A szarajevói maraton egyszeri kaland volt – mondja a tízéves hosszútávfutó fiú édesapja

Elolvasom a forrásnál · 444 ↗ Link másolása
Heves vitát robbantott a mindössze tízéves Lóci esete: a fiú 36 fokban futotta le a szarajevói maratont. Az internet népe hetek óta savazza a kisfiú szüleit, akik „Lóci és Olivér megcsinálja” című Facebook-oldalukon számolnak be gyerekeik sportteljesítményeiről. Csontos Imre futóedző feljelentést is tett a rendőrségen a szülők ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. Lóci édesapja, Horváth Attila sokáig nem reagált az őt ért támadásokra, most viszont interjút adott a 444-nek, de megkérdeztük a vita többi résztvevőjét, és más futóedzőket is, hogy mit gondolnak az ügyről. „Lóci fejlődő humorérzékét csillogtatja, amikor előadja, hogy ez volt élete legszarabb maratoni futóideje. De hamarosan összeáll neki egy fontosabb képlet is, méréseken alapuló tapasztalat, a hosszútávfutók relativitás-elmélete, amikor szó szerint a következő tanulságot vonja le: Most jöttem rá, hogy egy félmaratont mennyire könnyű lefutni” – áll abban a posztban, ami felkorbácsolta a hangulatot az elmúlt hetekben.A „Lóci és Olivér megcsinálja” nevű Facebook-oldalt a két fiú apja, Horváth Attila hozta létre, hogy beszámoljon a gyerekek sportteljesítményéről, versenyeiről. A két fiú egyébként nem csak fut, hanem versenyszerűen birkózik is.Az oldal utolsó posztja július 5-i, a címe 42, ami nyilvánvalóan a maratoni távra (42 km) utal: a mindössze tízéves Lóci lefutotta Szarajevóban, ráadásul 36 fokban. Egy olvasó hívta fel a 444 figyelmét a posztra, és miután beszámoltunk a kisfiú teljesítményéről, nem csak a laikusok indítottak kommentáradatot az írás alatt, de több futóedző és más szakmabeli is megszólalt a témában. Csontos Imre futóedző még feljelentést is tett a gyerekek szülei ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. A kritikusok már nem csak a szarajevói maraton lefutását, hanem azt is kifogásolják, ahogy a gyerekek élnek vagy hogy mennyit sportolnak.A leggyakoribb vádak a következők:Európában 18 év alattiak nem futhatnak maratont, ezért a szülők Szarajevóig mentek, hogy a gyerekkel 42 kilométert futtassanak; a szülők hajcsárok, a gyerekek nem is akarják; elveszik a gyerekek gyerekkorát, nincs szabadidejük; minden hétvégén versenyeznek, olykor 4 versenyen is részt vesznek; nyerészkedésből posztolnak róluk, a gyerekekkel hakniznak; a szülők saját, meg nem valósított vágyaikat akarják kiélni a gyerekekben; a gyerekeknek nincs szabad akaratuk; a gyerekek nem boldogok; tönkreteszik az egészségüket. Horváth Attila a számtalan sajtómegkeresés ellenére ezidáig nem szólalt meg, a család nyugalma érdekében. A 444-nek azért adott interjút, hogy a vádpontokkal szemben tisztázhassák magukat.A szarajevói maratonA kritikák túlnyomó többsége a szarajevói maraton körül forgott, pontosabban , hogy jó-e egy tízéves gyereknek, ha lefut 42 kilométert 36 fokban?„Amikor először meghallottam ezt a történetet, akkor két dolog jutott eszembe. Egyrészt az, hogy le a kalappal a kissrác előtt, mert ez a teljesítmény bárkitől nagyon dolog lenne, pláne egy tízévestől, pláne 36 fokban. A másik gondolatom viszont az volt, hogy: ilyen hülyeséget! – mondja Fülöp Tibor, sporttudományi tanácsadó, állóképességi szakember.Fülöp szerint tízévesen nem szabad maratont futni, mert a gyerek szervezete nincs erre felkészülve, és bár most nem történt belőle baj, de máskor történhet, és az extrém teljesítmények túl korai hajszolásának beláthatatlanok lehetnek a következményei.