Amikor Orbánt magára hagyta a Fidesz

Elolvasom a forrásnál · 444 ↗ Link másolása
2006 nyarán, két egymást követő választási vereség után Orbán Viktor politikai pályafutása kis híján megfeneklett. Valóságos mentőövként érkezett számára az őszödi beszéd. Azzal őrizhette meg vezető pozícióját a jobboldalon, ha az események forradalmi hangulatba torkollanak, ezért alaposan rákészült a beszéd kiszivárgására. A Fidesz elnöksége viszont nem akarta végsőkig feszíteni a húrt, és végül kevésen múlt, hogy vezetőjük ellen forduljanak. A cikket a 444 kiadásában megjelent Győzelmi kényszer egyes fejezeteinek szerkesztett és rövidített részleteiből állítottuk össze. 2006. június 8-án – alig 24 órával azelőtt, hogy a Németország–Costa Rica meccsel elkezdődött volna a németországi labdarúgó-világbajnokság –, a kormányprogram parlamenti vitáján Veres János, a második Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere nyilvánosan elismerte, hogy a választások előtt megtiltotta bizonyos gazdasági adatok közlését. A célja az volt, és ezt nem is titkolta, hogy a nagyközönség ne értesülhessen a költségvetési hiány tényleges mértékéről. 1500 milliárdos, a GDP arányában 4,7 százalékos hiánnyal számolt 2006-ra a kormány eredetileg. A kormányprogram vitájában ehhez képest az derült ki, hogy további 1000 milliárdos lyuk tátong a költségvetésen, így a nyugdíjkorrekciót is hozzászámolva a hiányszám 9,4 százalékra rúgott. Ez már nem csak az eredeti várakozásokhoz képest festett lesújtó képet: a Fitch Ratings hitelminősítő szerint 2006-ban Magyarországon halmozódott fel a legnagyobb arányú költségvetési hiány az egész világon. Hiába állította Gyurcsány az ellenkezőjét még a két választási forduló között is, a kiigazítás elkerülhetetlen volt. A háztartási gáz átlagárát 30, a villamos energia árát 10-14 százalékkal emelték meg. Az áfa 15 százalékos kulcsát 20-ra emelték fel. Növelték az egészségbiztosítási és munkavállalói járulékterheket is, és ingatlanadó bevezetését tervezték. Tandíj-kötelezettséget vezettek be a felsőoktatásban, és az egészségügyi kormányzat belengette, hogy a jövőben vizitdíjat, a fekvőbeteg-ellátásért pedig ágydíjat szednének a betegektől. A forint azonnal mélyrepülésbe kezdett, a Budapesti Értéktőzsde 600 pontot zuhant, és több részvény kereskedését felfüggesztették. A Szonda adatai szerint májushoz képest egyetlen hónap alatt 9 százalékpontot esett a nagyobbik kormánypárt népszerűsége. A szakszervezetek vezetésével tüntetések kezdődtek a fővárosban. Ezrek vonultak az utcára, bal- és jobboldali civil szervezetekkel. A kormányt nem hatotta meg a néhány ezres tömeg: július 10-én elfogadta az Új egyensúly néven előterjesztett csomagot. Orbán Viktor, aki 2006 tavaszán sorozatban második választási vereségét szenvedte el, és politikai túlélése erősen kétségesnek látszott, a világbajnokság ideje alatt egyáltalán nem szólalt meg, sem a sajtóban, sem a parlamentben. Olybá tűnt, elvonul a nyilvánosság elől; és szokásához híven meccsnézéssel enyhíti a vereség fájdalmait. Valójában egy új tervet készített elő. Két hónap hallgatás után, július 22-én elutazott Tusnádfürdőre, hogy megtartsa szokásos nyári beszédét a szabadegyetemen, és azonnal támadásba lendült. Orbán ekkor már minden jel szerint pontosan ismerte az őszödi beszéd szövegét. Azokban a hetekben ez még titok volt, de később nem is tagadta, hogy pártjának a szöveg kiszivárogtatásában is szerepe volt: a Fidesz novemberi kongresszusán már büszkén vállalta, hogy „lelepleztük őket, lelepleztük a hazugságaikat; Magyarországot sikerült felébreszteni”. Miután 2014-ben az Alkotmányvédelmi Hivatal két titkosszolgálati jelentés részleteit nyilvánosságra hozta, Bayer Zsolt egykori pártalapító is elismerte, hogy a Fidesz szivárogtatta ki a beszédet. Kósa Lajos sem cáfolta, hogy ők juttatták el a felvételt a sajtóhoz.Két hónappal az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtt, 2006. július 22-én, Tusnádfürdőn Orbán meghirdette a hazugságkampányt: „Gyurcsány Ferenc a politikai hazugság hibájába esett. Most mást tesz, mint amit ígért. Politikai hazugságra nem lehet kormányzást építeni. Fontos lenne, hogy az emberek ne fogadják el, hogy politikai hazugságra kormányzást építenek.” Orbán szeptember 23-ra tüntetést hirdetett a „politikai hazugságok” ellen, Németh Zsolt, a párt külpolitikusa