikor pénteken összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy elítélje az orosz inváziót, Kína tartózkodott. Ez az elemzések szerint egyszerre kelthetett meglepetést a nyugati országokban, de okozhatott kellemetlen pillanatokat Moszkvában is. A háború kitörésekor látványos volt, hogy Peking nem akarta nyíltan kritizálni az orosz agressziót. A Supchina összefoglalója alapján a Kínai Kommunista Párt már a Krím orosz megszállása óta igyekezett elkerülni, hogy Ukrajna helyzetét kommentálja, és az elmúlt napokban sem használta a kínai külügy az invázió kifejezést. Február elején Hszi két év után először találkozott személyesen külföldi vezetővel: Putyint fogadta Pekingben, és a találkozó után kiadott közös nyilatkozat hangsúlyozta, hogy Peking támogatja Oroszország törekvését, hogy hosszútávú, nemzetközi szerződés által meghatározott biztonsági garanciákat kapjon Európától. Ez gyakorlatilag azt az igényt jelentette, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább keletre, és így Putyin kevéssel az invázió előtt komoly támogatást kapott fontos célja eléréséhez.A Supchina összefoglalója felidézi, hogy a közös nyilatkozat nyilvánosságra kerülése után a kínaiak megpróbálták tompítani a történtek élét: a mai napig nem jelent meg a kínaiak részéről a szöveg angol nyelvű fordítása, és a kínai külügy több nyugati megnyilatkozásában is igyekezett visszavenni a február 4-ei szöveg súlyából, Vang Ji külügyminiszter pedig a müncheni Biztonságpolitikai Konferencián február 19-én ki is mondta, hogy Kína szerint minden ország szuverenitását, függetlenségét és területi egységét meg kell őrizni, és ez alól Ukrajna sem jelent kivételt. Azután viszont ebből a nyilatkozatból vett vissza Kína, és a külügyi szóvivő napokkal később ismét Washingtont vádolta a növekvő orosz-ukrán feszültségekért, Ji pedig még 24-én is azt mondta Szergej Lavrovnak, hogy megértik Oroszország jogos aggodalmait a biztonságpolitikai kérdésekben. Túllendülő hintapolitikaAz elemzés szerint Peking a nemzetközi közösségek felé egy három elemű stratégia alapján kommunikált: egyrészt az USA felelősségét hangsúlyozták, másrészt kiálltak Oroszország mellett, de a lehető legcsendesebben, amennyire feltétlenül muszáj volt, valamint igyekeztek minimalizálni az EU-hoz fűződő viszonyukat érő károkat. Ahogy válik egyre intenzívebbé a háború, úgy válik világossá, hogy ez utóbbi kettő egyre kevésbé lesz fenntartható egyszerre. Ugyanis ahogy kiderült, hogy Putyin nemcsak a két, részben már a szakadárok által ellenőrzött keleti megyét tervezi elfoglalni, hanem ostromot indít Kijev ellen is, a kínai diplomaták egyre komolyabb retorikai mutatványokba bonyolódtak bele, csak azért, hogy az oroszok, illetve a nyugati gazdasági partnerek felé is együttműködőnek tűnjenek. Ezt a hozzáállást nevezte „oroszbarát semlegességnek” Evan Medeiros, a Georgetown Egyetem kutatója, aki korábban Barack Obama elnök tanácsadója volt. Medeiros a Financial Timesnak beszélt arról, hogy Kína egy stratégiai trilemmába keveredett, melyben az orosz szövetség, a nyugati gazdasági kapcsolatok mellett az is szempontjuk lehet, hogy nyilatkozataik ne mondjanak ellent a kínai külpolitika fontos alapelveinek, például annak, hogy minden ország szuverenitása sérthetetlen. Ez egy olyan alapelv, amit Peking nagyon gyakran szeret hangoztatni, főleg amikor az Egyesült Államok külföldi beavatkozásaival szemben határozzák meg külpolitikájukat. Személyes szövetségAz egyik fontos kérdés persze az, hogy kitart-e Peking támogatása akkor is, ahogy Putyin háborúja egyre nagyobb és véresebb lesz Európában, és egyre komolyabb nemzetközi ellenlépéseket provokál. Az sem világos, hogy Hszi mennyit tudhatott Putyin valódi szándékáról. A hírszerzési információk nyilván Pekingben is rendelkezésre álltak az orosz csapatösszevonásokról, de a kínai állami média még pár nappal a támadás kezdete előtt is az amerikaiakat gúnyolta, amiért közelgő orosz invázióról beszéltek. Ennek ellenére valószínű, hogy Putyin