„Szerintem ez edzéselméleti szempontból sem szerencsés, mert ha már 10 évesen maratont fut, akkor mit fog később? Hiába örül a gyerek a maratonnak, a szülőknek kell felelősséggel lenniük” - magyarázza Fülöp.A szakember úgy látja, hogy az is aggályos, hogy a gyereket a szülő edzi és nem egy futóedző, mert egy edzőnek van megfelelő tudása ahhoz, hogy meg tudja ítélni, meddig lehet egy gyerek határait feszegetni. Erre vannak azok az edzői módszerek mint a hosszútávú teljesítmény felépítése, a tehetséggondozás, az a stratégia, ami alapján elviszik a gyereket odáig, hogy nagyobb távokat tudjon biztonságosan futni.Berendi Antal, a Csömöri Sport Atlétika Szakosztályának vezetője is hasonlóan vélekedik. Szerinte egy ilyen korú gyereknek még csak az ügyességét, a koordinációját kéne fejlesztenie, és maximum pár kilométert futnia. „Egy tízéves gyerek pár száz métertől kezdve maximum 3-4 kilométert futhat. Még egy 13 éves gyerek is csak maximum 6 kilométert betonon. Szerintem ez szülői felelőtlenség, mert tönkremennek a gyerek izületei ekkora távon” – mondja Berendi.Berendi szerint egy tízéves gyerek még nem tudja felismerni a saját teljesítőképességeinek határát, nem tudja hol váltson iramot, nem tud felépíteni egy taktikát ilyen hosszú futásra. Ez csak később alakul ki. Ráadásul Berendi úgy látja, hogy ilyen kicsi korban mindennek még semmi köze a tehetséghez, mert az nem jön ki nyolc-tízéves korban. „Az a körülmény, hogy a velünk szemben megjelenő kritikákra nem reagálunk nyilvánosan, még nem jelenti azt, hogy csípőből elutasítanánk. Vannak olyan észrevételek, amelyekkel egyetértünk. Mi is tudjuk, hogy a maraton nem gyerektáv, és ha azt rendszeresen futná egy kiskorú, akkor az milyen veszélyekkel járna az egészségére nézve. Tudjuk, hogy nagy melegben futni nem éppen szerencsés dolog. A mi esetünkben azonban, nem győzzük hangsúlyozni, egy egyszeri kalandról volt szó, Lóci sportpályájának egy kiugró és emlékezetes állomásáról, aminek nem lesz folytatása. Nem fogunk maratonokra, ultratávokra járni. De úgy gondoljuk, ez az egyszeri eset bizonyára nem jár majd maradandó károsodással, és a maratonjából összességében többet profitál majd hosszútávon, mert a megszerzett tapasztalatok gazdagítani fogják az életét” – szögezi le rögtön az elején Horváth Attila, Lóci apja.Horváth vissazutasítja a vádat, miszerint azért mentek volna Szarajevóba, hogy az európai 18-as korhatárt kijátsszák.„A nyaralásainkat rendszeresen összekötjük valamilyen sportolási lehetőséggel. Keressük a futóversenyeket, amelyeken a gyerekek mindig szívesen vesznek részt. Olivér születésnapja nyáron van, és hónapokkal korábban felmerült egy félmaraton feltételes lehetősége, azonban ezt a gyerek sérülése miatt természetesen elvetettük. Gyógyulása után azonban az öt kilométeres távra bátran beneveztük, és ha a rendezők Lóci számára is ezt a távot engedték volna, mi akkor is Szarajevóba megyünk, és mindkét gyerekünk ezen indult volna” – mondja Horváth.A kritikusok közül sokan azt is megkérdőjelezik, hogy a tízéves kisfiúnak egyáltalán lett volna-e választási lehetősége, a táv bármely pontján mondhatta-e volna azt, hogy neki ennyi elég.„A mi gyerekeink önfejűek és makacsok, ezért nem igaz, hogy a szülőknek való megfelelési kényszer hajtja őket. Ők maguk miatt szeretnek futni, és azért, mert örülnek annak, ha jó a teljesítményük, érmet nyernek. Ha Lóci Szarajevóban azt mondja tíz kilométer után, hogy feladja, akkor is ugyanolyan büszke lettem volna rá. Ha Lócin a fáradtságon kívül bármilyen baj jelét látom a futás alatt, akárhol tartottunk volna, azonnal feladjuk a versenyt. Pontosan úgy, ahogy más, rövidebb távú versenyein is megtenném. Szerencsére, ilyesmit nem tapasztaltunk" – magyarázza Horváth.Az apa azt mondja, hogy a szarajevói maratonnak abban a reményben vágtak neki, hogy bárhogy is sikerül, a gyereknek nagyobb lesz az önbecsülése, és az élet más területein is fogja tudni kamatoztatni az ott szerzett tapasztalatait, kitartását.Nem egyedi jelenség„Nem egyedi jelenség, hogy fiatalon képes valaki ilyen nagy teljesítményre. Péter Dávid mindössze 12 éves volt, amikor