pedig ugyanitt Jó reggelt, Magyarország! címmel kiáltványt olvasott be, és arra kérte a párt tamogatóit, hogy aláírásaikkal csatlakozzanak az abban foglaltakhoz. „2006-ban, a rendszerváltoztatás óta először Magyarországon szervezett és nyílt politikai hazugság történt” – állt a tizenegy pontban megfogalmazott kiáltványban, amelyben összesen kilencszer szerepelt a politikai hazugság kifejezés. Következő szombaton a Kossuth Rádió Háttér című műsorában Orbán háromszor is elismételte, hogy az ország nem élhet hazugságban. Pár nappal később háromrészes cikksorozatot indított a Magyar Nemzetben Vízválasztó címmel arról, hogy miért káros egy országra, ha a politikai hazugságok behálózzák mindennapjait. Minden héten egyoldalas hirdetésben számolt be a Fidesz vezérelte napilap arról, hogy hányan csatlakoztak a politikai hazugság ellen született kiáltványhoz. Több mint nyolcszázezren írták alá az ívet az őszödi beszéd nyilvánosságra kerüléséig. Váratlan vendég az Üllői úton 2006. július 25-én éjjel az MLSZ licencbizottsága úgy döntött, hogy nem engedi rajthoz állni az első osztályban a Ferencváros labdarúgócsapatát. Százöt év után az ország legnépszerűbb klubja először volt kénytelen elhagyni a legmagasabb osztályt. Már a döntés előtti nap több száz ferencvárosi ultra jelent meg a klub székháza előtt, és tüntettek a vezetők ellen. A bizottság azért döntött a csapat kizárása mellett, mert a klub több mint négyszázmilliós adósságot halmozott fel, és semmilyen üzleti tervet nem tudott felmutatni arra, hogy miként konszolidálná pénzügyeit. Eleinte a drukkerek az aktuális és korábbi klubvezetőket hibáztatták: a Ferencvárosi Szurkolók Szövetsége közleményt is kiadott arról, hogy „az FTC-t a klub korábbi és jelenlegi vezetői juttatták ide. Őket terheli a felelősség – szinte kizárólagosan.”A székház előtt tüntető drukkerek a klub korábbi és jelenlegi elnökét, Furulyás Jánost és Ináncsy Miklóst pocskondiázták, aztán az indulatok új célpontot találtak maguknak. Néhány óra tombolás után a tömeg a Margitsziget felé vette az irányt, mert elterjedt a hír, hogy ott az úszó-Európa-bajnokság megnyitóján beszédet mond a miniszterelnök. A fradisták, akik hetekkel korábban még kizárólag a klubvezetésre fújtak, hirtelen Gyurcsányt is felelőssé tették a kizárásért. A rendőrök, a botránytól tartva, nem engedték az ultrákat a Hajós Alfréd uszoda közelébe.„Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!” – szólt először a később sok százszor felcsendülő kórus a kettes szektorból a Ferencváros történetének első másodosztályú bajnoki mérkőzésén. Ahogy arra számítani lehetett, megteltek a lelátók a Jászapáti elleni NB II.-es szezonnyitón. Megjelentek a futballélet és a Ferencváros ismerői és egykori játékosai is, Albert Flóriántól Kű Lajosig. Összekapaszkodott a Fradi-család. Tizennégyezer néző volt az Üllői úton augusztus 12-én. Kinn voltak az ultrák, kinn volt a komplett kettes szektor, a helyszínen szurkolt Kubatov Gábor, a Ferencváros törzsszurkolója, a Fidesz új pártigazgatója is. Az ultrák első pillanattól az utolsóig dühödt eksztázisban tomboltak. „Az ország már döntött: takarodjatok!” – hirdette a kettes szektor molinója. „Gyurcsány, melyik geci haverodnak szánod a két hektárunkat?” – tette fel a költői kérdést egy másik.Feltűnt a lelátón egy váratlan vendég is. A meccs még el sem kezdődött, amikor hangos morajlás futott át a nézőtéren, ami a Magyar Hírlap tudósítója szerint annak szólt, hogy a kettes szektor folyamatosan gyalázkodó tagjai közelében helyet foglalt Orbán Viktor és fia, Gáspár.Orbán, aki kormányzása idején az Újpestet tömte pénzzel, és szabadidejében a Vasas pályáján edzett, korábban soha nem mutatkozott nyilvánosan az Üllői úton. Hazai szektorban biztosan nem. De feltűnése váratlan volt azért is, mert a Felcsút SE igazolt játékosaként a szintén másodosztályú Felcsút–Pápa-meccsen kellett volna játékra jelentkeznie. Két nappal korábban, a csapat hivatalos fotózásán még részt vett, és nevezték is az első keretbe. A nyitófordulóban mégsem tartott a csapattal, pedig korábban soha nem hagyott volna ki egy ilyen alkalmat. Helyette a nagy ellenfél katlanjában fegyelmezetten végigülte a meccset. Így amikor a Fradi-szurkolók rákezdtek a „ki nem ugrál, szar újpesti” című örökzöld slágerre, és a stadion egy emberként ugrott talpra, Orbán