A két legbiztosabb jele annak, hogy megingott a nagyhatalmi státuszod:Miközben a befolyási övezeted egyik felén egyre jobban belegabalyodsz egy néhány naposra tervezett, de már hónapok óta tartó háborúba, a másik végén egyszerre két helyen kezdődnek harcok. Az általad dominált biztonsági szervezet egyik tagállama egyszerűen lemondja a „Megbonthatatlan Barátság” néven tervezett közös hadgyakorlatot. Vlagyimir Putyin Oroszországával mindkettő megtörtént 2022 őszén. Miközben a februárban Ukrajna ellen indított orosz invázió egyik célja éppen a dicső szovjet birodalom régi fényének helyreállítása volt, Moszkva befolyása mára kisebb lett egykori birodalmában, mint Putyin két évtizedes uralma alatt bármikor. Az ukrajnai háborúból az egykori Szovjetunió tagállamaiban is ugyanazt a tanulságot vonták le, mint a világon mindenhol: Putyin Oroszországa egyáltalán nem olyan erős, mint amilyennek korábban gondolták. Se katonailag, se gazdaságilag, se politikailag. Amikor egy nagyhatalomról ez kiderül, törvényszerű, hogy befolyási övezetében megkezdődjön a helyezkedés, régi sérelmek törlesztése, új szövetségek keresése – akár a gyengülő nagyhatalom ellenében is. 2022 őszére az egykori szovjet erő annyira megkopott, hogy a gyakorlatilag orosz csatlóssá vált, területét és haderejét az Ukrajnát pusztító putyini hadigépezetnek átengedő Belaruszon kívül nem maradt olyan ex-szovjet tagállam, amely teljes mellszélességgel kiállnak Moszkva mellett. De még Minszkből sem ismerték el a Kelet-Ukrajnából kiszakított Luhanszk és Donyeck megyék Oroszországhoz csatolását. Háború itt, ott és amottMint ahogy nem ismerte el ezt a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (angol rövidítéssel CSTO) egyetlen tagja sem. A CSTO az egykori Szovjetunió romjain, annak leginkább oroszbarát tagállamaiból létrejött védelmi szervezet, amelynek ma Oroszország és Belarusz mellett Örményország, Kirgizisztán, Kazahsztán és Tádzsikisztán a tagjai. A CSTO októberben tartotta volna Megbonthatatlan Barátság nevű közös hadgyakorlatát, de ennek kirgizisztáni fordulóját a biskeki kormány egyszerűen lemondta.A kirigizek nem fűztek ahhoz magyarázatot, hogy miért nem rendezik meg végül a hadgyakorlatot, amin vendégként Szíria, Üzbegisztán és Szerbia is ott lett volna. De valószínű, hogy egyrészt szerepet játszott benne az, hogy Moszkvával ma bármilyen partnerség kínos, másrészt pedig szeptember közepén a tádzsik határon fegyveres konfliktus tört ki. A még Sztálin által szándékosan kuszán kijelölt határon rendszeresek a villongások, azonban szeptemberben a tádzsikok minden korábbinál agresszívabban lőtték Kirgizisztánt. A két oldalon összesen több mint 100 halott volt, mire néhány nap után sikerült fegyverszünetet kötni.A régióban a Szovjetunió felbomlása óta stabil diktatúra Tádzsikisztán szorosabb szövetsége az oroszoknak, mint a Moszkvából nézve túlságosan is demokratikus és rendre kormányt váltó Kirgizisztán. Eddig az oroszok képesek voltak féken tartani a két országot, a tádzsikok viszont, ahol éppen a dinasztikus utódlás kérdése is terítéken van, úgy érezhették, most egy kicsit erélyesebben is felléphetnek, amíg Moszkva figyelme és ereje máshol van lekötve.Szinte órára pontosan akkor, amikor a tádzsikok elkezdték lőni Kirgizisztánt, a volt Szovjetunió egy másik problémás peremvidékén, a Kaukázusban is fellángoltak a harcok. Igaz, az örmény-azeri összecsapások még a kirgiz-tádzsik összezördüléseknél is menetrendszerűbbek, de a szeptember közepi azeri támadás ennek ellenére is különleges volt, Miután a vitatott státuszú Hegyi Karabahért folytatott harcok 2020-as fordulója gyakorlatilag kiütéses azeri győzelemmel zárult, Ilhan Alijev azeri elnök és Nikol Pasinján örmény miniszterelnök Vlagyimir Putyin jelenlétében írták alá a tűzszüneti megállapodást. Az üzenet egyértelmű volt: a Kaukázusban a békét Oroszország garantálja, a régió sorsa Moszkva kezében van.