lefutotta a Rockenbauer 130-at. Ettől nem kell félni, ez nem ördögtől való dolog” – mondja Kimmel Péter, aki már legalább 200 futóversenyt és teljesítménytúrát rendezett, valamint maga is több mint ötszáz maratonon részt vett.Kimmel azt mondja, hogy egyáltalán nem ritka, hogy 18 év alattiak részt vesznek nagy teljesítménytúrákon, előfordul, hogy meghamisítják a nevezési lapot, vagy egyszerűen nevezés nélkül teszik meg a távot. Kimmel egyszer egy 85 kilométeres szintemelkedős futóversenyt szervezett, amikor egy 18 év alatti román lány edzője felhívta, hogy indulhat-e a versenyen. Azt válaszolta nekik, hogy nem szokta ellenőrizni a korhatárt, a lány elindult a versenyen és teljesítette is. „Furcsának tartom azokat a kritikákat, ami szerint Lóci szülői kényszerítés miatt futotta le a maratont. Ilyen nincs, hogy egy gyerek kényszerből csinál meg egy ekkora távot, ha elfárad, megáll, és traktorral sem lehet tovább húzni. Úgy látom, hogy olyan emberek szállnak bele a Lóci szüleibe, akik egyáltalán nem ismerik ezt a sportot” – mondja.Kimmel szerint egy edzésben lévő gyereknek pár kilométer meg se kottyan, és erről egyébként sincsennek kutatások, hogy nagy túlterhelés pontosan milyen következményekkel jár. Szerinte az ilyen hosszú távú futások kifizetődőek a gyerek életében, mert úgy fogja érezni, hogy semmi sem lehetetlen, és hatalmas élménnyel is gazdagodott. A feljelentésCsontos Imre futóedző viszont másképp látta a dolgokat, ezért feljelentést tett Lóci szülei ellen, de nem csak a maraton miatt. Csontos egy 24 oldalas dokumentumot adott be a BRFK-nak, amelyben több idézet is szerepel a Lóci és Olivér megcsinálja oldalról.„Egy ráckevei futóversenyen láttam először a kisfiút és az édesapját. Arra gondoltam, hogy mi az istent keres itt? Akkor még nem tettem feljelentést, de amikor szembejött a szarajevói maratonról a cikk, eldöntöttem, hogy feljelentést teszek” - mondja Csontos a 444-nek.Csontos a blog többi bejegyzését is átböngészve arra jutott, hogy „tudatos és rendszeres magatartással veszélyeztetik a gyerek lelki és fizikai épségét”. A dokumentumhoz a Lóciról készült felvételek, fotók és blogbejegyzések alapján egy pszichológussal is egyeztetett.Csontos a feljelentésről szóló posztjában több mindent kifogásolt Lóci szüleivel kapcsolatban. Említette például, hogy a gyerekeket betegen is elviszik versenyre, egy-egy hétvégén négy versenyen is elindítják a gyerekeket, minden nap edzésük van, nevezéseket hamisítanak, és kizsigerelik a gyerekeket azzal, hogy a médiában mutogatják őket.Csontos szerint ha az ügy eljut a bíróságra, és Lóci apját elítélik, akkor 1-től 5 évig terjedő felfüggesztett börtönbüntetést is kaphat. Azonban ő inkább azt reméli, hogy a bíróság csak figyelmezteti Horváth Attilát, esetleg enyhébb büntetést, például közmunkát kap, a gyámügy és a családsegítő szolgáltatások pedig rendszeresen ránéznek a gyerekekre, hogy minden rendben van-e.Horváth azt mondja, hogy nagyon rosszul érintette őket a feljelentés, és elmondása szerint rögtön felkereste a feljelentőt, hogy beszéljék meg. Csontos először elfogadta a meghívást, aztán új időpontot és helyszínt javasolt, de a találkozó végül nem jött össze. És noha Lóci szülei próbálták óvni a gyereket attól, hogy megtudja, mi zajlik körülötte, egy birkózóedzésről mégis sírva ment haza, mert a csapattársai elmondták neki, hogy beperelték az apját.