inkább meghúzta magát a kettes szektor tövében, a Magyar Hírlap szerint „egykedvűen szotyizott tovább”. „Ami a Fradival történt, az disznóság. A kilencvenes évek elejétől látom, hogyan épül le a klub, itt már rég nem a Ferencvárosról, hanem a területről van szó, lecsupaszítják a labdarúgócsapatot, hogy valakik olcsón hozzájuthassanak a területhez” – nyilatkozta a meccs után a politikus, aki néhány évvel korábban rászabadította Torgyán Józsefet és Szabadi Bélát a klubra. Hozzátette, hogy „Fradi nélkül nincs magyar labdarúgás, futball nélkül nincs Magyarország”, majd meccs után a kasszához fáradt, és együttérzése jeléül bérletet váltott az egész szezonra. 2006 nyarára a futballvilág érzékelhetően közel került Orbánhoz és a Fideszhez. A választások előtt a Ferencváros és az Újpest edzője, Gellei Imre és Mészöly Géza közösen szólították fel szurkolóikat a Fidesz támogatására a két csapat húsvéti rangadója előtt. Áprilisban a Fradi B-közép egy egész szektort beterítő drapérián egy Széchenyi-idézettel üzent: „Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba...” De azzal, hogy Orbán a kormányzása idején támogatta a futballt, nem váltotta meg automatikusan a szurkolótáborok jóindulatát. Volt, ahol szerették, máshol nem. Az MLSZ egyik korábban befolyásos vezetője mesélte, hogy miután a kétezres évek derekán Orbánt durván kifütyülték és ócsárolták egy győri bajnoki meccsen, úgy döntött, lehetőleg csak olyan stadionban néz meccset, ahol baráti fogadtatásban részesül. Óvatos volt a nagy klubok szurkolóival, és csak gesztusok útján mert kommunikálni az irányukban. Orbán 2006 augusztusában úgy döntött, hogy ezért a pillanatért érdemes vállalni a rizikót:egyértelműen üzenni akart a fradistáknak, hogy számíthatnak rá, és ő is számít rájuk. Ezt fejezte ki első, kifejezetten demonstratív látogatása az Üllői úton. Ezt fejezte ki a demonstratív bérletvásárlás és a nyilatkozat is. És alighanem ezt fejezte ki Kubatov Gábor kinevezése is, akit a pártelnök épp néhány héttel a Jászapáti elleni meccs előtt tett meg a Fidesz pártigazgatójának. Kubatovot, az egykori soroksári autószerelőműhely-tulajdonost, aki a 2002-es vereség után került közel Orbánhoz és a Fidesz vezetéséhez, igen nagy tisztelet övezte a Ferencváros hírhedt szurkolói tömörülésében, a kettes szektorban. Szerteágazó és helyenként kifejezetten bizalmi kapcsolatai voltak a nehézfiúk között is. És ezek a kapcsolatok jól jöhettek neki, Orbánnak és pártjának is 2006 nyarán és őszén. Kubatovot régi ismeretség fűzte például Szabó „Szőke” Ferenchez, akit még a hírhedt vezérszurkoló, Karsai „Hypós” Ferenc vitt be a szektorba a kilencvenes években. Szabó ekkor már az alvilágnak dolgozott a Seres-klán embereként: 2001-től nagyjából tizenegy évet ült az „Olasz” néven ismert pénzváltó és drogkereskedő meggyilkolásában való bűnrészességért. Miután 2011-ben szabadult, Kubatovból pedig a Ferencváros elnöke lett, munkát is kapott a klub alá tartozó Fradi Security Kft. „szurkolói koordinátoraként”. Családi barátként beszélt Kubatovról. „Sz. Ferencet” később az egész ország megismerte: 2013 márciusában társaival együtt ő védte a Fidesz-székházat azoktól az ellenzéki fiataloktól, akik az új alkotmány elfogadása ellen tiltakoztak. 2016 februárjában az ő szurkolótársai akadályozták meg, hogy az MSZP-s Nyakó István hozzáférjen az időbélyegzőhöz a Nemzeti Választási Irodában, és népszavazást kezdeményezhessen a vasárnapi boltzár ellen. Szabó évekkel később mindkét esetről úgy nyilatkozott, hogy „felsőbb utasításra” cselekedtek. Kubatov szintén ismerte azt a lelátón csak SRK-ként emlegetett M. Krisztiánt, akit a későbbi MTV-székház előtti zavargások egyik kulcsfigurájaként írt le a sajtó, és aki a hírhedt maffiózó, a Balaton uraként emlegetett Szlávy Bulcsú biztonsági embere volt, mielőtt Szlávyt meggyilkolták. A jogerősen elítélt egykori vajdasági maffiózó, Yugovich Róbert – akiből szabadulása után népszerű író lett – szerint a kettes szektort vezető Hypósnak voltak politikai összeköttetései, és alvilági csoportok, szurkolók és a politikában közlekedők között egyaránt zajlott kommunikáció az őszi megmozdulások előtt: „...mondta a Hypós, a kettes szektor vezetője, hogy ő elég jó kapcsolatot tart fenn az ellenzékkel, amely szintén érdekelt abban, hogy ez a kormány megbukjon és ebből a célból