Veszélybe került az egyik legnagyobb példányszámú közéleti hetilap, a Magyar Hang. Nyár végéig ezer előfizetőt kellene gyűjteniük, hogy biztosan megmaradjanak. A 2018 tavaszán a Simicska-féle Magyar Nemzet újságírói alapították, a Fideszben ezért árulóként tekintenek rájuk. A hazai nyomdák nem vállalják megbízásaikat, piaci hirdetőiket megfélemlítik, újságíróikat rágalmazzák, és még a kormányinfóra sem engedik be őket. Interjú György Zsombor főszerkesztővel. 444: Nemrég kétségbeesett üzenetet tett közzé a Magyar Hang. Megszűnés fenyegeti az újságot, pedig 10-12 ezres példányszámával a második legnagyobb példányszámú közéleti hetilap a HVG mögött. Mi történt április 3. óta? György Zsombor: Hiába működünk négy és fél éve, és hiába az idehaza jelentősnek mondható példányszám, a magyar piacon ez messze nem elegendő ahhoz, hogy egy kormánykritikus hetilap pozíciói stabilak legyenek. Az elsődleges oka a mostani krízisnek az, hogy gyakorlatilag egyáltalán nincs hirdetés az újságban. Az online felületeinken is a Google által generált reklámok futnak csupán, piaci körülmények között értelmezhető hirdetőnk ott sincs. Ha a bevételeinknek legalább 20-30 százalékát be tudnánk hozni a reklámpiacról, már nem lennének filléres gondjaink. 444: Piaci hirdetőik egyáltalán nincsenek? Gy. Zs.: Néha beesik egy könyvkiadó, és előfordul, hogy színházakkal tudunk valamilyen együttműködést létesíteni, de a nagyvállalati szektorból, ideértve a német hátterű ipari vállalatokat, ahonnét piaci logika szerint azért lehetne számítani ajánlatokra, zéró hirdetőnk van. Soha nem is hirdettek nálunk. Az érintettek nem is feltétlenül titkolják, hogy ennek politikai okai vannak. Szűkebb körben, szemlesütve többször elmondták nekünk, hogy még ha helyesnek is gondolják, egyszerűen nem vásárolhatnak helyet az újságban, mert azzal fekete pontokat szereznek a hatalomnál. Folyamatosan próbálkoztunk a nagy autóipari vállalatoknál és egyéb, nyugati tulajdonosi körök által működtetett társaságoknál, de rendre lepattantunk. Udvariasan közölték, hogy nekünk nem adhatnak. Újabban a kulturális fesztiválokra sem engedik be a standjainkat. Amikor indultunk, Kapolcson vagy az Ördögkatlanon meg tudtunk jelenni a kis 3x3 méteres sörsátrunkkal, ami nekünk számított, mert ezeken az eseményeken el tudtunk jutni a nyitottabb és kultúrára fogékonyabb közönséghez is. Ennek vége. És nem úgy kell elképzelni, hogy akkor mostantól csak bizonyos anyagi feltételek mellett kaphatunk sátorhelyet. Hanem, hogy nem lehet. Kitiltottak.444: Ezek a kulturális szereplők is világossá teszik politikai megfontolásaikat?Gy. Zs.: Az egyik fesztivál megbízottja írásban közölte velünk, hogy a Kásler Miklós stábja elvont tőlük több millió forint támogatást, amiért a Magyar Hang jelen volt a fesztiválon. A másik fesztiváligazgatónak onnét átszóltak, hogy inkább ne engedjenek be minket ők sem, mert bajba kerülhetnek. 444: Továbbra sincs nyomda Magyarországon, amelyik vállalná a Magyar Hang kinyomtatását? Gy. Zs.: Olyan egészen biztosan nincs, amely képes is lenne ilyen mennyiségben és minőségben időre nyomtatni. Az erre igazán alkalmas nyomdák már mind a Mediaworks tulajdonában, illetve a kormány vonzáskörzetében vannak. A Magyar Hang továbbra is Pozsonyban készül, és elégedettek is vagyunk a beszállítóinkkal. A gond csak az, hogy minket duplán sújt a jelenlegi helyzet: nem elég, hogy infláció van, még euróban is kell fizetni a megrendelésért. A nyomdaköltségünk egy év alatt harmadával emelkedett meg. 444: A többi kormánykritikus lap hogyan talál magának nyomdai kapacitást? Gy. Zs.: A Népszava más megítélés alá esik. Az ő lapjukat a Mediaworks nyomtatja ki. 444: Mi a helyzet a váci EDS Zrínyivel? Ott nyomják a HVG-t is. Gy. Zs.: Nekünk olyan nyomdára van szükségünk, amelyik rotációs technológiával tud nyomtatni. A váciakkal is tárgyaltunk, mivel ők tudnak ilyet, a nulladik számunkból 20 ezret le is gyártattunk velük, Pozsonyban azonban fele ennyiért vállalták a munkát. A járvány alatt újra felkerestünk két váci nyomdát, de egyikük nem vállalta, a másiknál pedig a technikai körülmények nem voltak adottak, és a Mediaworkshöz irányítottak bennünket.444: A Magyar Hang szerzőgárdája a 2018-ban a Fidesz által „visszafoglalt” Magyar Nemzet munkatársaiból verbuválódott össze, alighanem ezért is címkézik ezeket a szerzőket mai napig árulónak. Több körülményből az érződik, hogy a Magyar Hangot még a vállaltan ellenzéki és független médiumoknál is jobban igyekszik diszkreditálni a hatalom. Például ez az egyetlen szerkesztőség, aminek tagjait nem engedik be a kormányinfóra.Gy. Zs.: A kormánypárti médiában mai napig visszatérően árulóznak bennünket, ami nonszensz, hacsak nem az a bűnünk, hogy mi soha nem egy pártot követtünk, hanem egy értékrendet. A regnáló hatalom egyébként is szeret minden üzenetet leegyszerűsíteni, abban a háborús retorikában pedig, amit a miniszterelnök meghonosított idehaza, ennél erősebb hívószó nincs is. És ráadásul úgy diszkreditálnak bennünket, hogy mindeközben a szemünkbe sem néznek. Nem mondják meg, hogy azért néznek levegőnek bennünket, mert egykoron kollégák voltunk, tudtunk közösen dolgozni, és azért nem mehetünk kormányinfóra, mert mindenkinél jobban megvetnek bennünket.A 2018-as választás után kifejezett divatja volt annak, hogy a Hír TV és a Pesti TV különböző propagandaműsoraiban rajtunk köszörüljék nyelvüket az egykori kollégák. Egész estéket áldoztak a pocskondiázásunkra, és ez az árulózás szépen le is szivárgott az olvasóközönségig. A kommentszekciókban pedig mai napig megkapjuk, hogy mi tagadtuk meg azt, ahonnan jöttünk. Mintha az a Fidesz lett volna. A liberálisok és a baloldal a kormány főellensége, de a szemükben mi rosszabbak vagyunk: minket egyenesen árulónak tekintenek. Háborúban márpedig az ellenséget „csak” hadifogolytáborba zárják, az árulókat viszont agyonlövik. 444: Maga az árulás a G-nap volt? Gy. Zs.: A szakítás valójában 2013-tól kezdve fokozatosan érett: a Magyar Nemzetben és a Hír TV műsoraiban egyre sűrűsödtek a beszólások a hatalomnak, és a szerkesztőségen, illetve a stábon belül a feszültségek már a 2014-es választások előtt kibékíthetetlennek látszottak. A dohányboltok ügyében vagy Schmitt Pál plágiumbotrányában a Nemzet már egyértelmű állást foglalt a Fidesz fősodrával szemben. Akkor is előfordult, hogy selyemzsinór jelent meg a lap hasábjain, de ezekben az ügyekben már őszinte felháborodások számára is kinyílt a tér. Mai fejjel nehéz elképzelni egy olyan Nemzet-cikket, ami Orbán Viktor tudta nélkül a köztársasági elnök távozását követeli. Akkor még nem így volt. 444: Mennyire volt egyértelmű 2015. február 6-án, hogy mi a helyes döntés? Gy. Zs.: Teljesen egyértelmű volt. Valóságos felszabadulásként éltük meg. Addigra mind a Magyar Nemzetben, mind a Hír TV-ben egyértelmű törésvonal húzódott azok között, akik feltétel nélkül ki akarták szolgálni a rendszert, és akik nem érezték ezt feladatuknak. A többség úgy élte meg, hogy az éveken keresztül elnyomott feszültségek végre felszakadhatnak, és végre mindenki folytathatja úgy a munkát, ahogy azt a meggyőződése diktálta. Nem véletlen, hogy ma a Magyar Hangnál gyakorlatilag mindenki volt nemzetes. Akadnak olyanok, akik a nagy törés időszakában már máshol voltak, de korábban velünk dolgoztak – például Dévényi István, aki később Heti Válasz-szerző lett; vagy Gulyás Balázs, aki inkább külsős szerző volt annak idején, és olyanok is, akik csak 2015 után csatlakoztak a Nemzethez. A mag azóta is kitart.444: Hasonlóan kicsinyes volt a hatalom a Heti Válasszal szemben. Ugyanúgy nem tudták megbocsátani, hogy szerzőik kifaroltak a párt holdudvarából: Mészáros Lőrinc emberei, miután megszerezték a kiadói jogokat, egy gombnyomással elérhetetlenné tették az online archívumot. A lelépő szerzők aztán Válasz Online néven alapítottak független lapot.Gy. Zs.: A válaszosok helyzete valamennyire hasonló, annyiban mégis más, hogy ők ma kevesebb, de annál mélyebb tartalmakat állítanak elő - ezzel nincsenek talán annyira a politikai frontvonalban; nem üti meg őket annyira például, ha nem jutnak be egy kormányinfóra. Az ő státuszuk korábban is kicsit más volt; a Magyar Nemzet és a Hír TV viszont mindig is a jobboldali médiavilág központi médiumai voltak, talán ezért is kegyetlenebb most velünk a hatalom, mint mással szemben. 444: 2020 őszén, nem sokkal a Szájer-ügy kirobbanása után, Bayer Zsolt pedofíliával gyanúsította meg egy kollégájukat, és bár név szerint nem nevezte meg, később a Pesti Srácok jóvoltából az illető beazonosíthatóvá vált. Volt ebben személyes motívum? Gy. Zs.: A Szájer-ügy számunkra lapzárta szempontjából jó tempóban történt, és épp ki tudtunk jönni egy jó címlappal, ami komoly példányszámot hozott. Az ócska pedofilozás pitiáner bosszú volt Bayertől, aki ráadásul rettenetesen gyáván járt el, mert miközben egy privát beszélgetésre hivatkozott – azaz nagyon is személyes volt az üzenet a részéről –, a Pesti Srácokra hagyta a piszkos munkát, és ők tették végül egyértelművé, hogy kiről is van szó. 444: Pereltek? Gy. Zs.: Az elmúlt négy évben több mint húsz perünk volt, és ebből összesen kettő akadt, amiben nem mi nyertünk. Az egyik Tiborcz István és Szíjj László visegrádi üzlete volt, ahol bár nyertünk első- és másodfokon is, a Kúria szerint „nem lett volna jogunk foglalkozni” a témával, így elmeszeltek. Azért ítéltek el, mert a bíróság szerint Orbán Viktor veje vagyonosodásának nem volt közpénzzel kapcsolatos érintettsége, sem „a közszférával összekapcsolható eleme”. A cikk valóságtartalmát nem is vizsgálták, azaz a Kúria lényegében attól tiltott el egy szerkesztőséget, hogy valamely témával egyáltalán foglalkozzon. Ezt sajtótörténeti jelentőségű fordulatnak értelmeztük, ezért az Alkotmánybírósághoz fordultunk, kérve az ítélet megsemmisítését. A másik épp ez a pedofilozós eset volt, ahol elsőfokon veszítettünk, és jelenleg a másodfokra várunk, a teljesen életszerűtlen bírói érvelés miatt. A törvényszék szerint legalábbis közéleti lapként kötelesek vagyunk tűrni a „kritikát", azaz hogy minden alap nélkül bűncselekménnyel rágalmazzák meg egy kollégánkat. Azt a kollégánkat, aki aztán magánszemélyként egyébként megnyerte a pert elsőfokon a Pesti Srácok ellen, és a bíróság egyértelműen kimondta, hogy az ellene felhozott állítás bizonyítatlan és valótlan. 444: Vannak további jelei is annak, hogy a hatalom külön is figyelmet fordít a Magyar Hangra? Gy. Zs.: Az a legkevesebb, hogy nem állnak szóba velünk, nem adnak interjút, és nem engednek be a kormányzati eseményekre – ez azért más kritikus lapokkal is megesik, és rendszeresnek is mondható. Többször előfordult viszont, hogy egyszerűen ellopták a sztorijainkat. A régivágású újságírói iskola jegyében mi rendszerint elküldjük a kérdéseket az illetékes minisztériumoknak akkor is, ha tudjuk, hogy nem fognak reagálni. Az agrárminisztérium egyik korrupciós ügybe keveredett helyettes államtitkárának ügyében például válaszlevél helyett inkább kiadtak az MTI-nek egy közleményt, elévágva a cikkünknek, saját érdekeik szerint keretezve a sztorit. Az Aston Martin-ügy miatt visszahívott bécsi nagykövet, Perényi János esetében is az történt, hogy mi kérdeztünk elsőként, a menesztésről viszont inkább az ATV-t tájékoztatták. 444: Mit tudnak az olvasókról? Ők volnának a sokat emlegetett „csalódott fideszesek”? Mennyiben tudták megőrizni az egykori Magyar Nemzet olvasóközönségének egy részét, és mennyire sikerült új vevőket bevonzani? Gy. Zs.: Nagyon vegyes közönség, ami sok szempontból jó, más tekintetben megnehezíti a munkát, mert nem könnyű belőni az olvasói igényeket. Félévente végzünk felmérést az olvasók körében, és az így beérkező néhány száz válaszból tudjuk nagyjából megítélni, hogyan alakul a közönség összetétele. A bő tízezres vásárlóközönség fele fizet elő, a másik fele pultnál veszi a lapot. Ötvenöt évnél látunk erős választóvonalat: az olvasóink fele ennél idősebb, a másik fele fiatalabb; ami egyébként a nyomtatott piacon egész előremutatónak számít; a legtöbb lap olvasótábora ennél idősebb. A rendezvényeinken, olvasótalálkozóinkon, a Youtube-műsoraink nyilvános felvételein is azt látjuk, hogy szép számmal érdeklődnek harmincas, olykor húszas éveikben járó fiatalok is. 2018-ban bíztunk abban, hogy az akkori Magyar Nemzet Magazin 19-20 ezres közönségének jelentős részét meg tudjuk tartani. A profil hasonló volt: konzervatív, olvasgatós hetilap, de láttuk más lapoknál is, hogy nagyon nehéz ezeket az olvasóközönségeket egy az egyben átörökíteni. Hiába jön létre egy jog- vagy szellemi utód újság, a lemorzsolódás elkerülhetetlen. A mi becslésünk az, hogy az olvasótábor fele kerülhet ki a régi Nemzet-olvasók, a csalódott fideszesek köreiből, a másik fele pedig – inkább a fiatalok – menet közben csatlakozott hozzánk. 444: Mennyire ingatta meg a szerkesztőséget az április 3-i eredmény? Gy. Zs.: Az elmúlt négy évben összesen két felmondás történt a Magyar Hangnál: mindketten azért mentek el, mert rá voltak szorulva, hogy elfogadjanak egy anyagilag jobb ajánlatot. Nem titok, hogy nem nálunk a legmagasabbak a fizetések a szakmában. Volt olyan munkatárs, akinek máshol két és félszeres bért tudtak ajánlani, és meg kellett értenünk, hogy családilag rászorult annak elfogadására. Nagyobb dráma az olvasótábor megcsappanása volt. Az újabb kétharmados győzelem a teljes magyar lappiacot nagyon megviselte; mindenhol beesést lehetett tapasztalni a lapszámokban. Nálunk ez nem volt drasztikus, de mivel a bevételeink 90 százaléka az eladásból származik, már a párszázas, tíz százalék körüli lemorzsolódás is fájdalmasan érintette a céget. Azt szoktam mondani, hogy a legnagyobb ellenségünk nem a kormány vagy azok az álellenzéki politikusok, akik megpróbálják eljátszani az ellenállók szerepét, hanem az apátia. Az olvasó lehet keserű, szomorú vagy dühös, a legnagyobb veszély ránk nézve mégis inkább az, ha megvonja a vállát, és azt mondja, minek olvassak, minek tájékozódjak. Lukács Csaba lapigazgatóval ketten tulajdonoljuk a kiadót, nekünk nincs tőkénk, nincs befektetőnk, ezért egyetlen hónapot sem engedhetünk meg, amikor nem tudjuk kitermelni a szerkesztőség üzemeltetésének költségeit. Nálunk nincs olyan, hogy mínusz, mert percek alatt vége a dalnak. És nem tudjuk, meddig száll el az euró, hova emelkednek a papírárak. Muszáj megtartanunk az olvasói körünket. 444: Nem gondolkodtak azon, hogy alternatív forrásokból szerezzetek bevételeket? Ragaszkodnak a költségesebb nyomtatott piachoz? Gy. Zs.: Van online fizetőkapunk, némi pénzt a híroldalon is keresünk ezzel, de a bevételeink döntő többsége lapértékesítésből adódik. Ezen a lábon nem tudunk, és nem is akarunk változtatni. A nyomtatott lap olvasásának, ahogy a könyvolvasásnak is, kultúrája van, nem halt ki. Létezik egy szemmel látható mérető, kritikus gondolkodású közönség, amely igényli ezt. Ezt igazolják vissza az eladási statisztikák, és a felméréseink is, amelyek szerint a fiatalabb korosztály is keresi ezeket a termékeket. Ettől függetlenül keressük az új lehetőségeket, új Youtube-műsorokon és online terveken is dolgozunk, de ezekhez forrásokat is kell találni. 444: Próbáltak bevonni befektetőt?Gy. Zs.: Négy éve pénz és befektető nélkül indultunk el, és senki nem hitt abban, hogy meg tudunk majd maradni. Mégis itt vagyunk. Az induláskor kimentünk a Moszkva térre és koldultunk, a szó legszorosabb értelmében. Az összekuporgatott pénzből és adományokból kifizettük az első 400 ezres nyomdaszámlát. Így bukdácsoltunk el arra a szintre, ahol most vagyunk. Akkor persze örültünk volna, ha jön egy befektető, aki megment bennünket, de nem akadt ilyen, mindenki öngyilkosságnak gondolta volna beállni a régi nemzetes gárda mögé. Az első három hónapban fizetés sem volt, mindenki a végkielégítéséből élt addig. Aztán megszoktuk és megszerettük ezt a helyzetet, hogy a magunk ura vagyunk. Mi egy polgári mentalitásra építünk – és ez nem is csak rólunk szól. Magyarországon ez ma szerintem abban áll, hogy az ember heti 500 forintot áldoz arra a közösségre, civil szervezetre, újságra vagy ügyre, amit fontosnak tart – enélkül ugyanis sorra fognak megszűnni ezek a sok esetben évtizedek óta működő intézmények, és ami egyszer megszűnik, azt soha többé nem fogja tudni feltámasztani senki. A polgári mentalitás ennek a felismerésében érhető tetten. 444: Simicskával maradt fenn valami kapcsolat?Gy. Zs.: Semmi. Kerestük egy darabig, a fián keresztül bepróbálkoztam néha egy interjúval, annak azért lett volna sportértéke, de soha nem érkezett válasz, így aztán idővel elengedtük a dolgot. Pedig még egy XXXL-es Magyar Hang-pólót is küldtünk neki ajándékba.