#kritika
Belefér-e a szólásszabadságba a holokauszt tagadása? Nem. Következő kérdés: jól dolgozza-e fel ezt a témát Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton színdarabja, amit Az eskü címen mutatnak be az Inga Tűzoltó Teátrumában? Nem. De nem azért, mert az első kérdésre is ugyanez volt a válasz.
Anyát és lányát több száz kilométer választja el egymástól, ők mégis olyan szimbiózisban élnek, mintha együtt laknának. A darab, amelyet a szerző maga rendezett, a két nő bezártságát és „összezártságát” vizsgálja.
Ez a film úgy végződik, mint a legnagyobbak, mint Michelangelo Antonioni Zabriskie Pointja (1970-ből), amikor a lány áll és bámul egy kősziklára épített fancy palazzót, csak áll és nézi, mígnem az felrobban, felrobban egyszer, kétszer, négyszer, több mint egy tucatszor, nagy fekete füstöt engedve az égre, aztán jön a (rémes) Pink Floyd és a robbanás kilassított részletei a tévétől az utolsó keszkenőig.
A nemzetközi csoportos kiállítás arra kíváncsi, milyen formákban él tovább a hiány, hogyan lehet kapcsolatban maradni azzal, akit elveszítettünk, és milyen személyes, közösségi vagy rituális gyakorlatok segíthetnek abban, hogy a veszteség ne váljon magányos teherré.
Körülbelül két évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, hogy az Interpol kiemelkedhet az akkori izgalmas poszt-9/11-es New York-i art rock színtérből, és akár arénazenekarrá avanzsálhat, de ez végül nem történt meg.
A legenda elsődlegesen szentek, királyok, hősök csodás életét bemutató kisepikai műfaj. E regényben – igaz, hogy a maga torz és groteszk alakjában –, ez az aspektus érvényesül is: Szent Rókus kis lábujjának megszerzése köré szerveződik az elbeszélés egyik fontos vonulata.
Vannak szavak, amelyek jóval tovább élnek, mint azok a viták, amelyek során létrejöttek. Rendiség, polgárosodás, modernizáció, idegenség, nemzet, trauma. Ez a tanulmánykötet leginkább az ilyen, magától értetődővé kopott szavakra gyanakszik. Nem kitiltani akarja ezeket a történész műhelyéből, csak megnézni, mi van a rájuk ülepedett por alatt.
A példátlanul sikeres ismeretterjesztő izraeli szuperthriller-sorozat ötödik évadában muszáj volt kezdeni valamit 2023. október 7-ével és a gázai háborúval. A mottó a vérbosszú lett, a kérdés, hogy le lehet-e állni, nyitva maradt. De tényleg nyitva van-e?
MaNcs
A sludge-metalnak elnevezett torzított rémálom a 2000-es évek elején, az Egyesült Államok aligátoroktól hemzsegő, mocsaras délvidékén született, és a kevés beavatott rajongón kívül nem izgatott senkit.
MaNcs
Az Örkény Színház Á.T. (Álompolgári tehetségkutató) című előadásában a hagymaszag a nézőteret is belengi. Milyen ma magyarnak lenni? - erre a kérdésre keresi a választ a színdarab.
MaNcs
A londoni székhelyű Cooking Sections mögött két építész, Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe áll, a művészeti brandet 2013-ban azzal a céllal alapították, hogy láthatóvá tegyék azt a rendszert, amely az élelmiszereken keresztül mozgatja a világot.
MaNcs
Mexikóváros talán sosem látszott még ennyire hűvösnek és melankolikusnak, mint most.
MaNcs
A szerző első prózakötete rendkívül kényelmetlen helyzet elé állítja olvasóit. Egy olyan elbeszélő zaklatott és fenyegető monológja – ahogyan ő maga nevezi, manifesztója – ez a szöveg, akivel egy pillanatig sem szeretnénk azonosulni, aki még az együttérzésünkre sem tűnik méltónak, mégis odaadó figyelmet, olykor tiszteletet és néha még némi sajnálatot is követel magának.
MaNcs
Egyesek ragadozónak, mások prédának születnek; legalábbis John Steinbeck Édentől keletre című regényének világképe alapján.
MaNcs
A Facebook mindössze hatéves volt, amikor 2010-ben bemutatták a Social Network – A közösségi hálót. Érthető tehát, hogy sokan kétkedve fogadták David Fincher filmjét: mégis miért, és máris? Ám végül a mozi olyannyira relevánsnak bizonyult, hogy most, 16 évvel később, a folytatásnál csak ugyanezt tudjuk kérdezni: mi szükség volt erre?
MaNcs
Egy írónő (Isabelle Huppert) figyeli a szemközti lakást, ahol filmek ún. zörejezése zajlik (pl. lépések hangját veszik fel), elképzeli az ott dolgozók életét (két testvér: Vincent Cassel és Pierre Niney, egy nő: Virginie Efira), megírja azt, és az elképzelt történet kezd lassan valósággá válni. A film tehát a gondolat teremtő erejéről szól? Korántsem. A valóság prózaibb.
MaNcs
A Big Five-ként emlegetett amerikai szimfonikus zenekari elit klub legfiatalabb tagja az 1918-ban alapított Cleveland Orchestra, amely európai turnéjának keretében több mint két évtizednyi kihagyás után lépett fel ismét a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