igen komoly tevékenységre készülnek. Ebből indult ki egy tárgyalási folyamat, hogy ebből ki mit tud vállalni.” Yugovich nevesítette Kubatovot mint a kapcsolattartót, amiért Kubatov helyreigazítást kért és kapott a Független Hírügynökségtől és a cikket szemléző 24.hu-tól. Azt viszont sosem cáfolták, hogy létezett kapcsolat a szurkolói körök és az ellenzék között. A kétezres évek derekán a ferencvárosi kemény mag különösen vad korszakát élte. Rendszeresek voltak az összetűzések a tábor és a rendőrök között azóta, hogy 2002. április 23-án halálra verték Simon Tibort, a klub jobbhátvédjét és a kettes szektor legnagyobb hősét a Mammut előtt. Az elkövetők között volt egy szabadnapos készenléti rendőr törzsőrmester is. Ferencváros-meccseken azóta is szól a rigmus, amely úgy végződik: „Gyilkosok! Tolvajok! Faszszopók! Rendőrök! Simon Tibi! Simon Tibi!” Hatalmas balhé volt a már emlegetett 2003-as Debrecen elleni szezonzárón, és azon az őszön kétszer is tömegverekedésbe torkollott az Újpest elleni derbi. 2005-ben Győrben üvegekkel, padokkal és bazaltkövekkel támadtak rendőrökre a fradisták. Amikor 2006 nyarán kizárták a csapatot az első osztályból, pattanásig feszült a hangulat. 2006 nyarán hasonló hangulatban volt a nagy rivális Újpest szurkolótábora. A lilák az előző idényben az utolsó fordulóban, előnyből bukták el a bajnoki címet a Debrecennel szemben, a népszerű Mészöly Géza vezetőedzőt mégis elküldték a Megyeri útról, és helyét Bicskei Bertalan foglalta el. A szurkolók már ezt is nehezen dolgozták fel, ahogy a játékosok is. Bicskeivel aztán első hazai tétmeccsén megalázó, 4–0-s vereséget szenvedtek a liechtensteini Vaduztól az UEFA-kupa előselejtezőjében. Újpesten az ultrák hónapokig nem bocsátották meg a liechtensteini megaláztatást, több játékost állítólag személyesen is felelősségre akartak vonni, a Diósgyőr elleni szezonnyitón a szurkolók nekitámadtak a csapatuk buszának is. Augusztus végén a Honvéd elleni bajnokin hatalmas transzparensen üzenték meg: pontosan tudják, hogy egyszerűen eladták a meccset. Előfordult, hogy a pályának háttal állva tüntették végig a meccset, és hosszasan szidták a csapatukat. Reményvesztetten, dühösen érkezett a magyar klubfutball két meghatározó klubja, a Ferencváros és Újpest szurkolótábora 2006 őszéhez. Kevés biztatás is elég volt nekik.Minden hiba, amit politikus elkövethet2006 májusában Gyurcsány azért hívta össze a frakciót Balatonőszödön, hogy megnyerje a frakció támogatását azokhoz a súlyos megszorító intézkedésekhez, amelyek stabilizálni tudják az elszállt költségvetést. A viaskodó érdekcsoportok alkui alapján szerveződő szocialista pártban a miniszterelnöknek valami egységfélét kellett volna teremtenie ahhoz, hogy a népszerűségvesztést garantáló terv átmenjen a párton. A beszéd felvilágosításként is szolgált a képviselők számára. Gyurcsány tájékoztatta őket, hogy a pártvezetés milyen áron, milyen manőverrel tudta megnyerni a választást. Az előző kormányzati ciklus kulcsdöntései az MSZP vezetésének és szakértői gárdájának szűk körében születtek meg, mert – ahogy elhangzik a beszédben – „nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, aminél meg kell állapodni”. Az előző bajnokságot csúnyán elszúrtuk, de legalább le tudtuk bundázni, el tudtuk csalni – állította Gyurcsány azzal, hogy „hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este”. Most már a csapatnak is mutatnia kell valamit, folytatta, amikor arról beszélt, hogy ha nem sorakozik fel a párt a kiigazító csomag mögött, akkor soha nem lesz megszakítható az a hazugságspirál, amibe belepörgött a kormány. Csakhogy az MSZP 2006 tavaszán semmilyen tekintetben nem működött csapatként. 2006 tavasza előtt az egyes érdekcsoportok egyszer még fel tudtak sorakozni Gyurcsány mögött a győzelem érdekében, de utána rögvest egymás, és főleg Gyurcsány torkának estek. Az őszödi beszéd egyik főmotívuma az volt, hogy az MSZP nem működhet tovább úgy, ha nincs egység a vezető mögött. Hogy ez az egység nem létezett, arra az azóta történteknél nem kell jobb bizonyíték. Gyurcsány az őszödi beszédben minden hibát elkövetett, amit vezető politikus elkövethet. Gyengeséget mutatott, amikor elismerte a képességek hiányát („ennyi tehetségünk van, gyerekek”). Szánalomra apellálva igyekezett magának támogatást nyerni, nagyjából olyan hatást keltve, mint amikor az edző könyörög a játékosainak, hogy ne buktassák meg. Nyíltan beszélt arról, hogy tudatosan megvezette a választó- polgárokat. Túlzottan bízott párttársaiban. Ezzel szemben 2006 nyarán a Fidesz évek óta szigorú szabályok szerint szervezett politikai gépezetként működött. Az elnökség ellenőrizte a párt által kiadott közlemények tartalmát, a pártelnök beszédét komplett kommunikációs team szerkesztette, és engedély nélkül csak az elnökség tagjai adhattak ki önálló nyilatkozatot. 2006-ban Simicska Lajos óbudai irodájában már csak úgy fogadott vendégeket, ha előtte leadták mobiltelefonjaikat a bejáratnál, nehogy valami kiszivárogjon az egyeztetésekről. A Fideszben megtanulták, hogy amit nem muszáj, azt legtöbbször nem is szabad kimondani. Hogy ami az öltözőben elhangzik, annak ott is kell maradnia. A Fidesz alaposan rá is készült az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésére. A politikai menetrend ideálisnak kínálkozott: szeptember 17-én szivárgott ki a beszéd, a Fidesz nagygyűlése szeptember 23-ra volt meghirdetve, az önkormányzati választást pedig október 1-jére írta ki Sólyom László köztársasági elnök. Orbán politikai hazugságról szóló tusványosi beszéde után szeptemberben Gyurcsányt nyilvános rendezvényein jobbos aktivisták fogadták. Kecskeméten, szeptember 10-én több száz tüntető várta. A nagykőrösi városi újságban a helyi Fidesz fizetett hirdetésben hívta az embereket tüntetni a „politikai hazugságok és megszorítások” ellen. Gyurcsányt a helyi szakiskola új szárnyának átadóján „Aki hazudik, az lop is” és „Hazug Feri” feliratú molinókkal üdvözölték. Tiszafüreden, majd Tatabányán is „hazaáruló” és „hazug” bekiabálásokkal találták meg a kormányfőt a piros lapokat lobogtató és fütyülő aktivisták.Orbán hat nappal a beszéd kiszivárgása előtt írta meg politikai hazugságokról szóló cikksorozatának befejező részét a Magyar Nemzetben. „A hazug, illegitim és önfejű kormányzati politikára az emberek nyílt és rejtett ellenállással válaszolnak. A nyílt ellenállás formáit is ismerjük az elmúlt tizenhat évből és a nyugati demokráciák példáiból: sztrájkok, tüntetések, útlezárások, engedetlenségi mozgalmak” – állt a pártelnök által publikált utolsó fejezetben, amiben összesen tízszer szerepelt a hazugság kifejezés.Szeptember 18-án, a beszéd nyilvánosságra kerülésének másnapján tüntetés kezdődött a Kossuth téren. Kora este több százan gyűltek össze, a tömeg éjszakára ezres nagyságrendűre duzzadt. A miniszterelnök távozását követelők átszakították a teret körülölelő lánckorlátot is. A Rendészeti Biztonsági Szolgálat (Rebisz) öt bevetési csoportját is a helyszínre vezényelték.Hétfőn már közel tízezer tüntető gyűlt össze a Kossuth téren. A radikális Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetője, Toroczkai László negyvenfős csoporttal a Szabadság téri MTV-székházhoz vonult, hogy élő adásban olvastassa be követeléseiket. Miután nem járt sikerrel, visszatért az Országház elé, és a tévészékház elé hívta a tömegeket. A rendőrség látványosan felkészületlen volt már a Kossuth téren is, ahol alig valamivel több mint háromszáz rendőr teljesített szolgálatot. Később Garamvölgyi László rendőrségi szóvivő el is ismerte, hogy teljesen váratlanul érte őket a tömeg, és azért nem voltak kellő létszámban az utcákon, mert időbe telik, mire vidékről összegyűjtenek elegendő embert. „Úgy ötven fradista huligán között voltam tegnap a tévészékház lépcsőjén. [...] Egyértelműen a rendőrökkel bunyózni jöttek, ez kiderült a beszélgetéseikből. A rohamokat gondosan szervezték. Aztán a másik oldalon újpesti huligánok közé keveredtünk, akik egy idő után lelkesen ölelgették egymást a fradistákkal, felidézve a régi Újpest-Fradik emlékét. Jól látható volt, hogy a legfeljebb háromszáz fős csoportot úgy táboronként tíz ember irányította, tudták, mikor kell visszavonulni, minden rendőrattak után perceken belül rendezték a soraikat” – számolt be az Index egyik riportere a másnapi megmozdulásokról. A rendőrség későbbi értékelése szerint a székház előtt gyülekezők három csoportot alkottak: az agresszív kemény mag legfeljebb száz főből állt, őket két-háromszáz fős „szándékerősítő, támogató” kör követte, és további több ezer embert csak szemlélte az eseményeket.„Ez forradalom, mert olyan még nem volt, hogy újpestiek és fradisták együtt harcoljanak” – üvöltötte az Echo TV kamerájába valaki a kemény magból a székház estéjén.Az újpestiek különösen felspannolva érkeztek, miután csapatuk Sopronban 2–0-ra győzött, és „Újpest, Újpest!” kiáltásokkal támadták le a Szabadság téri szovjet emlékművet. Köztük volt az egykori válogatott középhátvéd, a játékosból vezérszurkolóvá lett Urbán Flórián is. „Megvalósult, amire oly régóta vártak a honi futballrajongók: összefogtak a Fradi és az Újpest szurkolói és nem egymással harcoltak. Hétfő éjjel közös erővel ostromolták az MTV székházát. A néhány száz kődobáló, gyújtogató, rendőrverő jelentős része ugyanis a két csapat meccseiről ismert huligán” – írta a másnapi Népszava, amely szerint a ferencvárosi és újpesti ultrák sms-ben egyeztettek a találkozó előtt.Eleinte Toroczkai vezette a tüntetőket, ám miután komolyra fordult az ütközet, kihátrált a balhéból, és átengedte a terepet az igazi huligánoknak. A rendészeti és nemzetbiztonsági bizottság másnapi zárt ülésén a Szilvásy György, Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter által ismertetett gyorsjelentésben is szerepelt, hogy a tüntetést addig irányító, radikális hangoskodó elemek visszahúzódtak, és „maguk helyett, maguk előtt engedték az addigra már oda érkező, ott is gyülekező, a futball világából ismert futballhuligánokat, szélsőségeseket, elsősorban a Fradi és az Újpest – idézőjelben – drukkereit”. Karsai Ferenc, a bizottság MDF-es alelnöke ugyanitt azt mondta: „100- 150 huligán, futballdrukker – rossz szó – képes volt arra, hogy a demokráciába vetett hitünket megingassa egy éjszaka alatt.” A különítmény este tíz óra tájban hangos „Ria-ria-Hungária!” kiáltások közepette rontott neki a tévészékháznak. Kövekkel, és köztéri elemekkel dobálták a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság csapatszolgálati század 71 fős egységét. Később vas- és farudakkal támadtak a rendőrökre. A vízágyút kísérő rendőri egységet a tüntetők bekerítették, a vízágyút később el is foglalták, és felgyújtották. Közben autókat gyújtottak és borítottak fel, és kövekkel sorozták ismételten a székházat tartani igyekvő sorfalat. Hajnali egy óra körül, nem sokkal azelőtt, hogy egy csoport behatolt a székházba, és tovább tört-zúzott, a Szabadság téren lefeszítették a címert a szovjet emlékműről, és helyére magyar zászlót tűztek. Több mint száz rendőr sérült meg, egyikük súlyosan, és mintegy ötven tüntetőt kellett ellátni.A székházostromról készült brutális képsorok a magyar állam működésképtelenségének bizonyítékai lettek. Az őszödi beszéd és az utcai jelenetek mögött egy olyan kormányzat képe rajzolódott ki, amely nem elég, hogy tisztességtelen eszközökkel szerezte meg a hatalmat, de arra is alkalmatlan, hogy megvédje az állam intézményeit, sőt szervezetlensége veszélybe sodorja saját rendőreinek testi épségét is. Amikor a Fidesz elnöksége lefogta Orbánt Nagyjából egy időben azzal, hogy az újpesti különítmény lefejezte a Szabadság téri szovjet emlékművet, Orbán Viktor egy Brüsszelből menetrend szerint közlekedő járat fedélzetén megérkezett a Bécs–Schwechati reptérre, ahonnan autóval érkezett haza kedd hajnalban. Néhány órával később már a párt elnökségi ülésén volt jelenése. Ahogy a 2002-es politikai válság idején, Orbán az őszödi beszéd kiszivárgásakor sem volt az országban. A pártelnöki kabinet előzetesen nem jelezte, hogy elutazik, és később sem adott tájékoztatást arról, pontosan mit is csinált a Fidesz elnöke Brüsszelben. Az biztos, hogy a beszéd vasárnapi kiszivárgása előtti pénteken még Győrben és Baján kampányolt a politikai hazugságok ellen, tehát feltehetően szombaton hagyta el az országot. Majdnem egységes véleményen volt a Fidesz elnöksége: a közelgő pártrendezvényt le kell mondani, hűteni kell a kedélyeket, elítélni az erőszakot. A testület kedd reggeli rendkívüli ülésén nem született végső döntés a kérdésben, aznap délután a köztévében Orbán váratlanul mégis kijelentette, hogy pártja megtartja a szeptember 23-ra, a Hősök terére tervezett nagygyűlést. Az erőszaktól elhatárolódott, de további ellenállásra biztatta az elégedetleneket azzal, hogy „ne húzódjanak meg a házaikban, hanem védjék meg az érdekeiket”. Orbán számára Gyurcsány totális politikai diszkreditálása a politikai túlélésről szólt. Meg kellett mutatnia a sajátjai előtt, hogy nem az ő hibái miatt veszítette