„A gyerekek a hírre pánikba estek, Lóci elsírta magát az öltözőben, és kétségbeesetten érkeztek haza. Kijelentették, hogy nem akarnak többet futni és edzésre járni sem szeretnének, mert félnek. Az ő szintjükön próbáltuk elmagyarázni, hogy mi történik, de nem sikerült megnyugtatni őket. A gyerekeink egymás közt a feljelentésről beszélgetnek, este csak a szüleik mellett akarnak elaludni. A feljelentéssel az egész családunk élete felborult” – meséli Horváth.Ahogy indultHorváth szerint a feljelentő a blog összefüggéseiből ragadott ki részleteket, és értelmezett félre mondatokat, ez alapján állt elő a vádakkal. Szerinte így a család életét kritizáló kommentelők alapvetően félreértésekre és téves feltételezésekre építettek, és alkottak maguknak torz képet.Horváth szerint Lóci és Olivér a szülői példa mitt kezdett sportolni. Horváth és felesége mindig is aktívan sportoltak, a gyerekek születésük óta ezt látták, és aztán ők is elkezdtek a szülőkkel együtt „futkorászni.” A fiúk gyorsan beleügyesedtek, 5-6 évesen „már minden probléma nélkül futottak”, de egyáltalán nem a futás volt a lényeg.„Birkózóedzők figyeltek fel Lócira és Olivérre az óvodában. Lócit felvették egy iskola sportosztályába, ide jár öt éve és birkózik. Mindkét gyerek a birkózó szakosztály igazolt versenyzője, ahol heti 3-4 edzést írnak nekik elő, és évi 30-40 versenyt tartanak ideálisnak” – magyarázza Horváth.A komolyabb futás úgy jött a képbe, hogy a koronavírus járvány alatt elmaradtak a birkózóedzések, és a család elhatározta, hogy megpróbálja a felszabaduló időt a gyerekek javára hasznosítani. Az egészség és a kondíció megőrzése érdekében a futás napirenden maradt. A koronavírus után gazdasági okok miatt még kevés birkózó versenyt rendeztek, ezért is maradt a futás, illetve a futóversenyek. Horváth elmondása szerint a birkózóedzők, bár furcsállják, de végső soron örülnek annak, hogy az edzések mellett a fiúk a hétvégéken futni szoktak.„Nagyon figyelünk arra, hogy ez ne legyen sok nekik. A futás például tud unalmas lenni, ezért sokszor ügyességi feladatokkal, OCR-rel, akadályfutással színesítjük. Ha pedig nincs edzés, akkor kimegyünk velük focizni, tollasozni, pingpongozni. Ez nem kényszer a gyerekek számára, ők igénylik, és élvezik a másfajta kihívásokat. Ezek családi programok, amiket szeretünk, de innen jöhetett az a hamis kép, hogy mi kizsigereljük őket” - mondja Horváth.Horváth szerint a bírálók azt a következtetést is tévesen vonták le, hogy a gyerekeket akkor is kényszerítik futni a futóversenyeken, ha ők nem is akarnak futni.„Egy futóverseny nevezési díja az egész családnak 40-50 ezer forintba kerül, ezért igen, marhára nem örülök, amikor az egyik gyerek kitalálja, hogy ő mégsem akar futni. De azt mondom neki, hogy nem baj, elmegyünk és majd apa fut helyetted. Viszont a gyerekeimet ismerő szülőként azért berakom a futócuccát, hátha mégis kedvet kap, és lám, pont ez történik. Ha bármelyik gyerekünknek mégsem volna kedve futni a helyszínen, akkor senki nem tudná rávenni őket az indulásra. Ahhoz ők túlságosan makacsok. Véleményem szerint ez azért messze van a kényszerítéstől.” - magyarázza.Szerinte sok kritizáló, köztük a maga a feljelentő sem érti az iróniát, amivel a blogjára ír, ezért is értik félre ezeket a bejegyzéseket.„Például, éppen a feljelentő volt az, aki kritizálta, hogy a gyerekeket a birkózó versenyek előtt fogyasztásra kényszerítjük, miközben nem vette észre, hogy a posztunk éppen arról szól, hogy magunk is mennyire elítéljük ezt a sportági szokást kisgyerekkorban. Más alkalommal a feljelentő azzal vádol minket, hogy a nevezési díj bukása miatt kényszerítjük az »aktív tünetekkel« beteg, egyébként csak a szerpentines út miatt enyhén émelygő kisgyereket a versenyzésre, miközben az is szerepel a bejegyzésben, hogy a gyerek majd eldönti, akar-e indulni” – mondja Horváth.Szokatlan, amit csinálunk„Elsősorban nem a gyerekek sikereinek kidomborítása miatt csináljuk ezt az oldalt, hanem arról akar szólni ez az egész, hogy megmutassunk, hogy a gyerekeink életében hogyan tükröződik a sporttudatosságra nevelés, és mennyi örömforrást tartogat egy aktív, élménygazdag élet. Sose gondoltam volna, hogy ebből az jön, hogy apa egy terrorista zsarnok” – magyarázza Horváth, akivisszautasítja azt a vádat, hogy a gyerekek sikerén akarnak nyerészkedni, és ezért hozta létre a Facebook-oldalt.Azt vallja, hogy a gyerekek élvezzék a sportolás intenzív örömét és a mély tapasztalatokat. A saját sorsukról később maguk fognak dönteni, a szüleik azonban bármilyen döntésüket nemcsak tudomásul veszik, hanem támogatják is gyerekeiket. Az apa elmondása szerint Lóciék a szüleikre akkor is számíthatnak, ha holnaptól minden sportbéli kihívástól elfordulnak, helyette majd akkor kártyáznak és kirándulnak.