A fővárostól kapott Pro Urbe-díj újra felszította a vitát, miszerint a szobrász országszerte váratlanul feltűnő munkái valóban jó helyen vannak-e a városszövetben, vagy csak rontanak a közterek egyre rendezetlenebbé, silányabbá váló állapotán? Áttekintjük az Ungvárról induló Kolodko eddigi pályáját.
Tóth Jánosné kényszerűségből szerződött az Arany Bika szállóba takarítónőnek 1944-ben, mert férje hadifogságba került, és el kellett tartania a három gyerekét. A szobaasszonyt már a kommunisták fedezték fel maguknak, telefonon keresték, és azonnali választ vártak tőle: elvállalja-e a Margitszigeten lévő Nagyszálló vezetését. Elvállalta.
Letaglózó állapotokat találtunk az épületegyüttesben, aminek egyik fele feltétlenül megmentendő műemlék, másik fele pedig kérdés nélkül bontandó paneldoboz. De milyen jövő vár a szállodára, aminek legfelső szintjén több szobát is vastag galambguánó-szőnyeg tölt meg, a fűtési rendszer pedig szürreálisabb, mint a Dalí-életmű? Helyszíni riport.