többet is elárult előre Hszinek. Ezt gondolja például a vlagyivosztoki Távol-keleti Szövetségi Egyetem kutatója, Artjom Lukin, aki a brit lapnak arról beszélt, hogy a két vezető között szinte már személyes szövetség alakult ki, Hszi személyes sértésként élte volna meg, ha Putyin nem tájékoztatja előre a terveiről. Lukin szerint arra is lehet számítani, hogy egyes szankciók hatását Peking segíthet tompítani. A héten a kínaiak már enyhítették is az orosz gabona importjára vonatkozó feltételeket, vélhetően készülve arra, hogy a nyugati szankciók miatt az oroszoknak hamarosan új felvevőpiacokra lehet szükségük. A Financial Times elemzése szerint Washingtonban azzal számolhatnak, hogy a kínai támogatást azzal lehet visszafogni, ha jóval költségesebbé válik majd az oroszok melletti kiállás. Ha például az oroszok kínai bankokon keresztül kerülnék ki a pénzügyi szankciókat, akkor e kínai bankok dollárpiachoz való hozzáférésének költségeit lenne érdemes növelni, mondta egy elemző a lapnak. Gyakran felmerülő vélemény, hogy a nyugati pénzügyi szankciók következtében Moszkva még inkább rá fog szorulni Peking támogatására, és ahogy szorulnak majd ki az orosz pénzintézetek és vállalatok a nyugati piacokról, úgy lesznek kénytelenek egyre inkább kínai tőke után nézni. A két ország 2019 óta törekszik arra, hogy ne dolláralapon folyjon közöttük a kereskedelem, és Kína hosszabbtávú gazdasági tervei épp e dollárutáni nemzetközi globális gazdaság megteremtéséről szólnak. De a hosszútávú tervek előtt ott vannak a rövidtávúak: Hszi az idei őszi pártkongresszuson tervezi megkezdeni történelmi, harmadik ciklusát, a zavartalan kongresszushoz viszont masszív gazdasági növekedésre lenne szükség, amihez meg zavartalan nyugati piacokra. Az Ukrajna elleni orosz háború nyomán viszont egyelőre mindent látni, csak zavartalan piacokat nem: meredeken emelkedő nyersanyag- és energiaárakkal, illetve még magasabb inflációval számol most mindenki, ez pedig hatással lehet az eleve nehéz helyzetben lévő kínai gazdaságra is. Ez nem hiányzottVang Ji külügyminiszter a hétvégén mindenesetre jelezte, hogy Kína nem ért egyet a gazdasági szankciós politikával, mivel a szankciók nem megoldják a problémákat, hanem csak újakat teremtenek. Ji szombaton a német külügyminiszterrel, Annalena Baerbockkal beszélt telefonon, és ekkor mondta el, hogy szerinte a szankciók következtében mindenki veszít, ráadásul akadályozzák a politikai megoldások létrejöttét is. Ugyanakkor Ji azt ígérte, hogy Kína továbbra is konstruktív szerepet fog betölteni a béke megteremtése érdekében. Abban a legtöbb nyugati elemző egyetért, hogy Kínának nem hiányzott ez a konfliktus: ahogy az amerikai thinktank, a Carnegie Endowment for International Peace alelnöke, Evan Feigenbaum írta elemzésében, mivel Kína minden bizonnyal képtelen lesz egyszerre fenntartani az összes célját (szoros kapcsolat Moszkvával, fenntartani a „területi integritás” és a nem-beavatkozás alapelveit a külpolitikában, és minimális károkkal megúszni a nyugati szankciókat), ezért idővel döntenie kell arról, hogy mit engedjen el ezek közül. Feigenbaum arra számít, hogy a kínai külpolitikát évtizedek óta meghatározó alapelvek fognak majd veszíteni a geopolitikai és gazdasági érdekekkel szemben, de ennek is nagy jelentősége lehet Kína közeljövője szempontjából. Az elemzés szerint a nyugati országok és Peking viszonyát alapvetően meghatározza majd középtávon, hogy a kínaiak meddig és hogyan tartanak ki Moszkva mellett. Messzemenő következtetést még persze nem érdemes levonni belőle, de a kínai álláspont változását jelezheti, hogy a külügyi szóvivő Vang Ven-ping ugyan Oroszország említése nélkül, de hétfőn már arról beszélt, hogy egyetlen nemzetközi szereplő sem sértheti meg felelőtlenül más országok szuverenitását és biztonságát csak azért, hogy saját katonai főlényét és biztonságát biztosítsa. Ji külügyminiszter meg kevéssel korábban azt közölte, hogy Oroszország és Kína stratégiai partnerek ugyan, de nem szövetségesek.