„A gyerekek kiskoruk óta imádják a sportot, ilyen magazinokat olvasgatnak, ilyen tévéműsorokat néznek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne néznének mesét is, vagy ne játszanának, mint bármelyik másik gyerek. A mi lakásunk nem egy versenyistálló, nem élsportolókat nevelünk, ha akarják bármikor abbahagyhatják, mi csak az alapelvet tanítjuk meg, hogy a sport fontos és jó” – magyarázza az apa.Azt a vádat is visszautasítja, hogy a gyerekeknek minden nap edzésük lenne, és egyáltalán nem maradna idejük pihenésre, regenerálódásra. Még akkor sincs minden nap edzés, amikor versenyidőszak van. „Fájdalom, de ez az oldalunkról nem derül ki, mert erről nem posztolok, nem számolok be a pihenőidőről.” Arra is kitér, hogy azok a hétvégék, amelyekre több verseny is jutott, bár kétségtelenül nem átlagos gyerekprogramok, de „különösebben veszélyük nincs.” Szerinte bár egy-egy falusi focipálya körbefutása tűnhet úgy, mint valami bizonyíték a gyerekek kizsigerelésére, gyakorlatilag azonban nem jelent nagy megterhelést az edzésben lévő gyerekek számára. Azzal a kritikával sem ért egyet, hogy a rengeteg sport tönkreteszi a fiúk gyerekkorát, mert szerinte pont ez teszi teljessé. Ahogy szerinte az sem igaz, hogy a fiúkkal a saját be nem teljesült álmaikat akarják megvalósítani, ugyanis az ő álmaik beteljesültek, nem akartak olimpikonok lenni, és Horváth a saját bevallása szerint a mai napig nem érti teljesen a birkózás szabályait sem. Ahogy a gyerekek felé sincs semmilyen teljesítményelvárás vagy érzelmi zsarolás.„Úgy gondoljuk, hogy amit csinálunk, az lehet, hogy szokatlan, de abban a hitben csináljuk, hogy a gyerekek számára ez hasznos. Az ezzel kapcsolatos visszajelzéseiket pedig folyamatosan figyeljük, és jelenleg minden reakciójuk és válaszuk alapján azt tudom mondani, hogy jól érzik magukat a bőrükben” – szögezi le.Horváth azt mondja, hogy azzal is tisztában vannak, hogy mint minden sportnak, a futásnak is vannak egészségügyi kockázatai, ugyanakkor szerintük több a sport pozitív hozadéka, mint a negatív.„Természetesen van egy jelzőrendszer is, ami folyamatosan figyeli a gyerekek egészségügyi állapotát, hogy mit bírnak és mit nem. Orvosok, pedagógusok és edzők felügyelete alatt állnak, és egyikük sem mondta még soha, hogy túl sokat sportolnának” – mondja.Azt mondja, hogy természetesen „a gyerekek akarata sem korlátlan”, bár sok őrültségüket támogatják, de végig ott vannak mellettük, és bármikor készek leállítani őket.„Ha viszont odajön hozzám Lóci, hogy fekvőzni akar, vagy valamelyik nap például azt mondta, hogy menjünk konditerembe, akkor nem fogom azt mondani, hogy ne. Megengedők, de támogatók vagyunk.”Horváth szerint arról viszont teljes mértékben a fiúk fognak dönteni, hogy az életük során milyen szinten akarják űzni a sportot, vagy milyen sportágat választanak. Horváth azt mondja, hogy akkor lenne csak csalódott, ha teljesen felhagynának a mozgással és egész nap csak számítógépeznének. De pillanatnyilag nem tartják valószínűnek, hogy a gyerekeink minden szinten kizárnák az életükből a sportot a későbbiekben.„Úgy gondoljuk, ebben a tekintetben elsősorban éppen nem miattunk, hanem az elkényelmesedett, esetleg kallódó kortársaikért kellene a széles közvéleménynek a mostanihoz hasonló vehemenciával aggódnia” – válaszolja Horváth.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció