Miközben másokon segítenek, alig tudják fizetni a saját lakásukat

Elolvasom a forrásnál · 444 ↗ Link másolása
András 20 éve dolgozik a szociális szektorban. Ma hajléktalan emberekkel, menekültekkel foglalkozik. Zsófi három éve kezdett a hajléktalanszállón. Péter vezető beosztású szociális munkás. Nem egyforma a fizetésük, de mindhárman annyira keveset keresnek, hogy maguk is támogatásra szorulnak. Az Utcáról Lakásba Egyesület programjában a piaci árnál olcsóbban bérelhetnek lakást. De a valódi változáshoz magasabb fizetésre és több bérlakásra lenne szükség. Száraz Andrásnak most két állása van, néha ennél is több. A Dózsa György úti éjjeli menedékhelyen főleg pszichés betegségekkel küzdő, hajléktalan nőket fogadnak. Sokan évek óta minden estéjüket ott töltik: mivel nincs rendszeres jövedelmük, ez az egyetlen lehetőségük, hogy fürödjenek, aludjanak valahol. A pilisszántói Orosdy kastélyban kárpátaljai menekülteket szállásoltak el, 50-en vannak közel 80 férőhelyen. Ez a munka kevésbé adminisztratív, sokkal személyesebb odafigyelést igényel. „Nehéz is elengedni” – mondta András. Most épp egy kiskorú anyának és gyerekének próbálja egyengetni az útját, lakást és ellátást szerez nekik civilek, önkéntesek segítségével. „Szabadidőmben is viszem, mert ezt csak úgy lehet.” András húsz éve végzett az ELTE-n szociálpolitikusként, azóta ezen a területen dolgozik. A nehéz helyzetben levők segítése mellett sokáig munkaerő-piaci elemzéssel is foglalkozott, időnként az államigazgatásban, máskor közalapítványoknál vagy a Norvég és a Svájci Alapnál. Úgy érezte, jól kiegészíti egymást a két szerep, de manapság nem lát valódi versenyt az uniós pályázatoknál, ezért nem szívesen ölne energiát egy-egy projekt előkészítésébe. „Ennek vége.”Gyakran vállal megbízásos munkákat is. Májusig dolgozott a Léthatáron Alapítvány éjjeli menedékhelyén, és idén nyáron az Előd utcai tömegszállásra is megy helyettesíteni. „Tök jó lenne segítőként annyit keresni nyolc órában, hogy ne kelljen több állást vállalni” – mondta András. Ez gyakori jelenség a szociális munkásoknál, Császár Zsófi nem is tud olyan kollégáról, akinek egy munkahelye lenne. Andráshoz hasonlóan ő is a Fővárosi Önkormányzat hajléktalanellátó rendszerében, a BMSZKI-nál dolgozik, alacsonyabb végzettséggel, szociális asszisztensként. Három éve vették fel, eredetileg napi nyolc órára, de annyira alacsony volt a fizetése, hogy arra kérte a főnökét, hadd menjen szombatonként is. Eleinte ódzkodott a 24 órás műszakoktól, mivel többnyire alkoholbeteg férfiakkal dolgozik, de mostanra ebbe is beleszokott. Amikor ráérne, újabban a Gyáli úti menekültszálláson van. Alig maradt szabadideje, az otthon töltött fél napokat próbálja pihenésre használni. „Másképp képtelenség lenne kifizetni bármit is.”Zsófi úgy számol, túlóra nélkül havi 250 ezer forintot keresne. András több tapasztalattal, diplomával nagyjából százezerrel többet kapna, de az is kevés lenne a normális megélhetéshez, pláne, hogy van egy 14 éves fia, aki bár több időt tölt az édesanyjánál, a nevelésében az apja is aktívan részt vesz. „Szeretném, ha elmehetnék vele nyaralni, és vannak olyan elodázott dolgaim is, mint a diákhitel, amit most már szeretnék kifizetni, hogy végleg eltűnjön.”Ahhoz, hogy mindenre kényelmesen jusson, folyamatosan éjszakai ügyeleteket, 24 órákat kell vállalnia, de még a 12 órás műszakban is reggel fél 5-kor kezd Pilisszántón, ahonnan este 10-kor ér haza.A legtöbb pénz lakbérre megy el, ezért András és Zsófi is kapva kaptak az alkalmon, amikor kiderült, hogy mivel tagjai a Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezetének (SZÁD), jelentkezhetnek az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) szolgálati lakásügynökségébe. Zsófi egy belsős Facebook-csoportban találkozott a hirdetéssel, de először továbbgörgetett. „Azt írták, utcáról lakásba. Hát, mondom, ez biztosan a klienseknek szól.”A szolgálati lakásügynökségbe magántulajdonosok ajánlhatják fel ingatlanjaikat, ha vállalják, hogy a piaci árnál 20-40 százalékkal kevesebbet fognak kapni a bérlőtől. Cserébe a szakszervezet és az egyesület intézi a szerződéskötést és a többi adminisztrációt, kezeskedik érte, hogy a pénz minden hónapban megérkezzen, sőt a karbantartást is vállalja.Bár az ULE leginkább tényleg hajléktalan emberekkel foglalkozik, a lakásügynökségnek ezt a típusát kifejezetten a szociális dolgozók számára hozták létre. „Amikor a mintegy hárommillió magyar embert érintő lakhatási válságról beszélünk, akkor azokról az emberekről is beszélünk, akik nehezített pályán, évek óta megalázóan alacsony bérért és hasonlóan alacsony társadalmi megbecsülés mellett dolgoznak” – írták áprilisban, amikor az ötödik ilyen lakást hirdették meg.„Szociális munkásként másoknak segítesz, mégis részt veszel egy programban, ami rászoruló szociális dolgozóknak segít, te vagy az, akit támogatnak. Mennyire zavar ez a helyzet?” – kérdeztem Zsófitól.„Zavarni zavar, mégis örültem neki, el sem akartam hinni. Amikor hívtak, hogy megkapom a lakást, elsírtam magam, annyira hihetetlen volt, hogy összejött.” András mostanáig 130 ezer forintot fizetett 60 négyzetméteres, Vas utcai albérletéért, amin takarítóként dolgozó édesanyjával osztozott. Május végén együtt költöztek a Dohány utcába, szintén 130 ezerért, egy jóval nagyobb lakásba, ami piaci áron ennek legalább a kétszeresébe kerülne. Itt több százezer forintos kauciót sem kellett összespórolnia, és végre a fia is külön szobát kaphat, amikor nála alszik.Zsófi ennél olcsóbban, 85 ezerért kapott kisebb lakást a II. kerületben, olyan környéken, ahol szinén a duplájáért adják ki a lakásokat. Piaci viszonyok között képtelen lenne egyedül lakást bérelni, korábban a párja édesanyjánál húzták meg magukat. Amikor ketten kerestek lakást, 110 ezerért találtak, ez jó árnak számított, de két hónap után kiderült, hogy a szép festés durva beázást, penészedést takar.Most naponta másfél órát utazik ferencvárosi munkahelyére, de nem bánja, kárpótolja a zöldövezet. Mióta beköltözött, újabb munkát vállalt: önkéntesként segíti a lakásügynökség működtetését.Vezetőként sem vagy sínenPéter inkább kivételnek számít. Vezető beosztásának köszönhetően nem kell másodállást vállalnia, de szintén szociális munkásként dolgozó párjával legalább 200 ezer forintot kellene fizetniük egy olyan lakásért, ahol gyereket vállalhatnak, és még a macskájukat is megtarthatják. Ennyit már nem tudnának kigazdálkodni.Mivel többet keres a beosztottjainál, komoly fejtörést okozott számára, etikus-e, ha részt vesz a pályázaton. Végül hagyta magát rábeszélni, részben azért is, mert meglepően kevesen jelentkeztek a lakásügynökség felhívására. Ez őt is meglepte, mivel ebédszünetben rendszeresen téma, kinek mekkora gondot okoz a lakbér kifizetése. Sokan rendszeresen lakást keresnek, hátha sikerül olcsóbbat találni, aki pedig nagynehezen megcsíp egy önkormányzatit, örül, hogy sikerül pár tízezer forintot megspórolnia. Péter úgy látja, kollégái nagy része a fizetése felét lakásra költi.Számára is furcsa érzés a támogatott oldalon lenni, de arra jutott, sajnos „muszáj belátni, hogy bizonyos szakmákban, a szocális szférában, az oktatásban, a kultúrában alacsonyak a bérek”.Párjával most 120 ezer forintot fizetnek egy 66 négyzetméres lakásért, míg korábban 140 ezerbe került egy 40 négyzetméteres. Ráadásul határozatlan idejű szerződést kötöttek, ami szintén ritka az albérletpiacon. Így még értelmezhető összeget is félretehetnek, amiből egyszer esetleg lakást vehetnek.200 ezres fizetés, 150 ezres albérlet Egy civilszervezet persze nem tudja felszámolni a szociális szférában dolgozók megélhetési nehézségeit, ehhez leginkább magasabb fizetésekre, jól működő lakáspolitikára lenne szükség.A KSH adatai szerint a szociális munkások bruttó 372 ezer forintot kaptak havonta 2021-ben (a fiatalok rosszabbul, az idősebbek valamivel jobban kerestek). A szociális segítőknek, szakgondozóknak ennél kevesebbet, nagyjából 300 ezret fizettek. Ha az embernek nincs gyereke vagy más adókedvezménye, ez nettóban 200-250 ezer forintot jelent. Ebből kellene megélni úgy, hogy az Ingatlan.com szerint idén év elején 150 ezer forintot kértek átlagosan egy budapesti albérletért.Valamelyest enyhíthetné a problémát, ha többen indítanának hasonló lakásügynökségeket. A Fővárosi Önkormányzatnak is vannak ilyen tervei a közepes jövedelmű rászorulók megsegítésére, akik nem tudják megfizetni a piaci albérletet, vagy nincs esélyük előteremteni a vásárláshoz szükséges önerőt, és családi támogatásban sem bízhatnak. A kerületek közül eddig az I.-ben hoztak létre lakásügynökséget, de a főváros azokat a budapesti önkormányzatokat is bevonná, amelyeknek nincs kapacitásuk saját programra. A főpolgármester lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója korábban azt mondta, ezek a kerületek lakbértámogatással szállhatnának be a fővárosi ügynökségbe, a helyi rászorulókat segítve.De ha el is terjedne a lakásügynökség modellje, akkor is a mostaninál sokkal több megfizethető bérlakás kellene. Ebben sajnos rosszak a kilátások.

Még nincs komment

Bejelentkezés vagy regisztráció