Főoldal

0 komment

Lakásfoglalás, utcai temetés és kilyuggatott kenyér – hétköznapok a forradalmi Budapesten

Tabajdi Gábor történészt az 1956-os forradalom és szabadságharc hétköznapjairól kérdeztük. Megtudtuk például, hogy ezekben a hetekben a pestieket részben a Gubacsi úti lóvágóhíd látta el hússal.
0 komment

Apu azért tagadja a holokausztot, mert te színdarabot csináltál egy reddites kommentszekcióból

Belefér-e a szólásszabadságba a holokauszt tagadása? Nem. Következő kérdés: jól dolgozza-e fel ezt a témát Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton színdarabja, amit Az eskü címen mutatnak be az Inga Tűzoltó Teátrumában? Nem. De nem azért, mert az első kérdésre is ugyanez volt a válasz.
0 komment

II. Napólajos

Nem jött el Macron. Hát jó, tulajdonképpen így is egész jól jártunk. Sőt, ha esetleg már jó előre azt mondta volna a francia, hogy ide vigyázzatok, mézámikáim, a főnök most nem megy el hozzátok, de cserébe pár napra letámaszthatjátok nálunk Orbán Viktort egy székre az utcán, hogy ti otthon nyugodtan ünnepelhessetek.
0 komment

Ne féljetek!

Hosszú idő után, ha a vártnál lassabban is, de a jelek szerint kezd ismét politika lenni Magyarországon. Az ugyanis, hogy ki mennyit lop, és hogy ennek álcázása érdekében milyen áltémákat („gender”, „Soros”, „Brüsszel” stb.) tart napirenden évekig egy velejéig romlott kormány, nem politika.
0 komment

Se hall, se lát

Ez a film úgy végződik, mint a legnagyobbak, mint Michelangelo Antonioni Zabriskie Pointja (1970-ből), amikor a lány áll és bámul egy kősziklára épített fancy palazzót, csak áll és nézi, mígnem az felrobban, felrobban egyszer, kétszer, négyszer, több mint egy tucatszor, nagy fekete füstöt engedve az égre, aztán jön a (rémes) Pink Floyd és a robbanás kilassított részletei a tévétől az utolsó keszkenőig.

Bejelentkezés vagy regisztráció