Így amikor az azeri csapatok idén szeptemberben ismét átcsaptak örmény területre, az nyilvánvalóan az oroszoknak is szóló üzenet volt Alijev részéről: most megteheti. A CSTO egyébként, akárcsak a NATO, elvileg garantálja, hogy valamennyi tagállam segítségére siet egy külső erő által megtámadott tagnak, de ezt az oroszok az azeri-örmény relációban soha nem tartották be, és soha nem siettek az örmények segítségére. Hiába Pasinján kormánya elvileg a legszorosabb szövetségesük a bonyolult kaukázusi viszonyok közt, most sem érkezett semmilyen segítség az Ukrajnában lekötött oroszok felől. Semmi nem demonstrálta jobban Moszkva gyengeségét 2022 őszén, mint hogy az aktuális örmény-azeri összecsapások után már nem Vlagyimir Putyin, hanem Emmanuel Macron francia elnök és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ültek látványosan fehér asztalhoz Alijevvel és Pasinjánnal. Mindezt néhány nappal azután, hogy Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház külpolitikai ügyekben nagyon aktív elnöke Jerevánba látogatott, támogatásáról biztosítani az örményeket. A szándék az oroszok befolyásának a csökkentésére a régióban egyértelmű, az EU konkrétan civil missziót tervez küldeni az örmény-azeri határra.Felemelt kínai mutatóujjBármennyire is fontos az oroszoknak stratégiailag az örmények vagy a kirgizek szövetsége, a két relatíve kis ország súlya eltörpül a szintén CSTO-tag Kazahsztánhoz képest. Arról, hogy a hatalmas, relatíve fejlett ország az ukrajnai invázió után látványosan elkezdett távolodni Moszkvától, már szeptember elején részletesen írtunk. Tokajev kazah elnök pozíciója olyan erős, hogy még Putyin jelenlétében is látványosan szembement az orosz érdekekkel, és egy szentpétervári fórumon a szemébe mondta, hogy a kazahok nem ismerik el az azóta Oroszországhoz csatolt Donyeck és Luhanszk függetlenségét. A nyersanyagokban is gazdag Kazahsztán évek óta sikeresen egyensúlyoz a vele határos két nagyhatalom, Kína és Oroszország között, de eddig azért inkább az utóbbi érdekszférájához sorolták, már csak a közös szovjet múlt miatt is. Az ukrajnai invázió óta azonban nem csak a kazahok távolodtak el Moszkvától, hanem Peking is tett annak érdekében, hogy közelebb húzza magához a hatalmas közép-ázsiai országot. Szeptember közepén az üzbegisztáni Szamarkandban tartotta aktuális csúcstalálkozóját a Sanghaji Együttműködési Szervezet. Az alapvetően a kínai külpolitikai érdekek regionális érvényesítésére létrehozott szervezet ülésén Hszi Csin-ping kínai elnök többek közt arról is beszélt, hogy „Kína határozottan támogatja Kazasztánt függetlensége, szuverenitása és területi integritása védelmében”. Hogy ki ellen, arról nem volt szó, de nyilvánvaló, hogy melyik az a nagyhatalom a környéken, amely ellen védelemre lehet szükség. Az pedig, hogy a kínaiak akár az ő ellenükben is szavatolnák Kazahsztán biztonságát, mindenképpen jelzésértékű.Régi seriff, új seriffMegbízható seriffje még Oroszország Eurázsiának? – tette fel a kérdést a The Diplomat szeptember végi cikke. A cikkben is kifejtett válasz erre most az, hogy nem. Azonban az orosz hatalom gyengülése nem jelenti azt, hogy új seriff kerülne a helyére.Ahogy a szerző kiemeli, a Közép-Ázsiában aktív Kína a saját külpolitikai doktrínájának megfelelően a maga érdekeinek védelmén kívül mással nem igazán foglalkozik, a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagországai közötti konfliktusok megoldásával pedig végképp nem. A kulturális-nyelvi kapcsolatokat kihasználó, folyamatosan erősödő törökök mind a Kaukázusban (Azerbajdzsánt támogatva), mind Közép-Ázsiában egyre komolyabb szerephez jutnak, de magukban nyilván nem elég erősek ahhoz a feladathoz, amiről most kiderült, hogy már az oroszoknak is sok.Ahogy Macron és Pelosi mozgolódásából kiderült, a nyugati hatalmak is szívesen benyomulnának az oroszok által hátrahagyott űrbe, amire elsősorban a Kaukázusban van esélyük. De abban a törökök, a kínaiak, a nyugati hatalmak és a természetesen még mindig befolyásos oroszok érdekei megegyeznek, hogy mind a Kaukázusban, mind Közép-Ázsiában a nyugalomban érdekeltek egy olyan korszakban, amikor már az ukrajnai helyzet is olyan közel sodorta a világot valamilyen globális katasztrófához, mint régóta semmi.Ez pedig azoknak a helyi erős embereknek a malmára hajtja a vizet, akik évtizedek óta bizonyítják, hogy brutális módszereikkel garantálni tudják a rendet a maguk portáján. Az azeri Alijevtől a tádzsik diktátor Emomali Rahmonig erősödő alkupozícióban várhatják az oroszok helyét átvenni igyekvő kérőiket.