el a csapat 2006-ot, hanem elcsalták a meccset. Mindenáron ki akart állni a sajátjai elé, hogy semmisnek nyilváníthassa tavaszi vereségét. Hatalmas vita alakult ki az elnökségi ülésen. Szerda reggel Áder erélyesen kérte számon a pártelnököt, amiért kész helyzet elé állította a pártvezetést. Áder több jobboldali konzervatív értelmiségi levelét lobogtatva amellett érvelt, hogy a várható provokáció és a szélsőjobboldali Jobbik „nemkívánatos társasága” miatt okosabb lenne valamilyen okra hivatkozva visszatáncolni a 23-i rendezvénytől.Az ülés után néhány órával új helyzet állt elő: Petrétei József és Szilvásy György, továbbá Galambos Lajos, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója arról tájékoztatta a Fidesz több politikusát, hogy robbantásos merénylet készül az ellenzéki párt szombati rendezvényén, és a hatóságok ezt jelenlegi állapotukban nem biztos, hogy képesek meg- akadályozni.A Fidesz kettős szorításba került. Támogatók és jobboldali értelmiségiek sms-ben és e-mailek százaiban figyelmeztették arra az elnökséget, hogy zavargásokra lehet számítani a gyűlésen, mert „Orbán szónoklata kiábrándíthatja a radikális beszédre váró tömeget”. Akadtak azonban olyan üzenetek is szép számmal, amelyek azzal fenyegették a Fideszt, hogy a nemzeti oldal árulónak fogja nyilvánítja őket, ha el merészelik halasztani a szombati rendezvényt. Egy fideszes vezető azt mondta a Népszabadságnak, hogy folyamatosan „jöttek a Fideszt legyávázó telefonok”. Az elnökség mégis egységesnek látszott: a gyűlést el kell halasztani. Egy ember volt, aki ellenkezett: Orbán.Ő az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy a tüntetést ilyen körülmények között is meg kell tartani. Navracsics Tibor frakcióvezető, aki ebben az időszakban Orbán legközelebbi és legmegbízhatóbb embere volt, egy darabig támogatta a pártelnök álláspontját, de a vita előrehaladtával középre sasszézott, és végül tartózkodott a kérdésben. Nagyon eldurvult a vita Orbán és Áder között, és kivételesen Kövér László is utóbbi álláspontjával értett egyet. Amikor pedig Navracsics is elbizonytalanodott, Orbán végül engedett. Másnap a Hírszerző több jelenlévő fideszes elnökségi tagra hivatkozva arról írt, hogy egy ponton határozottan felmerült Orbán leváltása is, és az elnökség egy ügyvezető pártelnök nevét tartalmazó vészforgatókönyvet is készített arra az esetre, ha Orbánt el kellene távolítani a hatalomból. „Ha ma nem úgy állunk fel innen, hogy elmarad a szombati demonstráció, az elnökség megvonja a bizalmát tőled!” – hangzott el az egyeztetésen több vezető fideszes szerint is. Áder az ominózus el- nökségi ülésen „őrült ötletnek” nevezte, hogy Orbán ilyen pattanásig feszült helyzetben is megtartaná a gyűlést, ráadásul aznap, amikor a Ferencváros hazai pályán játszik bajnoki meccset a Tuzsér ellen. Először és eddig utoljára a Fidesz történetében, 2006. szeptember 21-én az elnökség lefogta Orbán Viktor kezét. A pártelnök belátta, másfél héttel a sikerrel kecsegtető helyhatósági választás előtt nem nyithat frontot az elnökségen belül, és a nyilvánosságban is csak annyit üzent az utca népének, nem rajta múlott a dolog. „A kényszer győzött, nem a józan ész” – mondta az MTI-nek csütörtök este, hozzátéve, hogy az önkormányzati választás után mindenképp megtartják a nagygyűlést.Bár Budapesten Demszky Gábor, ha csak egy hajszállal is, de legyőzte a Fidesz jelöltjét, Tarlós Istvánt, a fővárosi és a megyei közgyűlésekben, valamint a megyei jogú városok többségében egyaránt hatalmas győzelmet aratott az ellenzék. A fővárosi és a megyei közgyűlési választásokon a Fidesz a szavazatok 52 százalékát gyűjtötte be, és a 23 megyei jogú városból 16-ban a legnagyobb ellenzéki párt vagy az általa támogatott jelölt lett polgármester. Orbán személyes politikai karrierje szempontjából kritikus napok voltak ezek. Egyetlen lehetséges taktika mutatkozott számára: az egészpályás letámadás. Az önkormányzati diadalt az országgyűlési választások elcsalásának bizonyítékaként mutatta fel. A tekintélyét saját szurkolói előtt egyedül így őrizhette meg. A választás másnapján ezért 72 órás ultimátumot adott az MSZP képviselőcsoportjának, hogy vonja meg a bizalmat miniszterelnökétől, különben addig fog tüntetni a Fidesz, amíg a miniszterelnök hivatalban van. A koalíció összezárt, válaszul az ellenzék utcára vonult: minden nap újabb Fidesz-politikus mondott beszédet a Kossuth téren, ahol október 7-én és 8-án egyaránt ötvenezres tömeg követelte Gyurcsány lemondását. Orbán egyenként járta végig és győzködte a Gyurcsány-csomag által sújtott érdekvédelmi szervezeteket, hogy számíthatnak a támogatásukra. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége elnöke az Orbánnal történt egyeztetése után jelentette be, hogy több mint hatvan helyen tartanak félpályás útlezárásokat a Gyurcsány-csomag miatt. Pár napra rá több ezer diák vonult utcára a Fidelitas és a Hallgatói Önkormányzatok közös kezdeményezésére a tandíj bevezetése ellen.Aligha véletlen, hogy a Fidesz az Astoriához hirdette meg az október 23-i nagygyűlését. Reális kockázata látszott annak, hogy a balhéra napok óta készülő radikális elemek összevegyülnek a Fidesz nagygyűlésére érkező békés tömegekkel, és végül pontosan ez is történt. Az állandósult politikai nyomásgyakorlás eredményesnek bizonyult: a rendőri állomány a hathetes állandó készenlét és bevetések végére fizikailag és pszichikailag egyaránt a végére ért az erejének, vezetőik is sorozatosan rossz döntéseket hoztak, hozzájárulva ezzel is a brutális túlkapások sorozatához. Ártatlan állampolgárok tucatjait érte rendőri támadás, véresre verték többek közt Révész Máriusz fideszes képviselőt is. A kormány az ellenzéket, az ellenzék pedig a kormányt tette felelőssé: a Fidesz rendőrterrort és diktatúrát emlegetett, a szocialisták és szabad demokraták Orbánék uszító kampányát láttatták az indulatok mögött. A kormány megrendült, a Fidesz viszont az utcai zavargások lecsengésével növelni tudta táborát, és hozzáláthatott az önkormányzati pozíciók kiaknázásához. Korábban egyetlen párt sem szerzett magának annyi helyet az önkormányzatokban, mint a Fidesz 2006-ban. Ez nemcsak bevételeket, pozíciókat és egzisztenciákat jelentett a kádereknek, de politikai ellensúlyt is a kormánnyal szemben. Nyert még valamit Orbán 2006 őszén, ami mindezeknél értékesebb volt számára: annak reményét, hogy a következő kormányt végre ismét a Fidesz alakíthatja majd. Immáron úgy ülhetett asztalhoz az ország befolyásos üzletembereivel, politikusaival, befektetőkkel és szakszervezeti vezetőkkel, hogy azok sejtették: Magyarország következő miniszterelnökével tárgyalnak. Orbán kihasználta a pillanatot. A választókerületi rendszer mellé az elnökség felállított egy önkormányzati vezetőket tömörítő testületet, amely a pártelnök közvetlen irányítása alá került. Létrehoztak egy regionális igazgatósági szintet is, amit a szervezeti ügyekért felelős Kubatov felügyelt, végleg felszámolva az Áder által létrehozott megyei erőközpontokat. Önkormányzati pozíciókkal több erősnek tartott embert is sikerült lekötni a pártban: Pokorni a XII. kerületben lett polgármester, Kósa Lajos maradt Debrecen élén, Rogán a Belvárost hódította el. Navracsics saját kérésére maradt a frakcióvezető. Az önkormányzatok központi irányításának hatalomtechnikai és pénzügyi jelentősége is volt: a Simicska-cégek Radóc utcai központjában felállt egy csapat Győri Tibor vezetésével, hogy a párt által vezetett önkormányzatok közbeszerzéseit irányítsa. Nagyobb pénz az út-, a vasút-, az autópálya- és a magasépítési beruházásokban rejlett, az új zászlóshajó pedig a kilencvenes években acélszerkezetek gyártásával ismertté vált Közgép-Unió Gép- és Fémszerkezetgyártó Rt. lett. A Simicska-körhöz sorolt Közgép a Fidesz önkormányzati diadala után több milliárd forint értékű úthálózat-felújításokat nyert el azokon a településeken, ahol fideszes lett a polgármester, így például Hódmezővásárhelyen (Lázár János), Veszprémben (Debreczenyi János), Szolnokon (Szalay Ferenc), Sopronban (Fodor Tamás) vagy Debrecenben (Kósa Lajos) is.Ez volt az, ami végül bebetonozta Orbán pozícióját a párt és a jobboldal élén, és ami aztán lehetővé tette, hogy kiszorítsa a párt vezetőségéből a döntéseit mind gyakrabban megkérdőjelező Áder Jánost. 2006 őszétől a Fidesz milliárdos bevételeket tudott felhajtani magának önkormányzati megbízásokon keresztül, a kasszakulcs pedig a pártelnök legjobb barátjának zsebében lapult. A részletben szereplő idézetekhez kapcsolódó hivatkozások és lábjegyzetek megtalálhatóak a könyv címjegyzékében. Cím feletti és címlapi grafika: Kiss Bence.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció