"Oroszország ukrajnai műveletei során titkosszolgálati műveletei teljes spektrumát bevetette" - kezdi a héten megjelent esszéjét Jack Watling, a Royal United Services Institute, a világ legrégibb katonai think tankjének szárazföldi hadviselésre szakosodott kutatója. Írásából hamar kiderül, hogy az ukrajnai háborúhoz kapcsolódó műveletek korántsem korlátozódnak Ukrajnára, céljuk alapvetően a Nyugat elbizonytalanítása - amit a közkeletű olvasattal szemben nem is annyira a közvélemény, mintsem a politikai elit befolyásolásával igyekeznek elérni."Nézzük a jelenlegi helyzetet. Oroszországot katonai vereség fenyegeti Ukrajnában, melynek utánpótlása teljes mértékben a nyugati segítségtől függ. Vagyis Oroszország a Nyugatot tartja Ukrajna legnagyobb sérülékenységének. A gazdasági hadviseléssel az életkörülményeket rontják, de ebben az összefüggésben bizonyos kulcsüzenetek közvetítése a cél, amit az oroszok aktív intézkedésekkel igyekeznek terjeszteni a nyugati elit köreiben. Úgymint:a kormányoknak inkább otthon kéne külteniük a pénzüket, mint Ukrajnára; Ukrajna felfegyverzése, a nyugati fegyverkészletek fogyása csökkenti a Nyugat, elsősorban az USA Kínával szembeni elrettentő képességét; az ukrajnai háború beláthatatlan ideig tartó, nyerhetetlen vállalkozás; Ukrajna felfegyverzésével terroristákhoz kerülhetnek majd a fejlett nyugati fegyverrendszerek. Tekintet nélkül ezen érvek pontosságára - melyek az orosz szolgálatok szempontjából eleve másodlagosak -, ezeket jó- és rosszindulatú szereplők egyaránt terjeszthetik" - írja elemzésében.Ismerős dumaA pontokba szedett felsorolásból néhány elem ismerős lehet a magyar olvasónak, akit a kormányzati kommunikáció hónapok óta arra kondicionál, hogy még az orosz gazdasági hadviselés, vagyis a gázszállítások korlátozása miatt elszabadult energiaárakért is a kormányzati zsargonban csak "Brüsszelként" emlegetett Nyugat "elhibázott szankcióit" tegye feleleőssé, függetlenül attól a ténytől, hogy az EU az orosz gázkereskedelemre semmilyen szankciót sem vetett ki, az olajiparra kivetett szankciók pedig még nem léptek életbe, és Magyarországra még csak nem is vonatkoznak. Visszatérő érv, hogy a fegyverszállításokkal a Nyugat csak elhúzza a háborút, Szijjártó Péter pedig lassan naponta áll ki azonnali fegyverszünetet és béketárgyalásokat követelve. A kormányközeli nyilvánosságban a nyáron már arra is volt kísérlet, hogy egy szlovákiai rendőrségi akcióban ukrán bűnözőktől lefoglalt orosz kézifegyvereket fejlett nyugati eszközként mutassanak be, még az izraeli parkörség biztonsági főnökét is szakértőként megszólaltatva arról, hogy a tankelhárító, tehát földi célpontok elleni Javelin rakétákkal a bűnözők repülőket lőhettek volna le. Az osztrák-szlovák-magyar közös rendőrségi akcióról kiadott hivatalos tájékoztatóban szó se volt fejlett nyugati fegyverrendszerekről.A valósággörbítés Watling szerint nem mellékterméke, hanem alapja az orosz titkosszolgálatok működésének, és ez már a nómenklatúrában is megmutatkozik. Míg az Egyesült Államokban a több tucatnyi titkosszolgálat gyűjtőneve a hírszerző közösség (Intelligence Community), és orosz riválisaikat is az orosz hírszerző szolgálatok (Russian Intelligence Services) gyűjtőnéven emlegetik, azokat Oroszországban valójában Különleges Szolgálatoknak hívják. Watling szerint ez az eltérés módszertani és működésbeli különbségeket is jelez: míg a nyugati szolgálatok alapvető célja, hogy a lehető legtöbb információt megszerezve minél teljesebb képet tárhassanak a politikai döntéshozók elé, az orosz szolgálatoknál a hírszerzés másodlagos feladat, csupán eszköze a legfőbb kötelezettségnek, a politikai hadviselésnek. A hírszerzési értesüléseket manipulációra, az ellenség hiedelmeinek és viselkedésének alakítására használják. És mert ez a fő fókuszuk, Watling találó megjegyzése szerint az orosz szolgálatok "kulturálisan és módszertanilag kevésbé megszállottjai a tényeknek".Az elit meggyőzése a célA valósággörbítő orosz aktív műveleteket a nyugati nyilvánosságban a közvélemény befolyásolásaként szokás értelmezni, de Watling szerint valójában más a céljuk. Már csak azért is, mert az orosz szolgálatok saját politikai és kulturális közegükből kiindulva úgy tekintenek a célországok népességére, aminek valójában csak érzelmi cselekvőképessége van, politikai nincs. Befolyásolásuknak csak annyiban van szerepe, amennyiben érzelmeiket a politikai elit a maga javára fordítja. Az orosz műveletek célja így valójában az elit véleményének alakítása. Ennek eszköze lehet a beépülés különböző intézményekbe és mozgalmakba.Watling a környezetvédő mozgalmakkal példálózik, mondván azokba beszivárogva az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR ügynökei nagyon is legitim politikai véleményeket propagálhatnak. Az atomenergia ellen például nagyon is valós érveket lehet felhozni, és "a német állampolgároknak törvényadta joguk érvelni az atomenergia ellen", ám azzal, hogy a német környezetvédők atomellenes álláspontra helyezkedtek, annak hatása volt az gázfüggőség kialakulására is, ami stratégiai befolyást adott Oroszországnak Németországra, írja.FSZB, GU, SZVRHa már szóba került az SZVR, az orosz külföldi hírszerző szolgálat, Watling a tanulmányában azt is végigveszi, melyik orosz titkosszolgálatnak mi is a működési területe. Előljáróban azonban megjegyzi, hogy míg a nyugati hírszerző szervek igyekeznek nem belenyúlni a másik dolgába, és élesen elválasztani tevékenységi területeiket, addig az orosz szolgálatok versengenek egymással a hatalom kegyeiért, ezért sok az átfedés a ténykedésükben. Külföldi műveleteket például nemcsak az SZVR hajt végre, még ha ezt is tekintik a legszofisztikáltabbnak a szolgálatok közül. De ugyanígy aktív külföldön az orosz katonai hírszerzés, a kolokviálisan még mindig GRU-ként emlegetett, a Vezérkari Főcsoportfőnökség (GU), ami 2016-ban az amerikai elnökválasztás előtti hackertámadásokat is végrehajtotta, vagy a legerősebb titkosszolgálat, a KGB-utód FSZB, aminek egykor Vlagyimir Putyin és nemzetbiztonsági tanácsának elnöke, Nyikolaj Patrusev is főnöke volt, és amely megörökölte szovjet elődjétől annak külföldi hírszerzőrészlegét, az Ötödik Szolgálatot is.Ez utóbbi örökölte meg a KGB ügynökhálózatát az egykori szocialista blokk országaiban és a posztszovjet köztársaságokban, így Ukrajnában is, ahol mélyen beépültek az ukrán államigazgatásba és a politikai életbe is.