#1956-os forradalom
Rég ki kellett volna szabadítani ’56-ot a politika és különösen az emlékezetpolitika fogságából, és megfiatalítani az ünnepet – hangsúlyozza a forradalom történetét kutató intézet egykori főigazgatója, a Széchenyi-díjas történész.
1988-ban még gumibottal verték szét az 1956-ra emlékezőket, egy évvel később már 250 ezren búcsúztatták Nagy Imrét a Hősök terén. Ezt mutatja be archív felvételek keresztül Elbert Márta dokumentumfilmje.
Évtizedekig egy pincében lapultak a kommunistából forradalmarrá lett mérnök 1956-os fotói. Az OSZK kiállításán amatőrök képeivel mutatják be, hogyan látták a budapestiek a forradalom napjait.
A produkció értékéből sokat levont, hogy a résztvevőket kordonok választották el a szobortól, és a munka érdemi részét a fényfestéssel megidézett alakok végezték el.
A radikális szélsőjobboldali szervezet átgyalogolt egy LMBTQ- és egy EU-s zászlón, majd megemlékezett a forradalomról.
Ikonikus arcok, ismeretlen fiatalok, világhírű és soha nem látott fotók sorakoznak az 1956-os forradalmat felidéző képgalériánkban.
Az 1958-as, A budapesti rém című amerikai „thriller”, amiben szinte semmi sem emlékeztet Magyarországra, direkt sem tudna olyan rossz lenni, mint amilyen véletlenül lett. (Az a dél-amerikai diktátort idéző férfi a címlapképen egy ÁVH-s ezredes akar lenni.)
A nemzeti ünnepeket a többség pártpolitikai csatározások színterének látja.
Milyen filmeket tiltottak be, és hogyan kerülték meg a forradalom tabuját a magyar filmesek a Kádár-rendszerben? Interjú Gelencsér Gábor filmtörténésszel.
